Sallai R: Benedek sajtóközleményben tervezte felhívni a figyelmet arra a visszásságra, hogy a gyanú szerint egy volt fideszes államtitkár és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) régióvezetője stromankodott a főként génmódosítással foglalkozó amerikai multicég, a Monsanto magyarországi földszerzéséhez. Az MTI nem volt hajlandó kiadni a közleményt, mások személyhez fűződő jogainak sérelmére hivatkozva.

Az LMP-s képviselő azt osztotta volna meg a közvéleménnyel, hogy újabb részletek tárultak fel arról a lehetséges állami földmutyiról, ami megint a Fidesz pénzéhségéről és a közhatalom magáncélokra való használatáról szól. Az állam, egy stróman, és a területbővítésre vágyakozó Monsanto amerikai biotechnológiai óriásvállalat közötti ügylet megkötésénél Poprády Géza korábbi fideszes államtitkár és Borsfai Attila, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) régióvezetője is bábáskodhattak. Amíg a szintén amerikai Bunge áfacsökkentésért fizetett volna a magyar államnak "kenőpénzt", addig a Monsanto ipari terület fejében tehetett le igen jelentős összeget.

A napokban két írás is született. Az elsőt itt a Reflektor felületén adtuk közre. Ungár Péter arról írt, hogy a Roszatom lobbistája igazából nem független szakértő. Az erre született válasz a Népszavában jelent meg, amiben Hárfás Zsolt szakértő nem értett egyet a véleménnyel. Alább Ungár Péter viszontválaszát közöljük:

Hárfás Zsoltnak, a Roszatom bérszakértőjének a jelek szerint nem csak a sajtóetika alapelveivel, hanem a fogalmak értelmezésével is problémája van. Az alábbiakban röviden megpróbálok segíteni az LMP-vel atomvitába bonyolódó lobbistának.

1. Valakinek a „személyét támadni” a magyar nyelvben azt jelenti, hogy az illetőnek a testi vagy szellemi adottságai, a családi körülményei, a származása vagy a magánéleti ügyei válnak a bírálat tárgyává. Hárfás Zsolttal ilyesmi nem történt: egyszerűen szóvá tettük, hogy ő és a gondolatainak teret adó Magyar Idők is elfelejtette a neve mellé írni, hogy a Roszatomnak, a paksi bővítésre tendert nélkül kiválasztott fővállalkozó-generálkivitelezőnek dolgozik.

2. Médiaetikai szempontból a független szakértői státuszt nem csak az kérdőjelezi meg, ha az illető munkaviszonyban áll az egyik érdekelt féllel (esetünkben a paksi bővítési beruházásban a legérdekeltebb orosz vállalkozással), hanem az is, ha valamilyen más jogviszonyban pénzt kap tőle – márpedig Hárfás Zsolt rendszeresen dolgozik a Roszatom magyarországi PR-cégének. Ezt a tényt semmilyen indokkal nem volt helyes eltitkolni az olvasók elől, amikor a bővítés témájához hozzászólt.

3. Hárfás úr az érveket hiányolja, holott az LMP a vonatkozó cikkfolyamban a lobbista összes állítását érvekkel és tényekkel cáfolta meg. Mivel ezekre nem tudott hihetően válaszolni, inkább úgy döntött, hogy a „személyét ért támadást” veri vissza. Pedig elegendő lenne, ha bevallaná, hogy nem egy szakma, hanem a Roszatom nevében és érdekében írogat, és megpróbálna olyasmivel előállni, ami kiállja a rákérdezés és az érdemi vita próbáját. Az ugyanis nem járja, hogy valaki egyoldalú kinyilatkoztatásokat tesz a tervezett paksi erőmű kiválóságáról, majd megsértődik, ha valaki tényszerűen cáfolja őt.

