Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter, még augusztusban jelentette be, hogy az államigazgatásban 15-20 százalékos létszámcsökkentést terveznek. A friss sajtóhírek pedig már 9-10 ezerre teszik azoknak az államigazgatási alkalmazottnak a számát, akiktől október végéig búcsút venne a kormányzat. Talán sokan emlékeznek még, korábban milyen karcsú minisztériumokat és kormánytisztviselői kart ígért sok-sok alkalommal Orbán Viktor, változások pedig történtek is 2010 után, azonban a dolog csak részben valósult meg. És az a rész se okozott sok örömet senkinek a kezdeményezettek körén kívül.

Míg a vezetői posztok száma - egyetlen barátot se illik megbántani – vígan gyarapodott, addig a valódi munkát végző és munkájához értő kollégák száma erősen csökkenni kezdett, ez a csökkenés pedig ma is zajlik. A tapasztalt munkaerőt pedig gyakorta tapasztalatlan váltja fel ott, ahol egyáltalán felvesznek valakit. (Pont úgy van ez, mint amikor kivágnak egy 50 éves fát, majd azt mondják, hogy de ültettem helyette egy másikat.) Persze senki egyetlen pillanatig ne gondolja, hogy a mostani brutális leépítés majd a pártfunkcionáriusokat vagy a holdudvar képviselőit érinti, ahogyan azt se, hogy a cél bármiféle megtakarítás, esetleg a hatékonyság növelése volna. Nem, a dolog egészen másról szól. Mindez pusztán hideg és akarnok logisztika a kormány részéről.

Persze ott, ahol emberi erőforrásként tekintenek egy ország lakóira, sőt, ezt még a kapcsolódó minisztérium nevébe is beépítik, bármi megtörténhet. És ezúttal sincs szó másról. Az érettségihez, pláne diplomához jutó fiatalok számának tudatos csökkentése, a szakmai kényszerpályák kierőszakolása, az, hogy véletlenül sem cél, hogy gondolkodó, önálló akarattal rendelkező fiatalok kerüljenek ki az iskolapadból, jól mutatja, mi a véleménye az egyéni individuum/tehetség/vágy és a nagy nemzeti hangyaboly (nem, ebben nincs semmi sértő, hiszen a hangyaboly is egyetlen lény, önmagában a hangya életképtelen), pontosabban annak legfőbb vezetője viszonyáról.

Az embereket olyanná kell formálni, amilyenekre épp szükség van. Oda kell állítani, ahol épp be kell tömni egy újabb lyukat. Ha a sajtóhírek igazak, ez a tömeges elbocsátás pedig pontosan ennek a megközelítésnek az iskolapéldája. Lehet ugyanis hatalmas gazdasági sikerekről, sosem látott jólétről beszélni, tagadni, hogy az autógyárak munkásszállója lett Magyarország vagy azt mondani, hogy mindenki hazudik, aki azt állítja, sokan hagyják el hazánkat azért, mert nem érzik jól magukat, mert emberszámba se veszik őket, mert a tehetségnél, a szorgalomnál egyre fontosabbak a haveri kapcsolatok. A nagy sikertörténetnek mindenképp ellentmond a tomboló munkaerőhiány, amit egyre kevésbé lehet pusztán a nyugati fizetések nagyságára fogni.

Ahogyan azt az Index összefoglalta:
„A kormányzat arra számít, hogy az elbocsátott emberek legalább egy részét át tudja irányítani az egészségügybe vagy a szociális ágazatba, ahol az egyik legnagyobb az emberhiány. Budapesten és Pest megyében van ugyanis a legnagyobb hiány kórházi ápolóból és műtőssegédből. Ezekre a szakmákra, valamint a bölcsődei-óvodai gyermekfelügyelői, gondozói munkakörökre Okj-s képzéssel csoportosítanák át a központi államigazgatásban felszabadult munkaerőt.”

De úgy tűnik, nem csak ezekre a területekre csoportosítanák át a felszabaduló humánerőforrás készleteket (borzasztó kifejezés, de a döntéshozói szemléletet pontosan ábrázolja)

„Minisztériumi forrásaink szerint a napokban tartott állományi tájékoztatókon közölték a kirúgási listák véglegesítésére váró hivatalnokokkal, hogy csak szolgálatvállalás fejében kínálnak majd más munkát annak, aki az állami szektor más részében szeretne elhelyezkedni. Felmentés nincs, mert a katasztrófavédelmi törvény alapján az ott felsorolt kevés kivételtől eltekintve szinte mindenkire kiterjeszthető a polgári védelemben való részvétel kötelezettsége.” – írja a 24.hu

Benkő Tibor honvédelmi miniszter pedig épp három napja terjesztette az Országgyűlés elé, hogy jelentősen megemelné a honvédség létszámát. A tisztek létszáma 5690-ről 6600-ra, az altiszteké 8845-ről 10200-ra, a legénységé 7 895-ről 13200-ra, míg a tartalékosoké 8 ezerről 20 ezerre emelkedne.

Igen, úgy tűnik, hogy a történet ennyire egyszerű, ki kell rúgni egy csomó embert, hogy aztán közülük minél többet lehessen akaratuktól függetlenül átirányítani az egészségügybe, az oktatásba vagy épp a katonai pályára, hiszen mindnyájan a magyar állam tulajdonai vagyunk. A hangya pedig tegye a dolgát, ne legyen véleménye, hisz úgyis vannak, akik sokkal jobban tudják, hogy mi az érdeke.

Biztosan jót tesz akár a betegeknek, akár a gyerekeknek, ha olyan emberek foglalkoznak velük, akik nem hivatástudatból, hanem 150 százalékos kényszerből kerültek oda?

És biztos, hogy van létjogosultsága annak az autoriter szemléletnek, amiben ennyit jelentenek az emberi életek?

Mindenki döntse el saját ízlésének megfelelően.

Csepregi János

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

<