Sokáig tartotta magát az a mítosz, hogy Orbán Viktor meg a Fidesz a legnagyobb anti-kommunisták ebben az országban. A mítosz szerint ők seperték ki innen a szovjeteket és mutattak ajtót a kommunizmusnak. Mondhatni, hogy ügyesen használták ezeket a paneleket. Idáig.

Még a 2010-es kormányváltás előtt is közvetlenül harcos Oroszország-ellenes, anti-putyinista felhangokkal hangszerelt anti-kommunista arcot mutatott a Fidesz minden megnyilvánulásában, hogy aztán a választások után nemsokára ide látogató kínai főakárki kedvéért úgy megszórják a fővárost kis, vörös zászlócskákkal, mintha az SZKP 34. kongresszusát tartották volna Budapesten. Vagy stílszerűen a Kínai Kommunista Pártét. No de mindegy is, akkor a látvány bennem nagy megrökönyödést okozott és ugyan kicsi dolognak tűnik, mégis hatalmas változások jele volt akkor.

Ennek annak idején hangot is adtam, aztán olyan leordtás-cunami érkezett válaszul jobbról, hogy csak pislogtam: gazdasági racionalitás, világpolitika, államférfiak meg hasonlók röpködtek (a valóságban is) de azóta csak romlott a helyzet.

Egy hete jelent meg a Portfólió elemzése „Hatalmas kedvezményeket osztogat az állam” címmel.  A 2018-as költségvetési tervezetben szereplő kedvezmények nagyságát hasonlítják össze a 2017-re tervezett értékekkel, amelyet a törvényjavaslatok mellékleteiből vett táblázat segítségével mutatnak be.  A cikk állítása szerint: 200-220 milliárd Ft-tal nagyobb lesz a költségvetésbe be nem folyó összeg, a tavalyinál (a szövegösszefüggés alapján a „tavalyi” itt 2017-et jelent), ami 30% -os növekedésnek felel meg.

Az elemzés egyik megosztásához Heltai László írt egy kommentet: „A cikk alapvetése téves, nem volt 30%-os növekedés. Tavaly 860-935 milliárd Ft volt a tervezett kedvezmény, idén 865-950. Nincs jelentős különbség.”

Kinek van igaza?

Mivel itt nem vélemények ütköznek, hanem konkrét számok, egyszerűen utána tudunk nézni, melyik a helytálló megállapítás.

Ha megnyitjuk a 2017 évi költségvetési törvény tervezetét és megkeressük benne a kedvezményeket összefoglaló táblázatot (300-301. oldal), akkor látjuk, hogy a kedvezmények összesítő táblázata nem egyezik meg a Portfolió cikkében bemutatott adatokkal és a főösszeg valóban annyi, mint a Heltai által említett érték.

Honnan származnak az elemzésében szereplő hibás értékek?

Rövid keresgélés után látható, a 2017-esnek vélt adatok a 2015 évi költségvetési törvény tervezetében szereplő számok (278. oldal).

Nézzük, hogy a valós értékek alapján hogyan alakulnának a cikkben tett megállapítások:

• 2018-ban 40 milliárd Ft-tal lehet nagyobb az illetékkedvezmény miatti bevételkiesés (és nem 100 milliárddal), mint 2017-ben volt,
• az szja kedvezményeknél szintén további 40 milliárd forintos bevételkieséssel számolnak (nem 86 milliárddal),
• a társasági adónál nem 45 milliárdos növekedéssel, hanem 30 milliárdos, kedvezménycsökkenéssel számolhatunk, elsősorban az alap-, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés kedvezményének csökkenése miatt.
• Az utolsó megállapítás helytálló, megjelenik egy 20 milliárd forintnyi új adókedvezmény, amelyet a bankok vehetnek igénybe a látvány-csapatsportok támogatása után a pénzügyi szervezetek különadójából.

Összességében megállapítható, hogy a kedvezmények összege nem, csak a szerkezete változott kis mértékben, így azon lehet és érdemes vitatkozni, hogy az adókedvezmények miatt várható bevételkiesés sok vagy kevés és azon is, hogy indokolt-e ez a nagyságrend, de az tény, hogy a 2017-es tervhez képest jelentős növekedés nem történt.

