Egy fotográfia ereje a benne lévő dokumentativitás (bizonyíték a létezésre vonatkozóan), és a kontextusban felvett társadalmi és esztétikai jelentések. Bazin szerint a jelen pillanatának a halállal való bebalzsamozása, ami révén emlékké válik.
Vajon, nekem a 2018-as évre vonatkozóan az a 444-es fotó fog megmaradni emlékként amit Szél-Vona találkozóról készítettek egy benzinkútnál?
Mindenesetre kirázott a hideg, amikor megláttam a kibontakozó jövő első dokumentumait.
Gyurcsány Ferenc pártja a kormányváltás ellen kampányol.
MSZP = Fidesz. És erre bizonyítékunk is van.
A nagy ellenzéki jelöltvisszalépkedés jelen pillanatban úgy áll, hogy az LMP két jelöltet léptetett vissza. Budapest 15. választási kerületében Kunhalmi Ágnes javára és a Veszprém 2. választókerületben a jobbikos Kepli Lajos javára.
A Demokratikus Koalíció Budakeszin visszaléptette Tóth Zoltánt Szél Bernadett javára.
A Momentum három jelöltjét is visszahívta, mégpedig Nagy Károlyt Kunhalmi Ágnes javára, Rácz Norbertet Szekszárdon, Hadházy Ákos (LMP) javára és Fábián Lászlót Marcaliban Steinmetz Ádám (Jobbik) javára.
Az Együtt pedig még korábban jelentette ki, hogy el sem indítja jelöltjeit olyan körzetekben, ahol van esélyes ellenzéki jelölt a Fidesszel szemben. Itt Vadai Ágnes (DK), Szél Bernadett, Hadházy Ákos, továbbá az MSZP miskolci és szegedi indulója a kedvezményezett.
Tulajdonképpen két ellenzéki párt van, amelyik még nem tett egyoldalú gesztust a kormányváltás érdekében.
Vendégszerzőnk írása egy lehetséges szavazói magatartásról:
Ha a címben feltett kérdést egy szóban akarnám megválaszolni, akkor annyit mondanék: igen. Vagy annyit: lehetséges, esetleg: megfontolandó. De miért is szavazhat egy konzervatív beállítottságú polgár egy olyan pártra, amelyet 2010-ben még a konzervatívok hagyományos gyűjtőtáborában „új SZDSZ”-ként emlegettek? (Bár azon a térfélen majd’ minden új politikai kezdeményezés megkapja az „új SZDSZ” megjelölést.) Pontokba szedve nagyjából a következők miatt.
Először is: a konzervativizmus több ugyan egyszerű fenntartásnál, de a megőrzés, áthagyományozás, fenntartás mégis a konzervatív gondolkodás kulcsfogalmainak tekinthetők. És mi más lehetne egy ökopárt célja, mint a fenntartás? Az ökológiai mozgalmak legfontosabb fogalma, a fenntarthatóság nemcsak gazdasági fenntarthatóságot jelent (és kivált nem a „fenntartható növekedés” buta paradoxonát), hanem a hagyományok, a kultúra fenntartását, a természeti értékek védelmét, az emberhez méltó élet természeti feltételeinek megőrzését, vagyis az örökség megőrzését és áthagyományozását. Aligha véletlen, hogy miközben az ökológiai mozgalmak történetüket tekintve sokszor tűntek radikálisnak (mert a globális kapitalizmus világában a természet gazdasági célokból történő elpusztítása elleni fellépés mi más lehet, mint „radikalizmus”?), aközben igen sok „zöld” gondolkodású ember szíve mélyén konzervatív. A konzervativizmus ugyanis nem más, mint habitus, világlátás, életfelfogás és a lehető legkevésbé politikai ideológia. Felesleges itt a konzervatív filozófia két évszázadának irodalmára hivatkozni, inkább egy nem is oly régi, de hatásában jelentős folyóirat, a 2006-ban indult Kommentár lapindító körkérdését ajánlom az olvasó figyelmébe. (Kommentár, 2006/1.) S kivált onnan is egy mondatot az akkor még valóban inkább filozófusként, gondolkodóként és nem ideológusként ténykedő G. Fodor Gábortól: „Ha a konzervativizmusra mint habitusra tekintünk, akkor könnyűszerrel beláthatjuk: egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy konzervatív ember egyben a politikai konzervativizmus híve is legyen.” Másként mondva: egy konzervatív habitusú embernek nem kell feltétlenül a magukat konzervatívnak mondó (vagy a jelzőt kisajátító) pártok gazdaság- és társadalompolitikájával egyetértenie. Vagyis attól még, hogy egy párt vállaltan jobboldali, korántsem biztos, hogy egy konzervatív honpolgár annak a pártnak a közösségében talál majd igazi otthonra (noha néhány helyen, például a balliberális térfélen bizonyosan nincs keresnivalója) szemben akár egy olyan párt közösségével, amely kimondottan igyekszik távoltartani magától az ideológiai keretek közé szorítást (mondanom sem kell, ez megint a konzervatív politikafilozófiák bevett gyakorlatát idézi).
Most akarnak együttműködni, vagy nem? Akarnak, de tanultak a 2014-es összefogás hibáiból. Az MSZP/DK meg nem.
