Természetesen a heveny sorosozást tolták túl.

A Fidesz azt állította egy 2015-ös közleményében, hogy a Helsinki Bizottság álcivil társaság, a nemzetközi spekuláns pénztőke politikai megrendeléseit teljesíti, adatokat hamisított a menedékkérők számáról és alapvetően jó lenne, ha befejezné a hazudozást.

Aztán két év elteltével szembejött a valóság, amikor most a Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy mindezeket a Fidesz valótlanul állította, és jó lenne, ha befejezné a hazudozást.

A Fidesznek kötelező volt bocsánatot a Helsinki Bizottságtól, amit nagyon elegáns módon egy eldugott este 9 után kiadott sajtóközleményben tettek meg.

Nuszbaum Tibor

Naperőművek épülnek Pakson, de mindenki nyugodjon le, nem az atomerőművek helyett tervezik a napelemeket használni. Nagyon úgy tűnik, hogy kimondottan az atomerőművek ellenzői és a megújuló energia felhasználását támogatók bosszantására és nem utolsó sorban kényszerből döntött így a kormány.

A napi.hu találta meg azt a tájékoztatást, hogy az eredetileg Felsőzsolcára tervezett napelemparkot végül Pakson fogják felhúzni. Paks település önmagában szimbólum, szimbóluma azonban a megújuló energiában bízók és az atomenergiát támogatók egymásnak feszülésének is. Mivel egyelőre nincs indoka a tervek átrajzolásának tényleg ez az indok marad: kedves atomellenzők, nesztek nektek!

Ennyire végtelenül cinikus ötlettel előállni egy atompárti kormányzatnak már a tőlük várható szinten is túlmutat. Uniós pénz, el kell költeni és csakis megújulóra lehet elkölteni, hát akkor hova telepítsék, na hova? Magyarország atomerőműve mellé.

Még mielőtt valaki elkezdene vinnyogni, hogy nekünk ez sem jó, hogy ezek még napelemeket is felépítenek ide nekünk szeretném emlékeztetni őket, hogy ha tényleg ilyen jó, telepítendő a napelem, akkor az atomerőművet mégis miért nem váltja ki a kormány? Jó, persze tudjuk, költői a kérdés, hisz az orosz hitelt fel kellett venni, oda orosz technológiájú erőművet kell építeni még ha belegebedünk is. Márpedig belegebedünk.

Csarnó Ákos

kép: innen

A jövő generációja már nem csak azt nem fogja tudni, hogy milyen érzés ceruzával visszatekerni a kazettát, amit „bekapott” a walkman, de már a szódáspatron visszaváltásának az élményével se fog találkozni.

Aki visszaváltható szódapatront, vagy habpatront szeretne vásárolni, az még idén decemberben tegye meg, ugyanis jövőre már csak eldobható patronokat tudunk vásárolni, derül ki az egyetlen cserélhető szódapatront gyártó répcelaki szénsavtermelő Liss Kft. honlapjáról.

Nem hirtelen felindulásból döntött így a cég, a magyarországi forgalmi adatok évente körülbelül 10 százalékos keresletcsökkentést mutatnak, köszönhetően a palackozott vizek térnyerésének, és az egyre népszerűbb, otthoni szódagépeknek.

Már tizenöt éve napirenden van a technológiaváltás, amit próbáltak kitolni, mivel az átállás átmenetileg jelentős piacvesztéssel fog járni, nyilatkozta Érdi Zoltán, a Liss stratégiai igazgatója számolt be a hvg.hu-nak. 

A változás nem csak a Liss Kft. fogja megérezni anyagi szempontból, hanem a vásárlók is. A visszaváltható, tízdarabos szódapatronos doboz 300-400 forint között mozog, az új viszont 1000-1200 forint lesz, helytől függően.

A szilveszteri bulira még nyugodtan készülhetünk, akinél jövőre marad szóda-és habpatron, 2018 március 31-ig minden értékesítőhelyen leadhatja.

 NA

Tavaly komoly indulatokat váltott ki amikor az LMP szavazataival a parlament új alkotmánybírókkal egészítette ki az egy ideje már hiányos létszámmal működő Alkotmánybíróságot. A jobboldali sajtóban szokatlan csend övezte az eseményt viszont a baloldali sajtó és a liberális értelmiségiek annál hangosabban bírálták, többen ócsárolták az LMP-t. Bírálataik lényege annyiban merült ki, hogy automatikusan fideszbérenceztek illetve az új bírókba próbáltak belekötni valamint az LMP-nek a szavazatokért juttatott előnyt próbálták megtalálni – közben pedig egy percet sem adtak arra, hogy az új Alkotmánybíróság bizonyíthasson.