Szigeti Cecília

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Nyakó István az MSZP sajtófőnöke bejelentette, hogy a szocialisták mostantól nem nyilatkoznak a Fideszes pártsajtónak, amely alatt az Echo Tv-t, az M1-et, a Tv2-t, az Origót, a Pestisrácok.hu-t, a 888.hu-t, a Magyar Időket, a Lokált, a Ripostot és a Magyar Hírlapot. Azzal az állításával, hogy ezek "fideszesek által közpénzen rekvirált" médiumok állami támogatásokkal aligha lehet vitatkozni, ahogy azzal se, hogy egy „álomvalóságot mutatnak be”, legfeljebb mi érthetőbben fogalmazva annyit mondtunk volna, hogy hazudnak, mint a vízfolyás.

A (neo)liberális világrend kétségkívül válsággal küzd napjainkban.

Tökéletes kortünet bukkant elő az este. A Fidelitas sajtótájékoztatót tartott a legújabb plakátkampányáról, melyet minden bizonnyal azért nyertek meg, mert kényelmetlen lett volt a Fidesznek, ha a CÖF csinálja meg ezekben a civiltörvényes időkben. A Fidesz sem szívesen vállalta volna saját nevén, nem jó az ellenfelet a saját szintre felemelni. Jobb lesz, ha a fiatalok beleállnak – gondolhatta Orbán Viktor tán maga Habony Árpád tanácsát megfogadva.

Ami tény: az teljesen biztos, hogy a simicskás-jobbikos plakátok nem a Fidelitas holdudvarának intellektuális gondolatait, szellemi kreativitását dicsérik. Olyannal ugyanis nem rendelkeznek. A Fidelitas szint a wellness disznótor, és az utána lévő verekedés. A Fidelitas szint elfogadni a 100 millió forintot az „anyapártunktól” plakátkampányra, és végrehajtani az utasításokat. A Fidelitas szint kényszeredetten kiállni sajtótájékoztatót tartani, nem felkészülve arra, hogy a sajtó is részt vesz az eseményen. A Fidelitas szint ezért bezsebelni havi félmillió forint állami „ösztöndíjat”.

Czibere Károly szociális  ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerint a gödi Topház Speciális Otthonban készült fényképek nem a valóságot ábrázolják, méghozzá azért nem, mert engedély nélkül készültek. Hogy pont azért történ így, mert nem engedték be a fenntartó államtól független civileket, amely körülmény közben arra is utal, hogy jól tudták, van mit takargatniuk, az az államtitkárt láthatóan nem ejti zavarba. Az is sajátos gondolkodásra vall, hogy a gondozottak jogait néhány, a körülményeiket leleplező képtől félti (amelyeken amúgy nem ismerhetők fel), maguktól a körülményektől, amelyeket talán épp a jelentésnek köszönhetően sikerül felszámolni meg nem. Az igazán érdekes viszont az a pökhendiség, amely egyenesen kijelenti, hogy amit képekkel dokumentáltak az nincs is, méghozzá azért, mert nem adtunk rá engedélyt, hogy dokumentálják.

Nagyon sok egyetemi rangsor készül, amelyben az egyes intézményeket az oktatói és hallgatói kiválóság, a publikációs tevékenység vagy a tudományos díjak száma alapján rangsorolják. Bármelyik listát nézzük, azt láthatjuk, hogy a világ legjobb egyetemei az Amerikai Egyesült Államokban vagy Nagy Britanniában vannak. A top 10-be mindössze egy svájci egyetem, került be a Times Higher Education (THE) legújabb listája szerint:

1. University of Oxford (UK)
2. California Institute of Technology (USA),
3. Stanford University (USA)
4. University of Cambridge (UK)
5. Massachusets Institute of Technology (USA),
6. Harvard University (USA),
7. Princeton University (USA),
8. Imperial College London (UK),
9. ETH Zurich-Swiss Federal Institute of Technology Zurich (Svájc),
10. University of California, Berkeley (USA) és University of Chicago (USA).

A World Economic Forum elemzése nem csak azt vizsgálja, hogy az elit egyetemek melyik országban találhatók, hanem azt is, hogy az adott országban milyen arányt képviselnek ezek a kiváló intézmények. Ez a lista már nem annyira egyértelmű. Az látható, hogy a világ 200 legjobb egyeteméből 92 az Amerikai Egyesült Államokban található, ez az USA összes egyetemének csak 2,8%-a.  A 200-as toplistában 4 hongkongi intézmény van, ez azonban az ország egyetemeinek 18,2%-a. A feltörekvő gazdaságok egyetemei jellemzően nem szerepelnek ezekben a toplistákban, ezért ezeket külön is vizsgálják. Ebben a kategóriában a legjobbnak a Pekingi Egyetemet tartják és a 16. helyen egy magyarországi intézmény is szerepel, a CEU.

