A mai napon a bíróság kimondta, hogy a Lokál nevű kormányzati hírportál és így a Fidesz is hazudott és helyreigazításra kötelezte a kormányszócsövet.

Ugye mindenki emlékszik amikor beszámoltunk arról, hogy fideszes aktivista néniknek nem tetszett Weszely Ernő magatartása. A híres művész ugyanis nem töltötte ki a Soros-féle konzultációt és azt a kukába dobta és erről beszámolt a néniknek akik erre nekitámadtak. Mi erről beszámoltunk, amire a Fidesztől és a lakájmédiáitól korábban nem látott hülyeséggel egybekötött valótlanság cunamit kaptunk. Mi ezt írtuk le akkor:

„Apám, Weszely Ernő, 65 éves szakmán belül elismert vak zongora- és harmonikaművész, aki a III. kerületben lakik egy körfolyosós földszinti lakásban. Alapvetően baloldali érzelmű ember, közélettel foglalkozik, sokat olvas (hangoskönyvet - a szerk.).

Múlt héten hétfő délután 3 óra körül apám hallotta, hogy valamit bedobtak a postaládájába, aztán rögtön csöngettek. Megkérdezte, hogy ki az, egy nő válaszolt, hogy bedobtak egy füzetet a postaládába, ezzel kapcsolatban akarnak vele beszélni. Úgy fogalmaztak, hogy "tájékoztató anyagot hoztak Soros Györggyel kapcsolatban".

Apám kinyitotta az ajtót és két nyugdíjas nő állt ott, aki azt kérdezte tőle, hogy kitöltötte-e már a nemzeti konzultációt.

Apám kerek-perec közölte velük hogy nem, "megkukázta", kidobta a kukába. Ezzel annyira kihúzta a gyufát, hogy a nők elkezdték tépni a haját és a bal fülét, rikácsoltak, hogy milyen hálátlan, migránsoztak, kerítéseztek, Soros bérenceztek. Pár másodpercig tarthatott az egész.

A szomszéd vetett véget a helyzetnek, amikor kinézett az udvarra, és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Apám csak állt ott csodálkozva, hogy mi a fene történt, a nénik meg "úgy spuriztak le a lépcsőn a kijárat felé, mint a nyulak."

A postaládába dobott kis füzetet kidobta és nyilván nem látta, mi van ráírva. Azt sem lehet tudni igazán, hogy a nőknek leesett-e, hogy ő nem lát.

Ebből is látszik amiről, egyre több szó esik mostanában: a kormány frusztrációt gerjeszt, majd agressziót szít, a következményeket pedig úgy állítja be, mintha ez lenne a normális reakció. 

Rossz belegondolni, mi lett volna akkor, ha a nénik tudják: apám többször is eljátszotta Soros Györgynek a kedvenc dalát kb. 30 évvel ezelőtt a Waldorf Astoriában, ráadásul még borravalót is kapott érte.”

A Fidesz a korrupt MSZP-re építette rendszerét. A centrális erőtér talapzata maga az, hogy a baloldal megspórolta a megújulást és megúszta a teljes – a parlamentből történő kiesést és megszűnést jelentő – bukást. Ebben pedig a Fidesz sietett segítségére a választási szabályok átírásával. Arra ugyanis nem csak az igaz, hogy a Fidesz érdekeit szolgálja a teljes ellenzékkel szemben, hanem az is, hogy az egész rendszerváltás utáni politikai elit – beleértve az MSZP és az SZDSZ szétesett és részben más pártokba rendeződött maradékait – érdekeit védi az új szereplőkkel szemben. Amikor a Fidesz életre keltette az új választási rendszert, akkor kihívót választott magának, olyat, amelyről tudja, hogy nem tudja legyőzni: a 2010 előtt kormányzó baloldalt. Az pedig belement ebbe az üzletbe, elfogadta, hogy őfelsége díszellenzéke legyen, cserébe viszont megőrizhette vezető helyét a baloldalon, mindenféle személyi következmény nélkül.

