A reformáció máig hatóan megalapozta Európa de nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész világ sorsát. Indulatokkal és háborúkkal terhesen ugyan, de ma visszatekintve el kell ismernünk, hogy a tolerancia és az emberek békés egymás mellett élését kevés esemény, illetve folyamat tudta annyira eredményesen befolyásolni.

2017 a reformáció ötszázadik évfordulójának is az éve, épp ideje van tehát egy pár következtetés levonására.

Luther Márton vajon gondolta-e, hogy miután jól kiszögezte 97 pontba szedett tételeit a wittembergi templom ajtajára mekkora felfordulást okoz és mindez hova fog vezetni? (A történeti hűség miatt hozzá kell tenni, hogy nem szögezte ki a pontjait a templomajtóra, hanem a búcsúcédulák miatti tiltakozóleveléhez csatolta azokat, amit úgy együtt, csomagban küldött meg a püspökének.) Én biztos vagyok abban, hogy számított a felfordulásra, de mint életútja további eseményei és személyisége mutatják a maga módján a meg nem értet zseni szerepe lett az övé. Tevékenységének hatása életében megmutatkozott, végérvényes eredménye azonban az európai vallásháborúk lezárásával érte el egyik célját.

Orbán Viktor folyamatosan harcban áll és folyamatosan idegen vagy idegenszívű zsarnokoktól, ügynököktől és hadoszlopoktól menti meg hazánkat, nemzetünket. Néha az USA akarja megdönteni a kormányt, persze sikertelenül, hiszen Matolcsy vicekapitány résen van, néha Soros György által mozgatott – egyébként sok esetben a kormány helyett dolgozó, az állam feladatait ellátó - álcivilek vagy menekülthadak törnek romlásunkra, de legtöbbször a központosító, nemzeteket elsorvasztó, basáskodó Brüsszel ellen kell küzdeni vezérlő csillagunknak, miközben a kohéziós milliárdok ellen nincs kifogása, sőt. Hát kell ennél több ahhoz, hogy  valaki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc örökösének állítsa be magát, miközben az oroszokra kacsint?

A Mindenki című, nemrég Oscarral kitüntetett magyar kisfilm kapcsán heves vita bontakozott ki itthon nézők és kritikusok között egyaránt. Tökéletes alkotás vagy épp rettentően kevés? Fanyalgók VS. azok, akik még tudnak őszintén örülni? A vita keretében mi is helyet kívánunk biztosítani a különböző véleményeknek. Az alábbiakban Barnóczky Ákos filmrendező véleménye olvasható, amire, ha minden igaz, hamarosan válasz is érkezik majd. Mert a Reflektor a valódi viták otthona. a Reflektor szerkesztősége

Ez az írás – annak ellenére, hogy lehetne ilyen olvasata – nem sejteti semmiféle tudatos összeesküvés létezését. Nem, a helyzet sokkal egyszerűbb, ha más szemszögből nézzük, sokkal keményebb. Szó sincs semmiféle szervezett ármánykodásról, az alább vázolt jelenség önkéntesen működik, mégpedig azért, mert itt értékrendi kérdésről van szó. Olyan értékrendi kérdésről, melynek monopolhelyzetben maradásában túl sokan érdekeltek, és a jelek szerint a status quo megtartását annyira fontosnak tartják, hogy helyénvalónak vélnek olyan eszközöket is bevetni, amelyek nem feltétlenül nevezhetők a legkorrektebbnek. 

2014-ben Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnök bejelentette Magyarország új államformáját, az „illiberális demokráciát”. Egy évvel később az Angela Merkellel való közös sajtótájékoztatón kijelentette, hogy „a liberalizmus privilégiumot követel magának”, megkérdőjelezve ezzel a demokrácia intézményrendszerét. Ez azonban azon alapvető EU-normák nyílt megtagadását jelenti, amelyek az unió működését meghatározzák – mint demokrácia, szabadság és egyenlőség –, és amit Magyarország a 2004-es EU-csatlakozás során elfogadott. Mindazonáltal azt állítom, a mostani normatív paradigmaváltás általános demokratikus jogokban – különös tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségre – egy új (gender) rezsimet hoz létre a mai Magyarországon. Ez azonban nemcsak az EU kohézióját veszélyezteti, de globális szinten is nem várt kihívások elé állítja a különböző országokat – az „illiberális demokrácia” eszméi pedig elképesztő sebességgel söpörnek végig a világban… 