Nagyon sokféle lista készül, így olyan is létezik, amelyben mi vagyunk az első helyen. A bérek arányában nálunk a legmagasabb a diploma megszerzésének költsége…

Szigeti Cecília

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Minden valamire való sci-fiben van egy párhuzamos univerzum. Sajnos sokkal több csapnivaló sci-fiben szerepel párhuzamos univerzum, azonban a legcsapnivalóbb regényt mégiscsak a mai magyar valóság írja. Ennek a műnek a főszereplője hét évvel ezelőtt eltévedt az egyik ilyen társ-univerzumban és onnan csodálkozik rá a regény írójára. A valóságra.

Áder Jánost ismét beiktatták legfőbb közjogi méltósággá, de ő maga is rengeteget tett azért, hogy az a szó, hogy „legfőbb közjogi méltóság” csak éppen nem visítós röhögésbe nem fullad a vasárnapi ebéd közben. Társa még próbálkozik, de a parlament elnöke legalább már olyanokat tesz, amitől aztán tényleg beleröhögünk a húsleveses kanálba…

Szóval a régi-új köztársasági elnök azt mondta, hogy

„Ha így megy tovább, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk.”

Nos, az előbb említettem, hogy maga is vastagon benne volt saját szerepe kiüresítésében, de akkor lapozzunk vissza párat és nézzük meg miért hiteltelen ma már akár egyetlen egy mondat is a köztársasági elnöktől.

Eljött a döntés ideje!

– Paks II vagy rugalmas, megújulókon alapuló energiarendszer? –

Úgy tűnhet, lényegesen drámaibb a címben feltett kérdés annál, mint amekkora maga a probléma, hiszen miért ne lehetne a két rendszertípusból kihozni valami még jobbat, valami olyasmit, ami Magyarországnak a leginkább megfelel. Sajnos azonban, ahogyan az az alábbiakból kiderül majd, a kérdés nagyon is akut, a döntés pedig évtizedekre meghatározza majd hazánk energetikai és sok szempontból gazdasági jövőjét. De miből és miért is kellene választani?

A rugalmas energiarendszer működtetésének alapvető célja, hogy minél nagyobb arányban használja fel a megújuló energiaforrások által termelt energiát, miközben igyekszik a legkisebb mértékűre csökkenteni a fosszilis energiaforrások felhasználását. Ebben az esetben tehát az energiaellátás alapját nem egy olyan alaperőmű adja, ami folyamatosan termeli az energiát, hanem a lehető legnagyobb arányban különböző megújuló termelők biztosítják azt, a többi termelőnek (sőt, részben a fogyasztásnak is) pedig ezekhez kell rugalmasan alkalmazkodnia.

Konkrét példával élve:

Ha fúj a szél, nem a szélenergia-termelés a „felesleg”, hanem a többi fosszilis erőműé, melyek többnyire drága/környezetszennyező/import energiaforrásokat használnak fel.

A jól működő rugalmas rendszer kialakítása a változók miatt természetesen bonyolult feladat…

Két hírt olvastam az elmúlt napokban, ami precízen reprezentálja mindazt az értékrendet, amit a Fidesz képvisel. Ezek közül a talán valamivel vidámabb, a május elsejével hatályba lépett az a kaposvári rendelet, miszerint:

„Aki járda, vagy közút felületén, valamint a közterületen elhelyezett eszközökön, dísztárgyakon a tulajdonos vagy vagyonkezelő hozzájárulása nélkül festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más anyaggal létrehozott képi, grafikus, vagy szöveges, nem vízoldékony felületbevonatot hoz létre, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges, közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartást követ el.”

Lefordítva: nem szeretnék, hogy az MKKP négy színfestéssel hívná fel a figyelmet azokra a repedésekre a járdán, amiknek az Önkormányzat felelőssége, hogy ne legyenek ott. Ahelyett, hogy rendbe tennék a közterületet, vagy ha már leszarják, akkor rendelkeznének annyi önkritikával és humorral, hogy elismerjék a kétfarkú kutyák akcióját, egészen szürreális, már-már Monty Python magasságokba emelkedve, Szita Károly, Kaposvár polgármestere a következőt nyilatkozta: