2018. március 6-án 10:51 perckor Tiszaföldváron megcsörrent egy mobiltelefon. (Ok, valószínűleg nem egy, sőt, azon a napon és azóta is jó sok.) Bizonyos S. Mária telefonált, hogy segítséget kérjen a hívott féltől abban, hogy a Fidesznek aláírjon. A történet több szempontból is érdekesen indult:
1. Egy nappal korábban már le kellett adni az aláírásokat, további aláírásokat jelöltállítás miatt biztosan nem kellett gyűjteni.
2. Nyilvánvaló, hogy ezt a Fidesznél is tudták.
3. Ha tényleg a Fidesztől telefonáltak, akkor miért szeretnének újabb aláírásokat (és személyes adatokat) megszerezni trükkösen? (Ok, ez Kubatovéknál egyáltalán nem kérdéses.)
4. Ha nem a Fidesztől telefonáltak, akkor mégis kik és milyen célból próbálták kivitelezni ezt az átverést?
Na de térjünk vissza a történetünkhöz! A hívott felet, aki egy nagymama, nem ejtették a fejére. Rögtön jelezte, hogy elnézést, de tudtával lezárult az aláírásgyűjtés. Erre a hívó hölgy azt válaszolta, pótaláírásgyűjtés van. (Jelentsen ez bármit.) Az aláírást Boldog István a terület fideszes képviselőjelöltjének nevében kérik.
Bennünket a hívott fél lányunokája keresett meg, mert eléggé felháborodtak nagymamájával a történeten. Hogyan veszik a bátorságot, hogy mobilon hívogassák őket, ráadásul kamu indokkal? Megkaptuk a telefonszámot is, amiről irányukba a hívást kezdeményezték. De az interneten nem bukkantunk a 06-30-852-6488-os telefonszám nyomára.
Mindenféle kalandos történetre számítottunk, de sajnos se egy tisztességes konteó, se egy valamirevaló, eszes szélhámosság nincs a sztori mögött, legalábbis olyan nincs, amibe ne futhatnánk bele Magyarországon mostanában bármikor. Hívtuk a számot, majd a harmadik kicsörgéskor már fel is vette egy hölgy azzal, hogy: Tessék, Fidesz-iroda!
Jeleztük neki, úgy tudjuk, pótaláírásgyűjtést tartanak, azonban rögtön leszögezte (ugyanazzal érvelt, amivel egy nappal korábban pont nekik a nagymama, amikor még pótaláírás miatt telefonáltak), nem erről van szó, hiszen rég leadták Boldog István aláírásait, azt már nem is lehet gyűjteni, ez most másról szól. Ők most szimpátiaaláírásokat gyűjtenek, hogy képviselő úr tudhassa, hogy támogatják, hogy az aláírókra a későbbiekben is számíthat. „Csak egy igen vagy egy nem kérdése a dolog.”
Ha Leslie L. Lawrence nem is emeli kalapját a sztori előtt, azt azért jól illusztrálja a történet, hogy az adatbázisépítés ezerrel folyik, hogy felmérik, kik azok, akik a nevüket is adják a nagytestvér helyi emberének támogatásához, ahogyan azt is, kik azok, akik nem. Hogy a Fideszben fontosnak érzik, hogy mindenki tudja, figyelnek rájuk, figyelik őket, ami a jelenlegi túlszabályozott, felülről irányított, autoriter Magyarországon kellően baljós érzés. Mindez nem csak arra lehet alkalmas, hogy az aláírását adó szimpatizánsokat még inkább elkötelezze a kormánypárt irányába, de arra is, hogy mindenki tudja, tudják, hogy a neve szerepel vagy nem szerepel valahol a nyilvántartásban.
Boldog István egyébként is kitett már magáért az elmúlt hetekben.
„Több tucat narancssárga mellényes fiatal járja a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Mezőtúr utcáit. A fideszes jelöltnek, Boldog Istvánnak gyűjtik az aláírásokat, bár az indulásához szükséges mennyiség már összegyűlt… Azt mondják önkéntesek, pénzt nem kapnak, csak szállást és ellátást, illetve jókat buliznak. Itt, a mezőtúri kollégiumban laknak, ami az önkormányzat tulajdona. A dolgozók azt mondták, 32 fős a csapat, és három hétre vannak itt. Ha a teljes árat fizetik, akkor csak a szállásuk több mint 2 millió 300 ezer forintba kerül.”
– foglalta össze a Hír TV, amit Boldog csípőből le is hazaárulózott cserébe.
Egyébként a bennünket megkereső fiatal hölgy is jelezte, egészen áldatlan állapotokat tapasztalnak az utóbbi időben környékükön. A telefonhívással azonban feltették a pontot az i-re, mert érthetetlen számukra ez a tolakodás, ellenzéki szavazókként pedig különösen kellemetlen az egész presszionálás.
Reméljük, egyszer majd kiderül, miért erdélyi fiatalokat szerveztek be a gyűjtéshez. És az is, hogy az erdélyi fiataloknak miért kellett volna titkolniuk, honnan érkeztek.
És persze a legfontosabb kérdés: a helyi Fidesz-iroda honnan, milyen forrásokból szerezte meg az érintettek telefonszámait, ha azok nem járultak hozzá elérhetőségeik ilyen jellegű felhasználásához?