Összefogás, koordináció ellenzéki együttműködés – hívjuk akárhogyan – nem vagy van, vagy nincs. Annak számtalan módja lehet, katasztrofális kimenetelű éppen úgy, mint olyan, ami beteljesíti ígért célját, a kormányváltást. Az LMP álláspontja világos: 2014 nem, Hódmezővásárhely igen. 2014-ben a csak baloldali összefogás eredménye egymillió választóval maradtak el a Fideszétől, Hódmezővásárhelyen pedig, ahol a teljes baloldal és a Jobbik is beállt egy jelölt mögé, úgy sikerült megverni a Fideszt „hazai pályán”, hogy többen szavaztak rá, mint legutóbb, amikor nyertek.
Középtávon alternatív és nukleáris energiahordozókra is szükség van a magyar energiaigény biztosításához, ezt követően lehet áttérni a teljes mértékben megújuló energiamixre – ez volt a szakértői következtetése az Ökopolisz Alapítvány és a Közép-Európa Társaság által szervezett konferencián, melyet az energiahatékonyság világnapjának alkalmából rendeztek meg a Budapest Music Centerben. A konferencia első, szakértői paneljében Kerekes Lajos, Feledy Botond, Vértes András és Gerner Péter, a második beszélgetésén pedig Ungár Péter, Kepli Lajos és Tóth Bertalan vett részt, Lampé Ágnes moderálásával.
Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje a konferenciát megnyitó beszédében ismertette a Megújuló Magyarország öt pontját, pártja energiapolitikai programját. Az LMP – kormányra kerülése esetén – a lakóépületek energiahatékonyságának fejlesztésével, egy társadalmilag igazságosabb lakossági rezsi programmal, államilag támogatott lakossági napenergia-beruházásokkal és okoshálózatokkal fejlesztené a magyar energiafelhasználást. Szél Bernadett szerint Magyarország megfelelő adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy jelentős mértékben bővítsék a megújuló hordozók arányát a magyar energiamixben, ezért 2030-ra 50 százalékra emelnék a megújuló források részarányát. A konferencián elmondott beszéde itt érhető el.
Gyurcsány Ferencről az a hír járja, hogy a vasárnapi DK, MSZP-P, LMP egyeztetés igencsak jó kedélyben érte. A Demokratikus Koalíció elnöke az esemény utáni sajtótájékoztatón furán imbolygott és beszélt, Vágó Gábor, az LMP delegációjának tagja pedig azt mondta, hogy ha ő részegen fogadná a barátait, akkor nem csak félszáraz pogácsával kínálná őket, és a whiskey-t sem suttyomban iszogatná.
Tény, hogy a máskor oly heves Gyurcsány aznap este nem is reagált semmit, csak másnap délelőtt 11 fele raktak össze egy miniközleményt Gréczy Zsolttal, hogy feljelentést tesznek becsületsértés miatt Vágó Gábor ellen. Nem akarunk állást foglalni Gyurcsány vélt vagy valós részegségéről, de az biztos, hogy az igazi frappáns válasz egy tegnap esti szondafújás lett volna, ami sajnos elmaradt.
Hatalmas a tolongás a választáson indulni kívánó jelöltek és pártok között. Igen komoly szinten megy a helyezkedés, beszólogatás és az egymás nyírása. Még 3 héttel a választás napja előtt is tárgyalások, egyeztetések folynak, azonban ezt most már be kell fejezni, irány a startvonal.
A legutóbbi közvéleménykutatási adatok tanúsága szerint pár fontos következtetést levonhatunk. Az egyik fontos következtetés, hogy ha Tápiószeléig hosszabbítanák meg a bicskei kisvasutat, ha az ELIOS elsötétítené egész Magyarországot a lámpáival és ha minden város Hódmezővásárhely volna, akkor is a Fidesz szavazóinak tömbje monolit, megbonthatatlan, megkerülhetetlen és győzelemre esélyes maradt. A másik, hogy a kisebb pártok idejét mérő óra irtó hangosan ketyeg. Szó szerint.
Ahhoz, hogy az ellenzék nyerjen, nem baloldali koordináció kell, hanem 70 százalék közeli részvétel a választásokon.
A múlt héten meghiúsult az MSZP-P-DK és az LMP egyéni választókerületekben történő koordinálása. Az LMP vezetése elmúlt időszakban tárgyalásokba kezdett az MSZP-P vezetésével, az elképzeléseik az együttműködés mikéntjéről azonban nem találkoztak, ezért az LMP úgy döntött, hogy érdemi, teljes körű koordinálási szándék nélkül semmi értelme folytatni a tárgyalásokat. Ameddig az LMP kész lett volna visszaléptetni a legerősebb jelölt javára, amennyiben az közelebb visz a kormányváltáshoz, addig az MSZP helyekről akart egyezkedni, nem akart 2 jelöltnél többet visszaléptetni, cserébe 10 helyet kért. Olyan fel sem merült bennük, hogy az MSZP és az LMP közösen fogja vissza a jelöltjeit egy esélyes harmadik fél számára. Nem véletlen, hogy a Fidesz csak a Jobbikot is magába foglaló koordinációtól tart annyira, hogy egyenesen üzenjen a szocialistáknak, hogy eszükbe se jusson koordinálni velük. Az együttműködés LMP által elfogadható változatától tehát az MSZP zárkózott el, kívülről mégis úgy látszik, hogy az LMP a korábbi évek különutas politikája után elindult egy irányba, majd gyorsan meg is fordult rajta. Pedig az LMP mindvégig ugyanazon az állásponton volt: a koordinációt a kormányváltásnak kell alárendelni, nem egyéni pártérdekeknek, ahogy 2014-ben is történt.