Budapesten és a vidéki városokban is erősödnek a helyi politikai célokért síkra szálló mozgalmak. Egyre több ember érzi, hogy rá is tartozik az, ami a környezetében történik: bele akar szólni a jövőjét közvetlenül befolyásoló kérdésekbe, hogy rendezzen-e Budapest Olimpiát, akarjuk-e a Ligetprojektet, épüljön-e társasház egy sportpálya helyére vagy mi legyen Győrben a Püspökerdő sorsa. Nálunk jelenleg szinte képtelenség egy választópolgárnak helyi népszavazást kezdeményezni. Az önkormányzatok sem támogatják az innovatív részvételi formákat, sőt néhol még a döntéshozatal átláthatósága is komoly gondot jelent. A népszavazási kezdeményezések megnehezítésével vagy ellehetetlenítésével nem csak az a gond, hogy létrejöhet egy pazarló, túlárazott, környezetet károsító vagy értelmetlen beruházás, hanem a legnagyobb probléma, hogy az emberektől elvették a döntés jogát.
„Mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett. Ez a demokrácia.”- mondta Kossuth Lajos 1852-ben. Csak ezt a gyakorlatban valahogy nem igazán sikerül megvalósítani.
A hazai tendenciákkal ellentétben 1990-től kezdve a világon egyre több önkormányzat vezette be a részvételi költségvetést, mint döntéstámogató eszközt. Számos országban: Kanadától Kínáig vannak olyan városok, amelyeknek a lakosai rendelkezhetnek a költségvetés egy része felett, saját ötleteiket, projektjeiket megvalósítva. Vannak olyan megoldások is, ahol egy beruházási összeghatár felett kötelező közvetlenül bevonni az érintetteket. Vagyis itt nem csak egyes ügyekben kérdezik meg a lakosság véleményét, mint egy népszavazásnál, hanem a lokális gazdasági tervezés alapeleme a helyi közösség részvétele.
2009-ben a becslések szerint 250 településen vezették be a részvételi költségvetést, jelenleg pedig 1500 körül lehet ezeknek a városoknak száma. A gyakran emlegetett példák között van Brazília: a másfél millió lakosú Porto Alegre volt az első város, ahol bevezették a részvételi költségvetést és itt a lakosság a teljes költségvetés egyötöd részéről dönthet. Az országban számos más településen is működik a rendszer, többek közt olyan nagyvárosokban is, mint Sao Paulo.
Az európai példák közül kiemelkedik Lengyelország, ahol a fővárosban, Varsóban és számos további lengyel településen is bevezették és működtetik a részvételi költségvetést. A „lengyel modell” a magyarhoz hasonló intézményi környezetben fejlődött ki és jelenleg közelebb áll egy kvázi-népszavazáshoz, mint a valódi, részvételi költségvetési folyamathoz, ám évről évre egyre kiterjedtebbé és professzionálisabbá válik. Magyarországon jelenleg a 2013. évi CCXXXVIII. törvény szerint nem lehet helyi népszavazást tartani a költségvetésről, a zárszámadásról vagy a helyi adókról – ettől függetlenül az egyes nagyprojektekről (amelyeknek jelentős költségvetési hatása is van) lehetne.
Mire jó – vagy mire lenne jó – a részvételi költségvetés? A Védegylet 6 fontos érvet fogalmazott meg:
- növeli a kormányzat és a kormányzati intézkedések támogatottságát,
- növeli a részt vevő politikai erők támogatottságát,
- segíti a helyi szintű tervezést,
- csökkenti a rejtett gazdaságot,
- csökkenti a korrupciót és a közpénzek elpocsékolását,
- hozzájárul a demokrácia minőségének javulásához.
Még ha el is hisszük, hogy Kossuthnak tényleg igaza van és a részvételi költségvetés jó eszköz lenne a gazdaság újratervezésére, biztosan felmerül ellenérvként: a lakosság közvetlen bevonása a döntésekbe, sokba kerül. Egy népszavazás, vagy a lakosság bármilyen rendszeres bevonása költségekkel jár, ugyanakkor a döntéshozókra irányuló a szigorúbb ellenőrzés, nagyobb átláthatóság valószínűleg csökkenti a beruházási költségeket.
Az egyes svájci kantonokban különbözőképpen szabályozzák, hogy milyen esetekben kell a költségvetésről és a beruházásokról népszavazást tartani, így egy országon belül hosszú idősorok elemzésével vizsgálható a lakosság bevonásának gazdasági hatása. Lars Feld svájci kutató a kantonok adatait elemezve érdekes következtetésekre jutott. Azokban a kantonokban ahol a kormányprogramokat az állampolgároknak népszavazásán kell jóváhagyni, mielőtt a pénz felhasználják, átlagosan 19%-kal csökkentek a kormányzati kiadások és ez az összeg nagyobb volt, mint a népszavazások költsége. Népszavazásra tehát részben azért van szükség, hogy olyan beruházások jöjjenek létre és olyan módon, ahogy azt az érintettek többsége szeretné. Másrészt azért is kellenek népszavazások, hogy a támogatott beruházások gazdaságosan készüljenek el.
Jelentős költségvetési hatású beruházásról szóló népszavazás megakadályozása nem csak antidemokratikus, hanem akár milliárdokban kifejezhető közvetlen gazdasági kárt okozhat a közösségnek.