Következmények nélküli baloldal

Amikor a baloldal megújulásáról beszélünk, akkor személycseréket értünk alatta. Ha egy politikai pártot, pártszövetséget, oldalt annyira elvernek, mint a 2010 előtt kormányzó baloldallal történt, akkor annak következményei kellene, hogy lennének. Vezetőinek le kéne mondania, vissza kéne vonulnia, vagy le kéne váltani őket olyanokra, akik még nem égtek el. Például adni egy esélyt a vezetést már korábban is kritizáló belső ellenzéknek. (Amennyiben nincs olyan, akkor az a párt alighanem megérett a pusztulásra, mert képtelen arra, hogy alkalmazkodjon a választók szavazatban kifejezett igényeihez.) Ha ehelyett, olyan helyezkedésbe kezdenek, aminek egyetlen célja, hogy ne kelljen kiengedni a kezükből a baloldal feletti ellenőrzést (és a vele járó képviselői helyeket), és éppen ezzel kergetnek el minden értelmes embert attól, hogy baloldalra szavazzanak, akkor tettek egy szívességet a kormánynak. Ez a „mindegy, hogy kisebb lesz, ha az enyém marad” önző stratégiája.

Az egyik legundorítóbb, legvisszataszítóbb dolog a világon az, amikor a saját (vagy gazdái) vélt vagy valós hatalmától felbátorodó bántalmazó személy (vagy efféle bántalmazókból álló csőcselék, melynek tagjai mindenféle gátlás nélkül mennek neki mindenkinek, csak mert úgy érzik megtehetik, csak mert erősebbek) már büszkén, mosolyogva csinálja azt, amihez a legjobban ért. Nincs szégyenérzet, nincs felelősségre vonás, helyette hátbaveregetés van meg állami kitüntetés, esetleg prémium. És persze pusztítás, hiszen minden rossz, ami nem mi vagyunk, aki vagy ami moralizál, aki vagy ami kérdéseket tesz fel: ellenség.

Sajnos sok területen munkálkodnak ilyen személyek és csoportok ma Magyarországon (hol hatósági jogkörben csavarnak egyet-egyet a dolgokon, hol civil szervezetnek hazudva magukat valósítanak meg törvénytelen propagandát közpénzből (CÖF), hogy csak néhányat említsek), mindent megtéve azért, hogy ez az arrogáns, képmutató hatalom olajozottan működhessen és felzabálva a teljes hazai média óriási többségét, ügyesen manipulálhassa, butíthassa, szoktathassa a nagyvezér kezéhez a népet. Örömmel pécéznek ki maguknak mindenkit, aki vagy akik ellen uszítani lehetnek, hiszen amíg az adrenalin átveszi a józan ész helyét és az indulat nem ellenük irányul, addig látszólag bármit megtehetnek.

A lakájmédia működése pedig igazi iskolapéldája mindennek. 

Sokaknak elég nagy terhet és stresszt jelent a karácsonyi bevásárlás, még akkor is, ha anyagilag megengedheti magának. Felmerülhet a kérdés: ha már akkora kínszenvedés, miért kell erőltetni? Megszokás, kulturális minta, társadalmi elvárások, vagy csak nem vagyunk elég bátrak kilépni belőle?

Kivételes példamutatás, ha valaki képes kimondani, hogy elég. Ezért is volt felüdülő rálelni Dóri posztjára a Facebookon:

„Családommal olyan családot keresünk, ahol a karácsonyi ajándékokra szánt pénzünk nagy segítséget jelent. Ha személyesen ismersz olyan családot, ahol tudod, hogy a szerény, de nem sértő összegnek nagy hasznát vennék, kérlek, privátban írd meg. Köszönjük!”

Pár éve, amikor Rogán meg Habony elkezdték a letelepedési kötvények árusítását (hehe, haza árulók lettek) szóval már akkor többen szóltunk, hogy ez azért igencsak furcsa. Egyrészt mert az akkor még felfutóban lévő hivatalos, kormányzatiálláspontos bevándorlásos mizériához képest is értelmezhetetlen volt, hogy a gazdag bevándorlók persze jöhetnek. A másik érv a rohadt nagy haszon, amivel akkor nem lett volna baj, ha az a haszon az államnál marad, de Rogán és Habony haveri köre kapta meg ezt a hasznot. Mikor ennek akkor hangot adtam simán lerasszistáztak jobbos ismerőseim, mert hogy milyen dolog már, hogy nem engedem faji alapon be a bevándorlókat.

Anyám borogass!

