Pontosan egy hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az MSZP (volt) miniszterelnök-jelöltje rájöjjön, ez így nem fog menni. A kormányváltók szövetségének – a név ugyan megszületett, de a szövetség soha nem létezett – főszereplőjét mostanra már le is küldték a pályáról. A döntés állítólag az övé volt, azonban azt, hogy a párttársak, pláne a kormányoldal valójában mennyivel járultak hozzá, az egyelőre nem ismert. Félreértés ne essék, ez az írás nem a kárörömről szól, egyáltalán nem. Egyszerűen arról van szó, hogy láthatóan a legjobb szándék is kevés – mert ezt mindentől függetlenül nem érdemes elvitatni Botkától –, ha nincs meg a kellő alapozás, pláne, ha az ember Magyarországon mindent megtesz azért, hogy Gyurcsány Ferencet egy diskurzus megkerülhetetlen tényezőjévé tegye.
A problémák ott kezdődnek, hogy Magyar Szocialista Párt. Egy olyan szerveződésről van szó, ami karakterrel egyáltalán nem, szavazókkal pedig egyre kevésbé rendelkezik. Egy olyan pártról, ami a mai napig nem tudott kilépni saját múltjának árnyékából. Ezen pedig még egy lokális szinten sikeres szereplő sem tud változtatni, pláne akkor, ha:
- Az országos politikában kevés tapasztalata van.
- Maga a párt sem igényli a változást. Erőfeszítéseket legalábbis nem tenne érte.
Az MSZP-nek ugyanis ahhoz, hogy eléldegéljen, bőven elég az is, amit ma csinál, ami ma jut neki. Az ország vezetéséhez sem a felkészültség, sem a támogatottság, sem a lélek nem áll rendelkezésére. Kényelmes helyzet, aminek fenntartása kevés energiát igényel.
Botka uralni akarta a percet. A kilenc hónapja tartó huzavona után múlt héten egy diktátummal szólította meg a demokratikus ellenzék halmazába sorolt politikai szervezeteket. Asztalra csapott. Győzelemről és nagyvonalú ajánlatról beszélt (a listás helyek átengedése mellett valószínűleg a beviszünk benneteket a hátunkon, drága kispártok! világa sem tett jót a megálmodott szövetségnek), de egyfelől a most én diktálok alapból nem szerencsés, a nagyvonalúnak aposztrofált ajánlat pedig meglehetősen kicsinyesnek bizonyult, különösen a kevéssel később napvilágot látott Medián-felmérések tükrében. A magának 51 százalékot követelő párt támogatottsága már a 10 százalékot sem éri el. Totális félreértés volt, ahogyan és amivel előállt.
Botka tehát saját pártját, a számára potenciálisnak tűnő szövetségeseket és az ország lakosságának pártpreferenciáit is rosszul mérte fel. A helyben, pláne a gyenge szegedi ellenzéket nézve, kemény MSZP igazi unikumnak számít Magyarországon. Botka stand uppal próbálta megoldani azt, amit Orbánék 2002-től építettek. Közösségek létrehozása, toborzás, aktiválás és reaktiválás. Rengeteg rosszat el lehet mondani a jelenlegi rezsimről, de az építkezést komolyan vették. (Tudom, ma is, csak egészen másképp.) Botka nem járt faluról falura évekig, nem ismerkedett, nem barátkozott, nem gyűjtött szövetségeseket, nem történt meg vele valószínűleg soha, hogy amikor körbenézett, azt látta volna, hogy mindenki az ő embere. Saját bázis nélkül, egy motiváció nélküli vagy ellenérdekelt tagokkal rendelkező sereget nehéz vezetni, de azt remélni, hogy egy ilyen helyzetben valaki még csatlakozni is akar hozzájuk, sőt, mindezt lehetőségként éli majd meg, komoly félreértés.
Gyurcsány személye nehéz dió, ha egy listára felveszik, az ország nagyon nagy hányada jogosan hördül fel, ha nem veszik fel, ha megtámadják, egyetlen pillanat alatt ismeri fel a helyzetet és fürdőzik a rivaldafényben. A DK és Gyurcsány nem léteznek külön-külön, életképtelen ötlet, hogy Gyurcsány nem kell, de a pártja igen. Az pedig végképp elcseszett dolog, ha végül mégiscsak jut neki hely, miközben korábban alaptétel volt, hogy vele semmiképp. Gyurcsányt valószínűleg a legjobban úgy lehetne kezelni, ha hozzá se szólna senki ezen a térfélen. Bőven elvan ő a maga 5 százalékos plafonjáig felérő rajongótáborával. Több hozzáadott értéket nem képvisel, az pedig láthatóan nem célja, hogy bármiben konstruktívan részt vegyen. Sőt.
Botka a Fidesz kémeire és szuper gonoszságára hivatkozik. A Fidesz az, aki ennek a gyors összeomlásnak a hátterében áll, ez azonban naivitás. Attól függetlenül, hogy kétségtelenül meglehetősen dörzsöltek és lehetetlenül gátlástalanok Orbánék, sőt, még az sem tűnik életszerűtlennek, hogy az MSZP-ben vannak, akik vidáman összejátszanak vele a koncért, valószínűleg az MSZP természete és állapota olyan, ami okot adott arra, hogy borítékolható legyen ennek a projektnek a leszereplése.
Botka szándékát érdemes tisztelni, de sem pártja helyzetét és erejét, sem saját külső és belső támogatottságát, sem az ellenzék részét képző potenciális szövetségeseket nem mérte fel helyesen, az MSZP-ről pedig ismét kiderült, hogy létezik ugyan, de arra már nem igazán van válasz, hogy minek.
Gyurcsány és az MSZP jelenleg csak blokkolja, lefoglalja az ellenzéki szavazók egy részét (összesen talán 14-15 százalékot), de kínálni nekik nem tud és nem is nagyon akar semmit sem. A Fidesz-KDNP-vel együtt valószínűleg nekik is el kellene tűnniük már a süllyesztőben. Mert ez a három (ugye nem gondolod komolyan, hogy a KDNP valóban létezik?) formáció egy olyan világ része, melynek nem kellene már jelen lennie az életünkben.
Azoknak, akik reménykedve várták választásról választásra - és ők rengetegen vannak -, hogy csak jön végre valaki, aki leváltja Gyurcsányt, csak jön végre valaki, aki leváltja Orbánt, de mindig csalódniuk kellett, mert később kiderült, hogy valódi (pozitív és rendszerszintű) változás soha nem érkezik, valószínűleg nem kell magyarázni, miért kevés ma már és miért nem mozgat meg tömegeket, ha valaki azzal a próféciával áll elő a régi csapatok mezében, hogy vagy én jövök, vagy az apokalipszis. Az efféle állítások nem csak, hogy nem konstruktívak, de hirdetőjük láthatóan nagyon alulértékeli a potenciális voksolókat és silány minőségű fast fooddal próbálja betömni azoknak a választóknak a száját, akik végre valamilyen minőségi ételre vágynának. Előbb-utóbb pedig az ilyen szakácsoknak felkopik az álla, mert ez a recept egyszerűen nem működhet sokáig.
Ui.: És nem, nem utólag akarunk okoskodni, mi ezt írtuk már múlt héten is.
Csepergi János