Hallottam Gyurcsány Ferenc szájából a Belga zenekar által felismert össznépi kezdőmondatot, majd tű pontosan megmondta a baj okát. Utána azonnal elkövette a bajt szemem előtt. Miért? Ennyire buta, vagy erkölcstelen? Nem, csak rég olvasott elalvás előtt az ágyban Imanuel Kantot, vagy ennél modernebb moralistát.
Emiatt megmagyarázom, és nem csak Gyurcsányéknak, Orbánéknak, hanem mindenkinek, aki a médiával kel és fekszik, miért nem hiteles a jó cselekedet, ha mások is látják.
Az ATV-nek van egy olyan műsora, ami megfelel a kampányidőszaknak, ugyanakkor mégis szórakoztató. Felkérnek hatalomra éhes embereket egy adásra, hogy egy tucat szerepjátszásos szituációs gyakorlatot kamera előtt teljesítsen. Utcán, buliban, az országot járva a politikus megmutathatja az „emberi” arcát.
Gyurcsány ebben a műfajban sokkal tehetségesebb kollégáinál, simán veszi, hogy egy fiatal magyar állampolgár, nem túl sok szókinccsel, de elé köpött – a karakter gyilkosság áldozatai később immunissá válnak a gyilkolásra, ez saját tapasztalat – s helyesen mondja, ez a szakmával jár. A hajléktalanokat sem baszogatta akkora elánnal, mint Juhász Péter, táncolni is kedvesen béna volt, mint egy filmben, majd véletlenül mégis belecsúszott az egész stábbal együtt a valóságba.