Ungár Péter

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

A Magyar Idők nevű nyomtatott termék szellőztette meg ma, hogy a kormány által tervezett nemzeti konzultáció kérdései között lesz olyan is, ami kérdésbe bújtatva azt állítja, hogy bizonyos nemzetközi szervezetek törvénytelen tevékenységre ösztönzik a bevándorlókat. Az opcionális két válaszban pedig le is dobják az atombombát:

A - Az illegális bevándorlást segítő tevékenységeket - mint az embercsempészet és az illegális bevándorlás népszerűsítése - büntetni kell.

B - Fogadjuk el, hogy létezhetnek olyan nemzetközi szervezetek, melyek következmények nélkül buzdíthatnak a magyar törvények kijátszására.

Ha ez nem valódi nemzeti konzultáció, akkor nem tudom mi az. Jó látni, hogy a porcukorbajszú habony-művek még véletlenül sem operálna a manipuláció álságos eszközeivel, hanem őszinte érdeklődéssel, az árnyalatokat figyelembe véve, és kérlelhetetlen igazságkeresést zászlajára tűzve kér segítséget a nemzettől stratégiai ügyekben.

Nagyon tisztelem Henri Bouald jezsuita lelki írót. Csodálom, de sajnálom is. Olyan erők környékezték meg ugyanis, amelyeket aligha ismer, és amelyek vérszívóként tehetik tönkre zseniális életművét.
Napok óta terjed a hír, miszerint Boulad atya felvette a magyar állampolgárságot. Örülni kéne ennek, mégsem megy. Nem megy, mert annyi a gyanús szál ebben a történetben, hogy nehezen találni benne pozitívumot.
Az elsõ híradások például arról szóltak, hogy maga kérte, hogy magyarrá lehessen, aminek nem sok értelme lenne így, önmagában. Aztán számos interjúi egyikében csak bevallotta, amit sejteni lehetett. Ezt nyilatkozta a Katolikus Rádiónak:

A múlt hónapban felkeresett a kairói magyar nagykövet, és közölte, hogy egy magas állami személyiség, nevezetesen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szeretne velem találkozni. Mondtam, hogy szívesen fogadom. Eljött hát hozzám Alexandriába, és Orbán Viktor miniszterelnök nevében kitüntetést adott át. Tolmácsolta a magyar miniszterelnök nagyrabecsülését, majd megkérdezte, van-e valami kívánságom. És akkor teljesen spontánul azt feleltem, hogy szeretnék magyar állampolgár lenni. Õ azt válaszolta: „azonnal megadom önnek a magyar állampolgárságot!”

A Fidesz által tönkretett életekről írt Vásárhelyi Mária a 168 órában. Vajon kikre gondolt? Az ellehetetlenített régi trafikosokra? A bérelt földjeiket elvesztő kisgazdálkodókra? Nem. Az MSZP és az SZDSZ azon egykori politikusaira és tisztségviselőire, akik főszereplői voltak a 2010 előtti időszak korrupciós ügyeinek és így eljárás indult ellenük.

Megvan még a Gyere haza fiatal program? A kormány indította el azzal a céllal, hogy hazacsábítsa külföldre menekülő fiataljainkat. A projekt „fényes siker” lett: kb. 1 év alatt elköltöttek 100 millió forintot és összesen 105 magyar fiatal tért haza. Az a rossz hírünk van, hogy külföldön viszont 3 nap alatt születik 105 magyar csecsemő. Ők az emigránsaink gyermekei.

Néha Orbán Viktor is tisztában van a valósággal. Ilyen ritka pillanat volt az is, amikor a februári évértékelőjében azt mondta, hogy „a fogyás akkor is fogyás, ha vannak kedvező jelek", „illetve ezen a döntő fronton még nincsen áttörés". A miniszterelnök itt a magyarországi születések számának alakulására gondolt. Való igaz, vannak kedvező jelek, hiszen a 2011-es mélyponthoz képest, amikor is alig több mint 88.049 gyermek született Magyarországon, az utóbbi két évben már 91.960, illetve 93.100 volt a születések száma (KSH adatok).