Mivel az AB nem hozott olyan döntést amibe azóta is belekapaszkodhatott volna a bírálók tömege és kiderült, hogy az LMP sem kapott cserébe semmit maradt az egyedüli érv az LMP kikezdéséhez: a miattuk teljes AB direkt nem hozza meg a kényes ügyekben a döntést. De maradjunk a sorrendnél!

Nem is olyan régen mozgásba lendült a magyar állam gépezete, hogy egy egyértelműen politikai nyomásra megfingassa a kormánytól független civil szervezeteket. Az elég hamar kiderült, hogy minden vád hamis, az pedig az elejétől világos volt, hogy a kormánynak semmilyen más célja nincsen, mint a hisztériakeltés. A civil szervezetek hatósági vegzatúrája remekül illett abba a kormányzati propaganda által felépített világképbe, amely szerint Magyarország demokratikusan választott kormányát, sőt magát Magyarországot idegen hatalmak támadják kívülről.

És akkor nézzünk egy friss hírt:

A Miniszterelnökség eredményesnek ítéli az NCTA lebonyolítását

2017. november 16-án zajlott az EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmus 2009-2014 közötti programidőszakának magyarországi ünnepélyes záró konferenciája, melyen összefoglaló nyitó beszédében a Miniszterelnökség illetékes főosztályvezetője elismerően nyilatkozott a brüsszeli Finanszírozási Mechanizmus Iroda és a magyar civilek által kezelt Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) eredményeiről is.

A Miniszterelnökség meghívásara Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója is lehetőséget kapott egy rövid előadáson és három, a civil szervezeti támogatottak által készített kisfilmen keresztül rövid betekintést adni az NCTA sikeres működésébe és eredményes projektjeibe.

A rendezvényen az NCTA eredményes lebonyolításáért a Miniszterelnökség által adományozott díjat a lebonyolító Autonómia, DemNet, Kárpátok és Ökotárs alapítványok képviseletében Móra Veronika vette át.

Először is: Kedves Fidesz-kormány! Elmentek ti a picsába. Másodszor pedig: Nem, ezzel nincs elsikálva a dolog. A hazugságotok még mindig mérgez. Részben, mert ezzel ágyaztatok meg a jelenleg is folyó – a létező problémák orvoslása helyett – a nem létező ellenségekkel vívott háborúnak, fanatikus híveitek pedig el is hiszik, hogy Európa ostromlott végvára vagyunk, amelyet éppen Európa ostromol. Részben pedig azért, mert megingattátok a kormánytól független civil szervezetekbe vetett bizalmát a társadalomnak. A demokrácia abban is különbözik a diktatúrától, hogy nem az állam foglalkozik mindennel, nem az állam dönt mindenről, mert az államnak bizony van egy olyan sajátossága, hogy befurakszik oda, ahol semmi keresnivalója nincsen, ahol viszont lenne, ott menten el is basz mindent. A civil – vagy másképpen nem kormányzati – szervezetek pont ezeket a közös ügyeket intézik. Ideális esetben azt, ahol az államnak semmi keresnivalója nincsen, kevésbé ideálisban azt is, ahol az állam csődöt mondott. Röviden: Magyarország sokkal szarabb hely lett és nem csak attól, mert a kommunista diktatúrát idézte az Ökotárs vezetőjének rendőrautóba ültetése. Egyszerűen megfordítottátok azt a folyamatot, amelyben a magyar társadalom a senkiben sem bízó, csak magára gondoló, szomszédjától is félő vagy éppen szomszédját is feljelentő emberek halmazából a saját sorsát kezébe vevő, panaszkodó helyett problémamegoldó emberek közösségévé kezdett válni a Kádár-korszak szürke depressziója után. Nektek biztos megérte.

Kép: mno.hu

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Gyurcsány Ferenc a demokratikus fénycsóva, aki kérlelhetetlenül küzd Orbán Viktor autoriter rendszere ellen, és állhatatos munkával mindent megtesz azért, hogy a demokratikus oldal összefogjon és legyőzze a főgonoszt.

Legalábbis szóban.

Tettekben már kicsit máshogy néz ki a Demokratikus Koalíció elnökének mindennapos ténykedése. Valami briliáns módon cincálja szét volt pártját, az MSZP-t. Percről percre változik a helyzet: külön lista, közös lista, koordinált indulás, külön indulás. Majd kamu listák bedobása. Mindez naponta változtatva. A szocik pedig megpróbálnak úgy táncolni, ahogy Ferenc elvárja tőlük, és közben nem veszik észre, hogy teljesen hülyének nézik őket. Vagy észreveszik, csak félnek a pártjuk teljes összeomlásától, ezért kapaszkodnak a ködbe. Ha meg megpróbálnak ágálni ellene, akkor annyira bénán csinálják, mint Kunhalmi Ágnes, aki heveny ámokfutásba kezdett Kálmán Olgánál.