Manapság nagyon divatos a terrorról és annak hatásairól beszélni, a terrorizmus minden formája elleni fellépést követelni, és a terrort hangosan kiabálva elítélni. Ami rendben is van, de van egy pont, ahol mindenki gyorsan bekussol: mikor a szexuális terrorizmus propagandájához érünk, amit köznyelven úgy nevezünk, hogy pornó. A folyamatos nemi, fizikai, lelki és anyagi erőszakról beszélek, amit férfiak követnek el nők ellen a pornóban. A teljesen átlagos pornóban. (Megjegyzés: Az „átlagos” pornónak részei az olyan, sokak által keresett kategóriák is, mint a tini pornó – ami csak kiskapu a pedofil fantáziáláshoz; a csoportos erőszak [gang bang]; a hármas behatolás pornó; a fenékből szájba [ATM]; a bosszúpornó stb. Ezek mind arról szólnak, hogy férfiak miként tudnak használni és megalázni nőket. Csak a PornHubon, ami egyetlen egy pornó oldal, évente 23 milliárd látogató, óránként 64 millió néző van. És mit néznek? Ezeket.)

A következő elemzéshez azt a tudást fogom használni, amit az önvédelmi edzéseim alatt tanultam, és tisztán levezetem, hogy szinte minden, amit férfiak csinálnak nőkkel a pornóban, az nem más, mint kényszerítés és erőszak. Vagyis nemi erőszakot népszerűsítő és normalizáló, a szexuális kultúrát nemi erőszak kultúrává torzító propagandáról beszélünk.

Egyszer találkoztam egy emberrel, aki egyáltalán nem értette a neoliberális szó jelentését. Pontosabban minden bizonnyal többel is találkoztam, de nem mindenki adta tudtomra úgy, hogy neoliberálisnak nevezte az LMP-t. Az illető úgy gondolkodott, hogy a liberálisok azok, akik szerint mindenki baszhat mindenkivel, amiből logikusan következik, hogy aki nem ítéli el a buzikat, az liberális, az LMP pedig új, tehát neo-liberális (a kifejezések az adatközlőtől származnak). Röhejesen hangzik ugye? Pedig semmivel sem jobban az, mint azt állítani, hogy aki szidja a neoliberálisokat, az homofób. Ha ez ebben a nyers formában nem is hangzott el, a baloldali és jobboldali liberalizmuskritika azonosként kezelése ugyanerre a logikára épül.

A jogi és a gazdasági liberalizmust árulják ugyan csomagban, mint a fogkefét a fogkrémmel, de nem tartozik úgy össze, mint a kindertojásban a csoki az ajándékkal. Egy olyan állítás, hogy „Az újbaloldal ellensége ennek ellenére ugyanaz, mint Orbáné: a liberálisok” (Varga Áron: Küzdelem a liberális világuralom ellen, hvg, 2017. február 16. 73. oldal) a lényegét tekintve megfelel bal-, és jobboldali liberálisozás közötti lényegi különbségtétel elhanyagolásának. Lehet, hogy megdöbbentő, de jobb- és baloldaliak mást gondolnak a világról és azon belül a liberálisokról is.

Ma választ új köztársasági elnököt az Országgyűlés. Áder János a Fidesz, míg Majtényi László a Jobbik nélküli ellenzéki térfél jelöltje. A legfontosabb kérdés az egésszel kapcsolatban, hogy megválasztásuk esetén képesek lehetnek-e arra, hogy szuverén államfőként és ne politikai bábként teljesítsék munkájukat.

Magyarországnak a rendszerváltásnak mondott '89-es események utáni időszakban eddig négy államfője és egy álamfője volt. Név szerint: Göncz Árpád, Mádl Ferenc, Sólyom László, Schmitt Pál és Áder János. Még a kilencvenes évek elején alakult ki az az idillikus elképzelés, hogy a köztársasági elnöknek a feladata elsősorban az, hogy őrködjön az alkotmányosság fölött és pártérdekek felett álljon.

Ezzel az utópiával hülyítették a közvéleményt, miközben magát az elnököt továbbra is a politikusok választották meg a saját politikai érdekeik mentén. Lehetett volna úgy is, hogy a nép közvetlen módon választja meg a köztársasági elnökét, de ez soha nem volt érdeke a mindenkori hatalomnak.

