A héten a Kormány benyújtotta[1] a 2018. évi költségvetési törvényjavaslatát[2], amelyet a „munkából élők” költségvetésének nevezett Varga Mihály.

Az emberlánya kinyitja az Eszmélet oldalát és a következő ajánlót olvassa

fotó:Mental Disabilty Advocacy Centre

Miután egy nemzetközi érdekvédelmi civilszervezet jelentése feltárta, hogy rémisztő körülmények között laknak egy gödi szociális ellátási intézményben súlyos fogyatékkal élő emberek, az intézet vezetőjét csütörtökön felfüggesztették. A kormány közleményben ítélte el az esetet s az Emberi Erőforrások Minisztériuma rendkívüli vizsgálat indítását jelentette be. Pedig már a botrány előtt, régóta tudhatott a felelős minisztérium is a gödi intézményben talált rettenetes körülményekről - állította Szél Bernadett az LMP társelnöke a sajtótájékoztatóján. Szél szerint a felelősöket elsősorban nem az intézmény elképesztően rosszul fizetett és az elfogadhatónál jóval több feladattal megbízott alkalmazottai között kell keresni.

A sajtóban nagy port kavart jelentést kiadó civilszervezet, a Mental Disability Advocacy Center (MDAC) ugyanis még tavaly ősszel szeretett volna bejutni az intézménybe, ám oda akkor nem engedték be őket.

A szervezet ekkor Szél Bernadett országgyűlési képviselőhöz fordult segítségért. Az LMP társelnöke időpontot kért és kapott a Topház Speciális otthon akkori igazgatójától, Formanek Tamástól. Nem sokkal később viszont nem az intézmény, hanem az azt fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság munkatársa kereste meg a képviselőt azzal a kéréssel, hogy halassza későbbre az intézmény látogatását,  mivel azon Nyitrai Imre helyettes államtitkár is szeretne részt venni. Másnapra a Szél Bernadettnek korábban engedélyt adó igazgatót azonnali hatállyal felmentették az állásából. (Formanek azóta a Budakeszi Járási Hivatal Gyámügyi Osztályának osztályvezetője.)

A tegnapi nap ismét bővült azon ügyek száma, melyekről állami szervek kimondták, hogy azokba a népnek nincsen semmiféle beleszólása. A Kúria az LMP-s Moldován László népszavazási kezdeményezését kaszálta el, ami a Városliget beépítésének mértékét határozta volna meg, a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) pedig a Momentum két kérdésére mondott nemet, melyek két ciklusra szűkítette volna a miniszterelnöki posztot/fő.

Nem új keletű történet Magyarországon, hogy a hatalom kb. minden eszközzel igyekszik megakadályozni azt, hogy az emberek elmondhassák a véleményüket az őket érintő fontos kérdésekről. Az eszközök kifinomultak, és széles spektrumon zajlik az ellehetetlenítés. Ha a Nemzeti Választási Bizottság átengedi, akkor még ott a Kúria, ha azon is átmegy, akkor még ott van az Alkotmánybíróság, ha meg az aláírások is összegyűlnek, akkor még mindig ott van a kihátrálás lehetősége a kormány kezében. Emlékezzünk Gulyás Gergelyre, aki kijelentette, hogy itt bizony a 18-as választásokig nem lesz semmiről népszavazás. És ha az egyik főfideszes kiadja a politikai ukázt, akkor azt illik betartania az egyéb állami szerveknek is. Csináltunk hát egy toplistát, mik voltak a legfajsúlyosabb ügyek, melyek végül nem kerültek népszavazásra:

Én eddig úgy voltam Soros Györggyel, hogy hát hallottam róla ezt is, meg azt is. Mert ugye kiről nem hallani ezt is, meg azt is? Például van olyan, hogy valaki magyar, zsidó vagy amerikai, vagy ez mind egyszerre.

„A társadalom gazdagsága a lakodalmakra, nemzeti ünnepekre pazarolt költségekkel fordítottan arányos.” Kopátsy Sándor gondolatát nyugodtan kiegészíthetjük a presztízsberuházásokra számolatlanul elköltött összegekkel is.

Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem. 2010-ben azt a célt tűzték ki, hogy 20 millió ember kiemelkedjen ebből a helyzetből. Az Eurostat félidőben értékelte a 2010-2020-as időszak eredményeit, a közzétett jelentésük szerint a szegénység csökkenésében nem érte el az Unió a kívánt célt, sőt nőtt is a szegények száma. Magyarországon az átlagosnál is rosszabb a helyzet: az AROPE mutató szerint a teljes lakosság 28,1%-a, ezen belül a gyerekek 36,1%-a, összesen több, mint 3 millió fő kitett  a szegénység és a társadalmi kirekesztődés veszélyének.  A jelentésből látható, hogy ez az érték magasabb, mint 2008-ban volt és közel 700 ezer fővel több, mint a tervezett érték. Két aggasztó tényezőt is tapasztalhatunk:

• mindez a foglalkoztatási ráta növekedése mellett történt, vagyis jelentős a dolgozói szegénység,
• másrészt a gyerekszegénység az uniós átlagnál közel 10%-kal nagyobb.

Ebben a helyzetben az állam, mégis olyan presztízsberuházásra költi a pénzünket, mint a Liget Projekt.

A civiltörvény miatt marasztalja el a magyar parlamentet az Európa Tanács emberi jogi biztosa a ma reggel közzétett, s még április 26-án elküldött levelében. Nils Muižnieks az elmúlt években több alkalommal is felemelte a hangját magyarországi jogsértések miatt.