Jobb helyeken a civil szervezetek az állami intézményrendszer mellett működnek, azok tevékenységét egészítik ki, vagy azoktól vesznek át részfeladatokat. Mindennek egyszerű oka van: a civilek lényegesen hatékonyabban tudják ellátni a vállalt feladatokat jellegükből adódóan, hiszen ismerik a helyi problémákat, a helyi szükségleteket, a rászorulókat. Épp ezért jobb helyeken az állam nem ellensége, hanem partnere a civileknek. Miért is lenne másként, hisz szerencsés esetben azonos célokért küzdenek, azért, hogy jobb legyen az adott településen, az adott megyében, az adott térségben, az adott országban élőknek. Magyarországon a civilek az Orbán-kormány ellenségei (na jó, a CÖF nem), ahogyan legtöbb esetben azok is, akikért a civilek dolgoznak, pedig a legtöbben nem fizetésért, pusztán segítőszándékból, saját szabadidejükből, energiájukból, vagyonukból áldozva tevékenykednek embertársaikért.  Nagyon úgy tűnik, hogy ezt unta meg a Fidesz-KDNP végérvényesen.

Mi más lehetne annak az oka, hogy Debrecenben teljesen értelmetlenül meg akarják nehezíteni az ételosztásokat?

„Csütörtökön kerül a debreceni közgyűlés elé a város köztereinek használatáról szóló rendelet módosítása, amely amellett, hogy az inflációra hivatkozva 3 százalékkal megemeli a közterület-használati díjakat, bevezeti – az ellenzéki szocialisták szóhasználatával – a „töltöttkáposzta-adót”: az ételosztást szervező karitatív szervezeteknek naponta négyzetméterenként 35 forint díjat írna elő.

…korábban egyáltalán nem volt díja az ételosztásnak, ami így némi anyagi terhet és főleg adminisztratív kötelezettséget jelent a karitatív szervezetek számára: legfőképpen azt, hogy harminc nappal a tervezett ételosztás előtt be kell jelenteni.” – írta az MNO nemrég

Vagy épp annak, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma elkészítette az ételosztások rendjét szabályozó miniszteri rendelet módosítását, amit a napokban egyeztetnek a többi tárcával és amely sokak számára tenné teljesen lehetetlenné, hogy ételt osszanak rászorulóknak?

„Az Emmi még nem tette nyilvánossá a tervet, de belső forrásaink szerint ennek lényege, hogy csak önkormányzati, állami és egyházi szervezeteknek adnának területfoglalási engedélyt, hogy rászorulóknak, például hajléktalanoknak szervezzenek rendszeres vagy alkalmi ételosztásokat. A civil szervezetektől pedig elvennék ezt a lehetőséget. Ennek előszele, hogy sok ételosztással foglalkozó egyesület már hónapok óta nem kap területfoglalási engedélyt pénzért sem, nemhogy ingyen, pedig korábban több fővárosi kerület méltányosságból elengedte a foglalási díjat.” – számolt be róla a Népszava

Milyen előnye származik ebből bárkinek? Miért kellene tönkretenni olyan dolgokat – a Food Not Bombs például hibátlan minőségű, de esztétikai sérülés miatt már nem eladható zöldséget és gyümölcsöt gyűjt vásárcsarnokokban, majd azokból főz vegetáriánus ételeket, a Heti Betevő étteremlátogatók önkéntes adományaiból gondoskodik hetente meleg ételről a rászorulóknak -, melyek az államnak semmibe sem kerülnek, ellenben sokak számára kifejezetten hasznosak (sőt!)? 

A szegényellenesség láthatóan régóta nem áll távol a jelenlegi magát kereszténynek hazudó kormányzattól, mindez pedig megmutatkozik önkormányzati és állami szinten egyaránt. Valószínűleg nem is a szegénységgel van az igazi bajuk (mert az a legkevésbé sem érdekli őket), hanem azzal, ha maguk a rászorulók látszanak. A rászorulók látványa ugyanis ellentmond minden sikerpropagandának és elvonja a figyelmet még a sok-sok milliárdnyi közpénzből felhúzott gyűlöletkampányokról is, melyekkel kifejezetten ügyesen manipulálja a társadalom jelentős részét a kormány. 

