Megismétlődni látszik 2014, amikor a szájkarate baloldali, összefogáspárti szervezetek folyamatosan az LMP-t savazták. Aztán a számok mégis azt mutatták, hogy a nem nekik volt igazuk. Azóta sok változás történt Magyarországon, ami biztos az az, hogy a baloldalon ezek ugyanazok, a Jobbik erősödött, míg az LMP legalább annyiban változtatott a hozzáállásán, hogy jelezte: amennyiben a nagyok leülnek akkor hajlandó az együttműködésre.
És ekkor elszabadult a pokol. Bár nem olyan intenzíven mint négy éve, mert most a savazók is érzik, hogy még nekik sem kerek az érvelésük. Ugyanis az elmúlt években legnagyobb hangon követelőzők, akik a „fogjunkösszeazördöggelis” szakkifejezést ismételgették, most elcsendesültek, akik pedig a reális lehetőségeket felmérték pár fontos részletkérdést nem bontanak ki és csúsztatásokon alapuló magyarázatokkal próbálják a saját felelősségüket áttolni az LMP-re. Igen a baloldali szervezetek és a Jobbik is egyaránt. Az pedig külön érveléstechnikai csemege, hogy egyszer az LMP a felelős a 2014-es egy fős kétharmadért, mert 11 körzetben "rajta csúszott el" a balos győzelem, közben a győzteskompenzáció is elvitt 6-7 mandátumot illetve a külföldiek szavazata is 1-2-t. Nyilván mind-minde az LMP bűne és baloldal olyan tiszta mint a friss hó...
A legfontosabb érv ami az LMP bashing során elhangzik, hogy eleve elfogadhatatlan feltételek támaszt az LMP, mert mind a baloldal, mind a Jobbik kifejezte akaratát, hogy ezek egymással sohasem kezdenek. Jó, de akkor meg kell kérdezni azt is, hogy az LMP, ami szintén kifejezte – több, kongresszuson megerősített határozattal – hogy senkivel nem kezd és lám mégis tudna. Ezzel szemben nem az a következő, hogy remek, nézzük meg mi is mit lehet tenni, hanem az, hogy rohadék LMP. Lassan ott tartunk, hogy miattuk nem tud egy asztalhoz leülni a Jobbik és a baloldal. Lám a kettős mérce él és virul vagyis amit megendehet magának az egyik fél azt durván számonkéri a másikon.
Amikor a szocialisták azt hajtogatják, hogy ők akarnak ám tárgyalni a Jobbikkal de az velük nem hajlandó, akkor az hiteles hozzáállás és nem kamu, viszont az LMP ajánlata az ordas nagy kamu. Ezt a logikát követve illetve megfordítva igen gyorsan eljuthatunk oda, hogy ha a szocialisták tényleg jószándékkal fordulnának a Jobbik felé, akkor fel kellene tételezniük az LMP-ről is, hogy ők is. Csak hát az a baj, hogy a szocialisták az okoskodásukkal magukból indulnak ki.
A sokszor számonkért kompromisszumkésség hirtelen megnyilvánulására csak a 2014-es beidegződések tudnak valamiféle megoldást nyújtani a baloldali szervezetek vezetői és kommentelői számára. Az ugyanis igencsak csekélyke érv, hogy Budapesten elég lenne megegyezni a baloldalnak és az LMP-nek, na esetleg pár nagyvárosban. Sajnos ez talán paraszthajszállal lenne elég a kétharmad lebontásához, de a kormányváltáshoz biztosan nem lenne elég. Ha azt nézzük, hogy itt mindenki kormányváltást akar, akkor ahhoz nem elég csak Budapest, az csak képviselői helyeket jelent. Főleg annak fényében nem lesz elég, ha azt látjuk, hogy már Karácsony Gergely árnyékkormányt állított fel. Tehát kormányzásra készül.
A „vidéki” Magyarországon nem a baloldal hanem a Jobbik erős, tehát az előbb említett célok eléréséhez rájuk is szükség lenne. Be kell látni, hogy az ellenzék gyenge (bár ebből nem feltétlenül következik persze, hogy együtt meg erős lenne…) De azért ki kéne jönni Budapestről egy kicsit illetve jó lenne oda is ellátogatni egyeseknek mielőtt sommás véleményeket fogalmaznak meg az LMP viselkedéséről.
Szóval ha az LMP-nek sikerült önmagán felülemelkedve egy olyan döntést hozni, ami az együttműködés záloga lehet akkor ezt a többiektől miért nem lehet elvárni? Mert kőbe van vésve? Ugyanmár.
CsÁ