A sokak által és nem véletlenül vitatott Paks2 felépítése megkapta a zöldjelzést Brüsszelben. És ezt érdemes melldöngetve hangsúlyozni, mert a kormány szerint Brüsszel most helyesen döntött. Ez persze nem meglepő, hisz amikor azt mondják, amit a Fidesz-KDNP hallani akar, akkor okosak, amikor nem, ellenségesek, támadóak, autoriter magatartást tanúsítanak meg sorosgyörgy.

Az engedélyt Lázárék igyekeznek úgy kommunikálni, mintha az arról szólna, hogy végre az EU is a fejéhez kapott, belátta, mekkora biznisz, micsoda jó dolog az új atomerőmű. Nincs benne semmi trükk. Az atomerőmű, amit oroszok építenek orosz hitelből. Abból a hitelből, amiről kiderült, nem hogy nem az évszázad üzlete, de a piaci árnál költségesebb konstrukció. Nem baj, jó lesz az majd a gyerekeknek!

Míg L. Simon László a napenergia ellen azzal érvelt, hogy éjszaka is kell világítani, Lázár János az orosz hitelből épülő orosz atomerőműre az Oroszországtól való függetlenedés biztosítékaként tekint. Nem én adom a szájába, ő mondta ezt. Ha nem lenne Paks2, akkor az oroszoktól kellene venni a gázt. Szóval a napenergiára se kell támaszkodnunk meg a függőségünk is csökken. Dupla haszon. Ennyike.

Paks2 rövidtávú gazdasági érdekeket szolgál és elégít majd ki, azonban ezzel sok-sok minden jár, hosszútávon pedig biztosan hatalmas öngól. Nemcsak bel- és külpolitikailag, de nemzetgazdasági szintén legalább annyira. Az Európai Bizottság ugyanis most arra bólintott, hogy a mindenkori kormány a borítékolhatóan ráfizetéses üzlet veszteségét majd az államkasszából fedezze. Igen, az adófizetők pénzéből. (Ez lesz csak igazán szép rezsicsökkentés.) Kétségtelen, hogy az a gazdasági injekció, amit az oroszok pénze jelent, ideig-óráig jól eltakarja majd azt a bizonyos lélegeztetőgépet, pótolni kell majd az apadó uniós forrásokat, ha a vége kétségtelenül pofára esés is lesz, addig legalább megy tovább az üzlet. A sok milliárd eurós hitelből lehet mesterségesen pörgetni a gazdaságot.

Paks2-ről nem lehet népszavazás, mert nemzetközi szerződést érint. Mondja a kormány. De a migrációról lehetett ebben az esetben is. Paks2-ről nem kell népszavazás, mert arról egyszer már döntöttek az emberek! Mondja Lázár és pont.

Az egészben az a legfurább, hogy az atomerőmű elutasítását valamiféle felelőtlen zöldhóbortként igyekszik beállítani az a kormány, ami a világtrenddel (lásd. például Kína) szembemenve elég durva eszközökhöz folyamodik, hogy elbagatellizálja a megújuló energiaforrások elterjedését és használatát (persze a Napot és a szelet nem tudják befolyásolni) Magyarországon. Ne legyenek szélkerekek, ne akarjanak az emberek napkollektorokat a házaik tetejére. És kész. Különösen pikáns a zöldenergia elutasítása, lenézése, miközben napról napra olcsóbbak és hatékonyabbak a kapcsolódó technológiák. Melyek, hiába állítja a kormány, hogy a leginkább környezetbarát technológia az atom, messze-messze tisztábbak és összehasonlíthatatlanul veszélytelenebbek.

Mikor elfogynak az érvek, jöhet a nyersebb stílus. Lázár János szavaival élve: „Ma nagyon sokan álmodnak jövőt az energiapolitikát illetően, de csak Orbán Viktor tudja megvalósítani.” Ami virágnyelven valószínűleg mindössze annyit jelent, hogy az lesz, amit Orbán mond, mindenki más pedig tartsa meg magának a véleményét.

Miközben mi 60 évre szeretnénk két új atomreaktorral biztosítani az energiaszükségleteink jelentős részét, úgy, hogy nem a miniszterelnök által korábban hevesen kritizált 10, hanem 30 évre titkosították a vonatkozó dokumentációt, addig három európai ország valami egészen másban lát lehetőséget. Az ötletük pedig minimum szuper menő.