Emlékeznek még a ma már a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs igazgatói posztját betöltő Zsiga Marcellre, aki milliós fizu mellett arról magyarázott Matolcsy Györgyre kontrázva, hogy havi 47.000 forintból meg lehet élni? Vagy Lázár János egykori legendás szavaira, amikor azt ecsetelte, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér? Tarlós főpolgármester úr miként értekezett arról, hogy a hajléktalanoknak el kell tűnniük az aluljárókból és a közterületekről, mert zavaróak? Hogyan kerültek számos fővárosi kerületben korlátok a padok középre, hogy arra ne feküdjön egyetlen otthontalan se? A TV2 egy évvel ezelőtti lejárató, mocskolódó álriportfilmjére? Vagy épp arra, hogy nemrég a Rákóczi téren mennyi pénzt fordítottak azoknak az értelmetlenül lerakott biciklitárolószerűségeknek (annak alkalmatlanok) az összehozására Kocsis Mátéék, melyek egyetlen célja az volt, hogy ne tudjanak lefeküdni a hajléktalanok a metróállomás falon kívüli, de még tető alatti részére? És arra, hogy nem mindig volt a homless-ek hatósági zaklatása mindennapjaink része? Utóbbi valóban elég régen volt.

Míg Magyarországon az otthontalanság százezernyi embert érint, a lakhatási szegénység esetében már milliókról beszélhetünk. Miközben rengeteg ember sorsa bizonytalan, ők egyik napról a másikra válhatnak nincstelenné, addig az önkormányzatok ügyeskednek az üres ingatlanjaikkal, tisztességes bérlakásprogramok szinte nincsenek, ellenben 750 milliárdból újulhat meg a legfeljebb a kínai lakosság számára hasznos, számunkra csak roppant költséges vasútvonal. És bizony sokan vannak, nagyon sokan, akiknek hatalmas segítség az tányér meleg étel, amiért nem kell fizetni és amitől most eleshetnek.

Az elmúlt években nagyon sokszor bebizonyosodott, hogy az állam vagy tehetetlen, vagy tudatosan nem akar tenni semmit, amikor segítenie kellene a legesettebbeken. Sőt, saját szakmai inkompetenciájának leplezésére egyre inkább a lehető legaljasabb trükköt vetette be: el kell tűnnie a rászorulóknak mások szeme elől. Ha nem látják őket, ha nem beszélnek róluk, ha sikerül azt az üzenetet közvetíteni a polgárok felé, hogy a rászorulók olyan emberek, akik nem is érdemlik meg, hogy törődjenek velük, sőt, ők tehetnek kiszolgáltatott helyzetükről, akkor minden rendben lesz.

Pedig nagyon nincs rendben semmi sem. Szégyen.

Valószínűleg az EMMI is megérezhette, hogy mindez nem hallatszik annyira jó, ezért villámban írtak egy közleményt, melyben tévesnek nevezték a Népszava a rendelet szigorításával kapcsolatos információit. Helyette jöhetett a jól ismert propaganda, miszerint „korábban nem látott mértékű" (34 milliárd forint) új forrás került a rendszerbe, melynek célja, hogy hajléktalanok, idősek, megváltozott munkaképességűek és nehéz helyzetű kisgyermekes családosok kapjanak ételcsomagokat. Egyfelől persze akár az iskolák központosítása, akár a Híd a munka világába nevű program pompásan jellemzi, milyen az, amikor megérkeznek az új, korábban nem látott mértékű források. S miközben minderről beszámolnak, gondosan kerülik, hogy a civilek ételosztásának radikális korlátozásával mi is valójában a helyzet.  

Csepregi János írása

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Egyre nagyobb dilemmában vergődik a rendszerkritikát és kormánykritikát egyszerre megfogalmazó választó, pláne politikacsináló 2012 óta. Nyilvánvalóan látszik, hogy többségi akarat van a kormányváltásra, de a ’centrális erőtér’ isteni adománya (és persze trükkök százai, a határontúliak szavazati, győzteskompenzáció, a választókörzetek kialakítása, stb) betonozza be a Fidesz autokrácia felé tartó uralmát.

Bár a bukott baloldal szereplőinek eminens érdeke, hogy azt állítsák, egy teljeskörű, mindenre kiterjedő összefogás a kormányváltás kulcsa, de ez nyilvánvalóan nem igaz, már csak azért sem, mert 2014-ben már kipróbálták, és felejthetetlenül felsültek vele. Ez a nyilvánvaló tény valamelyest korrekcióra késztette a feleket, és már nem hívják Összefogásnak, amit csinálnak, és a sajtóban is igyekeznek folyton elütni a kérdést, de a tény az, hogy megint épül az Összefogás, az MSZP-DK-EgyüttPM együtt futnak neki a választásoknak, és bár függetlenségüket hangsúlyozandó, saját listákkal indulnak, a politika iránt alaposabban nem érdeklődő választók számára ez nagyjából ugyanaz, mint 2014 volt.

Vagy legalábbis bárki kitöltheti a nevében, a rendszer elfogadja. Hát kb ennyire lehet komolyan venni, mennyire lesz hiteles a kormány nemzeti konzultációjának végeredménye, meg hogy hányan küldték vissza azt.

2008-ban.