Továbbra  is titkolják Tarlósék azt a tanulmány, melyet a Római-parti mobilgát alternatív útvonaláról készítettek. Ez a civil és szakmai nyomásra a főváros által készíttetett anyag azt mérte fel (állítólag), hogy milyen következményei lennének, ha nem a sokak által kifogásolt part menti mobilgát, hanem a Dunától a part felé beljebb eső Nánási úti “nyomvonalon” elképzelt változat valósulna meg. A Reflektor blognak a tanulmány megismerésére vonatozó közérdekű adatkérését mindig más okkal utasították el, igaz annyit megtudtunk: a tanulmány elkészíttetése bruttó közel 9 millió forintba került.

Nemrég lakossági fórumot is tartott a főváros önkormányzat a Római-parti gát ügyében, igaz az eseményről csak későn és korlátozott módon tájékoztatták a lakosságot. Ráadásul az alternatív tanulmányt ott sem mutatták be, csak annak egy rövid kivonatát. Tarlós ott is azt ígérte: szakmai szempontok alapján döntenek majd a mobilgát nyomvonaláról, de ha a nyilvánosság, a szakma és az erről szavazó önkormányzati képviselők sem ismerhetik meg a hatástanulmányt, akkor hogyan lesz ez az ígéret betartható?

A Reflektor blog ezért közérdekű adatigénylésen keresztül  próbálta kikérni a fővárosi önkormányzattól, a tanulmányt, ám ott azt a  választ kaptuk, hogy egy döntés-előkészítő anyagról van szó, mely a hatályos jogszabályok szerint nem publikus, és különben is nem ők, hanem az önkormányzat egyik cége készíttette azt, tehát forduljunk hozzájuk, ha kíváncsiak vagyunk a tartalmára.

A felújítottnak mondott, valójában 99.99 százalékban új orosz metrószerelvényeknek 15.000 kilométert kell futniuk meghibásodás nélkül, hogy forgalomba állhassanak. Ennyi idő és ekkora távolság elegendő ahhoz, hogy kijöjjenek a hibák. A hibákat pedig értelemszerűen még azelőtt ki kell javítani, hogy a mindennapi használat során azok bárkire is veszélyt jelenthessenek.

Ezek a hibák azonban nem a tesztelés során, hanem az ünnepélyes átadást követően jöttek elő. Állítólag. Ráadásul szinte azonnal. Feltételezhető persze, hogy a jelzett hibákról már a tesztelés során is tudtak, de ezek kijavítása kevésbé volt fontos, mint az, hogy kicsit befogják a száját azoknak, akiknek baja van a budapesti tömegközlekedéssel vagy éppen a rettenetesen túlárazott, haszontalan vagy épp botrányosan kivitelezett mutyiberuházásokkal, az azokra elszórt 1000 milliárdokkal. Sok volt a bukta az utóbbi időben, kellett végre némi siker, na. A cirkusz és kenyérből pedig a cirkusz ideje érkezett el.

A most észlelt meghibásodásoknak nagy valószínűséggel nem az az oka, hogy kevés a 15.000 kilométer, hanem az, hogy a szakmai kritériumoknál ma már lényegesen fontosabb a politikai nyomásnak való megfelelés kényszere. Ez a kényszer persze több szinten érvényesül. A haverok pénzt akarnak. A kormány és hű szövetségesei vagy hűbéresei (lásd még Tarlós) pedig emellett még sikereket is szeretnének felmutatni. A hozzáértésnek már se értéke, se jelentősége nincsen. A harmadik lépcső az lehetne, hogy a lakosság is jól járjon, de rájuk ugye a döntéshozók a legkevésbé sem kíváncsiak. Az pedig rég nem releváns kérdés, hogy valami gazdasági szempontból is jó befektetés legyen.

Alig öt perce volt kint a kormányzati propagandalap, a Magyar Idők honlapján egy elfogult atompárti ömlengésre írt LMP-s reagálás Szél Bernadett tollából, amikor már ki is rakták a válasz-válaszcikket a kormányoldali sajtót független energetikai szakértőként körbehaknizó Hárfás Zsolttól. Bár a valószínűtlenül rövid reakcióidő sejteni engedett bizonyos fokú kooperációt az újság részéről, ez még akár bele is férhetne a korrekt újságírás magyarországi gyakorlatába: előfordul, hogy a vitacikkeket a közlés előtt kiadják tanulmányozásra a potenciális válaszolónak, így a viszontválasz irracionálisnak tűnő tempóban is elkészülhet. Ami viszont garantáltan túl van az etikus szerkesztői magatartás határán, az a szerző meg(nem)nevezése: az írott szakmai normákban gyökerező általánosan elterjed gyakorlat, hogy egy ún. disclaimer, azaz érintettségi jognyilatkozat formájában jelezni kell, ha a cikk írója valamilyen, a pártatlan szakmai álláspont kifejtését lehetetlenné tevő személyes elköteleződéssel bír a cikk témájának vonatkozásában. Hogy ne rébuszokban beszéljük: nagyon nem mindegy, hogy valaki mondjuk valamelyik magyarországi műszaki felsőoktatási intézmény energetikai mérnökeként, vagy a paksi bővítés megvalósítására verseny nélkül kiválasztott orosz állami cég, a Roszatom fizetett lobbistájaként érvel a 4000 milliárdos atomberuházás mellett.