A Kövér Lászlónak eljuttatott levélben a biztos “A külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról, T/14967” törvényjavaslat kapcsán felmerült aggályait fogalmazza meg. Muižnieks emlékeztet: még 2014-ben levelében figyelmeztette Lázár Jánost a civilszervezeteket stigmatizáló kormányzati retorika miatt. “Sajnálattal látom, hogy a mostani törvénytervezet bevezetéséhez  a kormány egyes tagjainak ellenséges retorikája ad hátteret, mely egyes civilszervezeteket a támogatói forrásaik miatt nyíltan “külföldi ügynököknek” nevez és megkérdőjelezi legitimitásukat.”– fogalmaz a biztos, aki épp az ilyen típusú “stigmatizálást” kifogásolta egy a civilszervezetek működési körének a szűküléséről szóló nemrég kiadott, s Magyarországgal kiemelten foglalkozó dokumentumban (Human Rights Comment on the shrinking space for human rights organisations).

Nils Muižnieks szerint a törvénytervezetben az is problémás,  hogy attól függetlenül nevezné külföldről támogatott ügynöknek az érintett civilszervezeteket, hogy a költségvetésüknek mekkora része származik ilyen forrásból, nem foglalkozik a szervezet tevékenységi körével és a támogatótól kapott pénz eredetével sem.

A törvényjavaslat a biztos szerint “nagyon súlyosan érint sok, az emberi jogok védelmével és más fontos ügyekkel foglalkozó, törvényesen működő civilszervezetet.”

A kifogások között szerepel, hogy a tervezett törvény sporttevékenységre és vallási célokra alakult szervezetekre nem vonatkozna, s hogy ha egy szervezet egyszer felkerül erre a listára évekig tart lekerülnie onnan, még akkor is, ha a külföldi támogatás egyetlen alkalomra szólt.

Nils Muižnieks szerint a tervezet arra a téves és káros feltételezésre épül, hogy a külföldről kapott támogatás azt jelenti, hogy az adott szervezet – rosszindulatú és a magyar érdekekkel szembemenő – külföldi érdekeket képvisel.

A biztos aggódik amiatt, hogy az ilyen kategorizálás negatív sztereotípiák kialakulását eredményezheti, az érintett szervezetek hitelességét elveheti, tevékenységeiket korlátozhatja.   Nils Muižnieks emlékeztet a Velencei Bizottság és az EBESZ hasonlóan kritikus állásfoglalására a törvénytervezettel kapcsolatban.

Ráadásul a tervezet indoklásaként említett pénzmosás és terrorizmus elleni harc terén a törvényjavaslat semmilyen előrelépést nem jelent a meglévő törvényekhez képest, s ez csak “megerősíti azt a feltételezést, hogy a tervezet arra tesz kísérletet, hogy a külföldi támogatás elfogadását bűnözői, törvényellenes magatartással mossa össze.”

A biztos levelében egyértelműen a korábban Oroszországban bevezetett civilellenes  “külföldi ügynök-törvény”- nyel egy lapon vizsgálja a magyar törvénytervezetet, és  felsorolja azokat a nemzetközi ajánlásokat (Európa Tanács, ENSZ) , állásfoglalásokat, egyezményeket (Európai Emberi Jogi Egyezmény) is, melyekkel a törvénytervezet szembemegy.

Nils Muižnieks a levélben továbbá felajánlja, hogy szívesen egyeztet Kövér Lászlóval és a magyar képviselőkkel a tervezetről, s egyúttal arra kéri a házelnököt, hogy  ezt a levelét minden magyar országgyűlési képviselőhöz juttassa el.

Horn Gabriella

A CEU betámadása óta gyakorlatilag egymást érik a tüntetések: a CEU-ért, a civilekért, az orosz befolyás ellen stb. Olyan fiatalok tömegei mennek az utcára, akik ezelőtt nem foglalkoztak politikával, de megnyilvánulásaikból, szlogenjeikből egyértelművé válik, hogy képben vannak az aktuálpolitikát illetően, és nem egyszerűen kormányváltást akarnak, - nem akarják visszahozni sem az MSZP-t, sem Gyurcsányt, - hanem rendszerváltás követelnek.

Igen, eljutottunk arra a pontra, amikor a húszas- harmincas éveiket taposók elnyomva, kirekesztve érzik magukat a közéletből és segítségért fohászkodnak, mindeközben szüleink, a korábbi rendszerváltó generáció szinte csak azzal foglalatoskodik, hogy Gyurcsány vagy Orbán a hazaáruló. A fiatalok válasza egyszerű és egyértelmű. Mindketten azok. És nem csak ők, hanem mindenki, aki részt vett abban, hogy a Harmadik Magyar Köztársaság megszűntével ugyanaz a rendszer alakulhasson ki, ami annak előtte volt: gulyáskommunizmus.

Száznegyven milliárd az pont százmilliárddal több, mint amit kommunikálnak a fiúk a vizes vb költségeit illetően. Persze van amikor kevesebbet – akkor ugye épp a járdát, a kiegészítő medencét, a fák kivágását meg még tudja a jó ég mit nem írnak a költségbe. Aztán persze ott van, amikor mindent belepakolnak pl. alsó rakpartot, villamospályát, tetőcserét meg ilyesmiket. Ez nagyon jól össze tudja zavarni az egyszerű sportszerető szemlélődőt.

Említett hétköznapi szemlélődő embernek – értsd annak, aki életében még 10 millió forintot nem látott egy halomban – a milliárdok értelmezhetetlenek. Annyira értelmezhetetlenek, hogy hiába mutatnánk be egy-két példával, akkor is felfoghatatlan lenne. Nem lesajnálás ez hanem sajnos tény.

DE mégis csak nézzünk egy-két példát arra, hogy mennyi is az a 100 milliárdos ugrás?!