Most pedig itt állunk nyakig a cuccban. Kiderült, hogy majdnem húszezren kaptak csilliárdnyi összegért cserébe olyan magyar állampolgárságot vagy azzal egyenértékűnek számító engedélyt ami alapján az unióba nyugodtan ki-be lófrálhatnak a gazdag bevándorlók. De inkább csak be. A kormány felismerte a bevándorlási-letelepedési kötvényben a bizniszt és olyan szélesre nyitotta a kaput, hogy azon számolatlanul engedte át a leginkább kínai és orosz (rasszizmus!) letelepedni kívánókat. Akik közül egy darab sem telepedett le Magyarországon, akik közül egy darab sem adott munkát magyar dolgozóknak magyar földön, akik csak a fent említett duót és haverjait tömték ki, minta libát.

Valamilyen gyakorisággal a magyar lakosság harmada éget hulladékot – ezt mutatta ki az az országos reprezentatív közvélemény-kutatás, amelyet a Kantar Hoffmann piackutató cég készített a Levegő Munkacsoport és a Magyar Szegénységellenes Hálózat részére.

A legtöbben kerti hulladékot égetnek (az összes megkérdezett 22 százaléka), háztartási szemetet 13 százalékuk, kezelt fát 6 százalékuk, rongyot, ruhaneműt, lábbelit szintén 6 százalékuk. Műanyagot (a háztartási hulladékon túlmenően) 3, gumit egy százalékuk szokott égetni. Sokan nyílt téren is égetnek háztartási hulladékot (10 százalék), kezelt fát (4 százalék), ruhaneműt és lábbelit (3 százalék), valamint műanyagot és gumit (2-2 százalék).

A megkérdezettek egyharmada tapasztalta az elmúlt egy évben, hogy lakókörnyezetében mások hulladékot égettek. A válaszadók 54 százaléka az ismerethiányt, a felelőtlenséget és a szegénységet együtt tekinti a szabálytalan lakossági hulladékégetés fő okának. Harminc százalékuk elsősorban az ismerethiányt és a felelőtlenséget okolja, 15 százalékuk pedig főként a szegénységre vezeti vissza.

Nagyon kevesen jelzik a hatóságnak, ha hulladékégetést tapasztalnak: mindössze 7 százalékuk tett valaha bejelentést. Háromszor ennyien voltak viszont, akik saját maguk szóltak a hulladékégetőknek, hogy azok szabálytalanságot követnek el. A bejelentést tevők arról számoltak be, hogy az esetek túlnyomó többségében történt intézkedés a bejelentés nyomán, de az égetés nem szűnt meg.

A megkérdezettek közel 70 százaléka egyetért azzal, hogy ha valaki mások egészségére káros módon fűt, éget, akkor a hatóságnak szigorúan fel kell lépnie ez ellen. Ennél is valamivel többen állították, hogy az égetésre vonatkozó jogszabályokat mindenkinek maradéktalanul be kell tartania. Mindkét esetben a válaszadók mindössze 2 százaléka mondta, hogy ezekkel az állításokkal egyáltalán nem ért egyet.

„A közvélemény-kutatás megerősíti a környezeti tanácsadó irodánkhoz érkező sok panasz alapján kialakult képet, hogy a jogsértő lakossági hulladékégetés országszerte súlyos probléma, és a kormánynak haladéktalan intézkedéseket kell hoznia a visszaszorítására mindannyiunk egészsége érdekében. A felmérésből az is kiderül, hogy a lakosság túlnyomó többsége támogatná ezeket az intézkedéseket” – mondta Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának vezetője.

„A kutatás eredményeiből arra következtethetünk, hogy elsősorban a lakosság felvilágosítására és szigorúbb hatósági fellépésre van szükség, ami viszonylag kisebb összegből megoldható. Ugyanakkor senkit nem hagyhatunk olyan élethelyzetben, hogy arról kelljen döntenie: ételt vesz vagy fűt, ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy a rászorulókat az állam fűtési támogatásban részesítse” – jelentette ki Jász Krisztina, a Magyar Szegénységellenes Hálózat kuratóriumi tagja.

A két civil szervezet megküldi a kormánynak is a közvélemény-kutatás eredményeit, és ismételten felhívja a figyelmét javaslataira, amelyek megvalósításával felszámolható a lakossági hulladékégetés.

A közvélemény-kutatásról szóló jelentés itt, a részletes táblázat itt található.