Mint a huzat, úgy söpörte le a Nemzeti Választási Bizottság (értsd: Nemzeti = fideszes) az LMP népszavazási kezdeményezéseit, melyek a paksi atomberuházásra vonatkoztak. Az ökopárt azt szerette volna elérni, hogy a magyar nép dönthessen arról, szeretné-e, hogy Vladimir Putyin építsen új atomerőművet Magyarországon.

Röviden összefoglalva az eseményeket, nem történt más, minthogy az NVB azt mondta: no kedves magyar lakosság, az atomerőmű az urak dolga, neked meg úgy hívják a nevedet, hogy kuss. Tegyük hozzá, hogy az új blokkokra szánt 4000 milliárd forintot majd azért a magyar embereknek kellene összedobni.

Még 2014-ben dolgozta fel a 2006-ban kelet-európai és közép-ázsiai oknyomozó újságírók által alapított szarajevói székhelyű Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP), hogyan fehérített ki 20,8 milliárd dollárt 19 orosz bank 2011 és 2014 között. (A 17 oknyomozó médiumot magában foglaló projekt célja, hogy megismertesse a régió országainak közvéleményét azzal, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés milyen hatással van a mindennapi életükre.) A 3 éve nyilvánosságra került orosz pénzmosási ügy részleteit most ismertették, amikor nemrég az OCCRP és a moszkvai Novaja Gazeta című lap újságírói nagy adag releváns banki információhoz jutottak, amit 32 ország oknyomozó újságírói számára tettek elérhetővé. A kutatómunka munka során feltárták hogyan vándoroltak milliárdok Oroszországból 112 kelet-európai bankszámlán keresztül  a világ számos bankjánál vezetett számlákra.

Oswald Spengler pont száz évvel ezelőtt, 1917 tavaszán zárta le A Nyugat alkonya első kötetének kéziratát. A hatalmas történetfilozófiai mű eredeti módon értelmezte újra az emberiség történelmét. Ezzel persze sokan kísérleteztek már, és ha szkeptikusak akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy csak a képzelet szab határt annak, milyen rendszert látunk bele a múlt eseményeibe.

Spengler azonban ennél többet állít: szerinte a múltbeli minták alapján elég pontosan meg lehet jósolni a jövőt. Nem az egyszeri konkrét eseményeket, hanem a fő kulturális és politikai trendeket.

Egy évszázad eltelt A Nyugat alkonya megírása óta. Ez már elég hosszú idő ahhoz, hogy érdemes legyen visszanézni, és ellenőrizni, beigazolódtak-e Spengler jóslatai. Már csak azért is, mert ha igen, akkor lehet, hogy tényleg rátapintott valami lényegesre.

Ma este tervezi adásba adni a Duna Tv Kékfény című műsora a volt barátnőjét lúggal megcsonkító orvossal készült riportot.

Az ENSZ világnapjai olyan problémákra, eseményekre vagy értékekre hívják fel a figyelmet, amelyek beavatkozást igényelnek, jelentősek vagy veszélyben vannak, vagyis valamilyen szempontból fontos lenne ezekkel foglalkoznunk.

2013 óta a boldogságnak is van világnapja: március 20.

Van-e kapcsolat a gazdaság és a boldogság között? Miért olyan fontos ez a kérdés?

Az 1930-as években a gazdasági válság hozzájárult a GDP kialakulásához és világkarrierjéhez, így a nemzetgazdasági teljesítmény mérésének újkori története már több mint 80 éves múltra tekinthet vissza. A GDP-t helyettesítő, pontosító, kiegészítő mérőszámok köre az 1970-es évektől kezdve folyamatosan bővül, de ahogy a mérési problémák, úgy a megoldásukra létrejött eszközök is rendkívül sokszínűek. Érdekes, meglepő kísérletek és a mindennapokban kiválóan használható mérőszámok is létrejöttek az elmúlt 40 évben. Néhány közülük világkarriert futott be, másokat csupán egy szűk szakmai kör ismer és használ. Napjainkban a válság hatására már nemcsak az alternatív közgazdászok, hanem a politikai döntéshozók számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi elszámolási rendszer fenntarthatatlan, így a mutatók egyre inkább „kiszabadulnak” a tudományos publikációk lapjairól és új életet kezdenek a politikai döntéshozatal, a gazdaság és az oktatás különböző színterein. 

Szél Bernadett közleményt kívánt reggel kiadni arról, hogy a lúgos orvos közmédiás szerepeltetése miatt a médiahatósághoz fordul. Az LMP társelnök-frakcióvezetője meg is kapta a választ Kobza Miklóstól a távirati iroda a Sajtóosztályának vezetőjétől, hogy szeretné jelezni, a „lúgos orvost” a Közmédia nem mentegeti, nem menti fel a bűne alól, és a műsorszám nem követ el áldozathibáztatást. A közleményt amúgy is sérti a közmédia jó hírnevét, ezért azt az MTI nem fogja kiadni. Alapvetően nincs baj azzal, ha Kobza szeretne Puzsért játszani, és kritizálni a beérkező közleményeket, ugyanakkor fel kell hívni arra a figyelmet, hogy az MTI nem a Csillag születik zsűrije, hanem elvileg egy független állami távirati iroda.

Aki meg akarja haladni az ideológiai vitákat, az a status quo-t képviseli.