A demográfiai gödör mélyéről kicsit sikerült elmozdulni, de ez még közel sem nevezhető valódi elrugaszkodásnak, nincs tendenciaszerű fordulat. Eközben a halálozások száma jóval meghaladja a születések számát, Magyarország népessége ezért éves szinten 30-40 ezer fővel csökken. A magyar népesség 9,8 millió fő körül van jelenleg, de ebből is több százezer azon fiatalok száma, akik az elmúlt években leléptek külföldre.

Pap Szilárd István „A Momentum és az üres nemzetkép” című írása¹ megerősíti azt a nemzetről szóló mítoszt, amely szerint a nemzet egy mesterséges alkotás. Ez az állítás amellett, hogy segít rámutatni a Momentum nemzetképmeghatározási kísérletének valóban színvonaltalan voltára, elfedi azt a valódi kritikai lehetőséget, amelyre a baloldali diskurzusnak szüksége lenne, és amely nemcsak a másikra mutogat, hanem a saját háza táján is söpröget. Egy valódi baloldali program csak a belépési küszöböt nélkülöző csoportidentitásokat fogadhatja el, amelyek tagadják az érdem és a jutalom logikáját, amelyek mindenkit megvigasztalnak.

Pap Szilárd István a mítoszt a nemzetkép kialakulásának történetén keresztül kezdi bemutatni, hogy amellett érveljen, hogy a nemzet nem egy magától adott dolog, hanem egy ideológiai keret, amelyet különböző tartalmakkal lehet kitölteni, egy politikai eszköz, amelyet progresszív és retrográd célokra is lehet használni. Ennek a történeti áttekintésnek a során megismételi azt a mítoszt, hogy a nemzetek a „18-19. század előtt nem léteztek”. Persze ilyen úri huncutságok voltak, mint a nemesi nemzet, de ez a társadalom széles rétegeit nem érintette, akik „nem rendelkez[tek] saját közvetlen kisközösség[ükön] túlmutató közösségi tudattal”. Most attól az anomáliától tekintsünk el, hogy amennyiben ez igaz lenne, akkor mi magyarázná azt, hogy egy XV. századi parasztlány a közvetlen kisközösségét elhagyva miért dönt úgy, hogy fegyvert ragad annak érdekében, hogy az egyik franciául beszélő fehér férfi helyett egy másik franciául beszélő fehér férfi legyen a legfőbb hűbérura – nyilván megtetszettek neki az úri huncutságok.

Bizonyára a történelem rossz oldalán állunk, de nem affirmáljuk a Jobbik transznéppárti identitását.

Most, hogy a nemzeti cukormáz leolvadt a sörvitáról, tisztán látszik, hogy nem másról, mint kőkemény üzleti érdekekről van szó.

Nem kell nagyon sokat tépelődni, a Heineken vs. Csíki Sör párbaj szimplán csak kamu ügy, amire most tényleg nyugodtan mondhatjuk, hogy gumicsont. Tökéletesen jó arra, hogy felhergelje az embereket, miközben a súlyos állam-, és közösségellenes lopássorozat folytatódik.

Azt is tudjuk, hogy a politikai-gazdasági döntések jelentős része a focimeccsek lelátóin születnek. Nem árt, ha az embernek stadionja vagy legalább egy focicsapata legyen vagy legalább egy vip belépője abba a szektorba ahol a főnök ül. Igen, Orbán Viktor. És nyugodtan gondoljuk azt, hogy a vöröscsillag körüli hajcihő forgatókönyve pont egy meccs alatt lett lezsírozva.

Az MTI ismét visszadobta az LMP egyik közleményét, méghozzá az MTI Országos Sajtószolgálat szabályzatának 14.3 pontjával indokolva azt, mely szerint a kiadni kívánt közlemény "nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével". Feltéve, de nem megengedve, hogy az MTI nem Rogán Antalt tartja nemközszereplőnek, alighanem Habony Árpád kedvéért házmesterkednek. A közlemény szövegét változtatás nélkül közöljük.