Azt, amit az LMP adott ki, és tényszerűen ír a Habony-Rogán kör korrupciójáról:

Sajtóértesülések szerint a letelepedési-kötvénybiznisz egyik kulcsfigurája, Boros Attila vette meg a Metróber Kft-t, így a Habony-Rogán érdekkör a Budapest-Belgrád vasútprojektben is megrendeléseket kaphat. Világosan látszik, hogy a kormány egy fonódó korrupciós hálózatot működtet, ahol minden ügy egy szűk érdekcsoport kezében fut össze. Az LMP a 2018-as kormányváltás után zéró toleranciát hirdet a korrupció minden formájával szemben.

Vagy azt, amelyikben a Fidesz azt állítja, hogy az egész világ Magyarország ellen támadt, mert eleve gonosz mindenki:

A káoszba forduló baloldali együttműködés-összefogás-külön listás történet szép, új fejezete Karácsony Gergely csütörtök esti nyilatkozata. Mi most megkérdeztük Lattmann Tamást, hogy ő miképpen látja a jelenlegi helyzetet és milyen kifutása lehet az eseményeknek?

Reflektor: Mi a véleménye arról, hogy Karácsony Gergely bejelentkezett az MSZP miniszterelnök-jelöltjének?

Lattmann Tamás: Karácsony Gergely, aki vezeti a politikusok népszerűség-listáját, nyilván úgy gondolja, hogy a karakter önmagában elég lehet, és lássuk be, az MSZP esetében épp a karakter hiányzik. Első ránézésre ez egy működő páros, hiszen mind a két oldal megtalálja benne a saját érdekeit. Az MSZP végre fel tudja mutatni, hogy lám, ő igenis nyitott az együttműködésre, miközben "ki tudja szervezni a miniszterelnök-jelöltséget", hogy egy esetleges kudarc esetén ne a párt valamelyik, a jövőben lehetséges sikeres politikusa "égjen el". Karácsony Gergely pedig e kockázat átvállalása mellett listavezetőként biztosíthatja a saját, egy jó alku esetén pedig pártja politikai túlélését is legalább a következő négy éves ciklusra. Tehát mind a két fél számára hordoz előnyöket egy ilyen együttműködés

R: Lát potenciát Karácsony és az MSZP összefogásában?

Úgy tűnik, eljöttek azok a napok, amikor a Magyar Idők visszasírja „a régi” LMP-t, hiszen a névtelen szerző szerint Kecskeméten új irányt vett a párt, az eddig jellemző mértéktartásnak és értékalapú politizálásának pedig örökre vége,

„…az LMP egyre inkább eltávolodik a Schiffer alatt képviselt, a Fidesztől és a baloldaltól egyenlő távolságot tartó politikától, és a párt egyre inkább a baloldali liberális tábor vezető erejévé kíván válni.

Ennek volt része Demeter Márta leigazolása, de ez volt a legfőbb érv a szocialisták sok politikusával továbbra is jó viszonyt ápoló Ron Werber szerződtetése mellett is. Az új iránynak köszönhetően vált az LMP az elmúlt hetekben Soros György legnagyobb védelmezőjévé és a nemzeti konzultáció hangos kritikusává.”

Persze nem csak az meglepő, hogy az MSZP-ből átigazoló Demeter Márta mellett nem említik meg a szekszárdi fideszes városvezetés korrupciós ügyei miatt a Fideszt elhagyó Hadházy Ákost, aki szintén az LMP-ben talált új otthonra, hanem az is, hogy ez a friss cikk jóval kevésbé agresszív annál, amit az elmúlt időszakban a propagandagépezet felböfögött magából. Van persze sorosozás itt is, azonban annak mértéke meg sem közelíti például a Fidesz vasárnapi közleményét, amire természetesen a Habony-művek minden kis eleme azonnal rezonált. Vajon kinek szól ez a szelídebb hang?

Ide a rozsdás bökőt, hogy az a kormányközeli bulvár, amely szerint Stadler József szelleme lebeg az akasztói stadion felett, Vona Gábor pedig szürcsölve eszi a brokkolikrémlevest azzal fog foglalkozni, hogy volt MSZP-s politikust gyanúsítanak Novozánszki Fanni meggyilkolásával. Na most, szoktuk mi is fikázni a szocikat – most is fogjuk –, de ez mindennek a legalja. Ha valamiről nem tehet egyetlen párt sem, akkor az az, hogy mit tesz egy egykori képviselőjelöltje. Amint azt Bödöcs Tibor megénekelte, még a szomszéd se szokta tudni, hogy sréhen szembe lakik a pókember.