Szeretném előrebocsátani, hogy amennyire lehet megpróbálom kerülni az autós közlekedést és nagyobb távokra a távolsági buszt vagy a vasutat veszem igénybe. Többször is belefutottam az utóbbi időben a pofonokba, de azt csak bugnak tartottam. Jóhiszeműen. Ma már fícsör a lerohadás, a késés, az elromlás, a pusztulás.
Az első kis történet a volánról szól.
Az utolsó busz éjjel háromnegyed tizenegy körül indulna Egerbe. De csak akkor, ha megérkezik menetrendszerint utasokat szállítva Budapestre. A busz alapos, háromnegyed órás késéssel érkezik meg az Aréna alatti buszpályaudvarra. Nyilván a sofőrnek kell pihennie stb., ezzel sem lenne önmagában még gond, bár már egy órát késünk így is.
Arra viszont senki nem gondol, hogy a biztonságiak csendben rázárják az ajtót sofőrünkre, aki még egy kicsit dörömbölészik az üvegfalon, hogy engedjék már ki, közben az utasoknak kell hajkurászni a biztonságiakat, hogy ugyan szabadítsák már ki szerencsétlent és hadd induljon már el az a busz.
Aznap, illetve másnap jó másfél órás késésbe futottunk bele 130 km-en, 2725 forintért.
A második történet a MÁV-ról szól.
Oké, kellenek pályaszakasz-felújítások, de biztonsági berendezések megrongálása e körben már nem hiányzik senkinek. A Keleti-pályaudvaron szépen kiírják, hogy késik az IC 40 percet. Rendben, ennyi belefér, nézzük a csatlakozást (lesz, oké) szóval felár, pótjegy. Persze, hogy nem indulunk el 40 perc késéssel, még kapunk 30-at. Aztán a lassúnál valamivel lassabban elérkezünk Aszódig, kismillió várakozással, megállással. A kalauz és a patent videós rendszer hallgat illetve meg sem jelenik, infó semmi. Az aszódi állomáson kétségbeesett utasok kezdenek leszállni a vonatról, hogy közben még kétségbeesettebb hangosbeszélős figyelmeztetésben jelezzék nekik, hogy ne tegyék. Közben csak három szembejövő vonatot enged át a mi szerelvényünk. És ez egy IC, ugyebár. Infó semmi, sebesség semmi…
A népharag csak amiatt nem robbant ki, hogy Füzesabonyban két menetrenden kívüli szerelvény várta Eger és Debrecen felé a zabos utasokat. Másnap 0.15 perckor. Így sikerült egy alapos 3 és fél órás késést összeszedni 130 km-en, 3240 forintért.
Megreccsenve a távolsági tömegközlekedés helyzetétől arra a következtetésre jutottam, hogy akkor autóval utazok, amit valahol Pest külső részén lerakok, aztán onnan metróval tovább. Természetesen gyalázat a P+P parkolás Pesten (ha lehet egyáltalán annak nevezni, kb. a nagyáruházak parkolói helyettesíthetik jótékonyan ezt). Szóval kocsi le, városba be, ügyintézés, ilyesmik aztán vissza. A Nagyvárad tér előtt leparancsolnak mindenkit a metróról üzemzavar miatt. Kiderült – de csak az esti hírekből – hogy füstölt az előttünk lévő szerelvény. Az, amit még a szovjetek csináltak és most az oroszok újítottak fel.
Ki a vagonból, fel a lépcsőn, bele a szakadó esőbe… Visszahúzódva is sokat vártunk az aluljáróban, ahová sorban érkeztek a szerelvények utasai. Tömegjelenetek, esernyők szúrják ki annak a szemét akinek nincs esernyője, egyre durvábban szakad a felhő, az évtized egyik legkutyább zuhatagát kapja nyakába az az ezres tömeg, aki a nem érkező pótlóbuszokra vár…
Noha a két menetjegy 700 forintomba került, a BKV-val megtenni kívánt út is kb 10-12 km lehetett, a szó szerint mosotszarrá ázást, a csodálatosképpen apótlóbuszban most működő légkondiban való megfázást és a száraz póló megvásárlását az üzemanyagárhoz csapva a 140 km-es táv csak 8100 forintba került.
Most tessék mondani ki a hülye? Én, hogy komolyan próbálom venni, hogy minél zöldebben közlekedjek? Hogy számolgatom magamban, hogy már mennyi gázolajat spóroltam meg a Földnek? Gyanítom, hogy én. Nem megyek most populistába át, de azért át kellene gondolni alaposan, hogy mire költi az állam azt a rohadt sok pénzt, mert hogy rohadunk lefelé minden szinten az sajnos tény és nem csak érzés.
CsÁ
(A kép a Nagyvárad téren készült, már a felhőszakadás után. Féltem, hogy ha korábban veszem elő a telefont akkor az is elázik.)