Sajtóhírek szerint március 23-án írja majd alá a vonatkozó szerződést a dán Energinet.dk, a holland és német TenneT villamosenergia-ipari átviteli rendszerirányító társaságok, azt követően pedig indulhat egy olyan mesterséges sziget építése az Északi-tengeren, amivel, illetve természetesen a környezetébe a tengerre telepített több ezer szélturbinával középtávon 80 millió ember energiaellátását biztosítanák majd. A Dogger-pad nevet viselő homokpad Anglia keleti részétől 100 kilométerre található, az energiasziget 6 négyzetkilométer kiterjedésű lesz.

Hogy az energiapolitika megfelelő útját kizárólag Chuck Norris vagy Orbán Viktor tudja-e megtenni, azt nem tudom, de Dánia, Hollandia és Németország biztosan más utat választ, ahogyan még nagyon sokan mások is. Erre persze lehet azt mondani, hogy nekünk nincs tengerünk meg persze azt is lehetne, hogy viszont rengeteget a napsütéses órák száma és még a szélerőműveknek is lenne dolguk, ha nem épp a közelmúltban lehetetlenítették volna el újak telepítésének a lehetőségét.

Sajnos biztos, hogy hiába észérvek, szakmai szempontok, a fenntarthatóság vagy épp az oroszoktól való függetlenedés fontosságának hangsúlyozása, hiába kell majd minden fronton iszonyatosan nagy árat fizetnie a társadalom egészének, Orbánék ezt az üzletet akarják és kész. Sokkal több pénzről van szó, mint az olimpia esetében lett volna, ezért foggal-körömmel ragaszkodnak a beruházáshoz.

„Ma nagyon sokan álmodnak jövőt az energiapolitikát illetően, de csak Orbán Viktor tudja megvalósítani.” Én meg arra gondolok, Biztosan az ő előjoga 60 éves kényszerpályára állítani Magyarországot vagy lehetséges, hogy esélyt kellene adni az ország lakosságának is, hogy ezt átgondolja.

Csepregi János írása

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Az előttünk álló hetekben és hónapokban fognak megjelenni a különböző pártok programjai. Mindenki igyekszik kedvébe járni a választóknak, ígérve fűt-fát, igyekezve eközben saját ideológiáját és küldetéstudatát is megjeleníteni valahogy.

Nehéz feladata van annak, aki szakmai szempontoknak is maradéktalanul megfelelő programot szeretne készíteni. Hiszen normális esetben a kiadási oldal mellett a bevételiről is kéne szólni, az óvatosság elvének maximális betartásával, hozzátéve mindehhez egy időzítést, némi szcenárióelemzést, és a nem anyagi jellegű vállalásokhoz pedig egy komolyabb feltétellistát, hogy mihez mi kellene, mi minek a teljesülését feltételezi.

Így persze elérkezünk egy olyan üzleti tervhez, amit Magyarország 10 millió polgárából megértenek mondjuk ötezren, de még őket sem feltétlenül fogja érdekelni. Nincs mese, egyszerűsíteni kell, érdekessé tenni, kifejezővé és egy mondatos üzenetekké konvertálhatóvá.

Nagyon úgy fest, a szegedi polgármester a baloldal önjelölt szuperhőseként ízé-porrá zúzza a pöffeszkedő, antidemokratikus, Fidesz-KDNP-s megaszörnyet. Mondom, nagyon úgy, legalábbis részben, hiszen Botkából sugárzik a tenni akarás, magabiztosan áll egyelőre még verbuválás alatt álló serege élén és nyíltan kimondja: a győzelemért fog küzdeni. Szóval szó sincs kényelmes második helyről vagy épp 2022-ra tervezésről, amivel régóta vádolják pártját, itt most nagy dolgok készülnek.

Botka kemény fickó, rettenthetetlen vezér, aki azért állt a küzdelem élére, mert a baloldalon ő az – saját bevallása szerint -, aki jelenleg a legnagyobbat tud csapni az asztalra, hogy elég a torzsalkodásból, az önös érdekekből meg a butáskodásból, valaminek itt történnie kell. Az erős ember imázs formálódik, az új baloldali program készülget, bár a népszerűségi mutatók még nem ugrottak akkorát, de állítólag hamarosan az is meglesz. Hónapok kérdése csupán.