Vitaindítónak három (szerintem) ordas tévedést emelnék ki a cikkből:
1. Az írás felhozza, hogy a társadalom szerint a nők helye inkább otthon van, nem az egyetemen. A valóság ezzel szemben az, hogy mind az egyetemi hallgatók, mind az egyetemet végzettek között többségben vannak a nők. Lehet, hogy a társadalom egy részének az a beállítottsága, hogy a nő csak ne menjen egyetemre, de akkor a társadalom egy másik (nagyobb) részének meg az a beállítottsága, hogy egy férfi tizennyolc évesen legyen kenyérkereső, ne menjen egyetemre. Eszerint tehát a társadalomban több a „férfigyűlölő” mint a „nőgyűlölő”.
2. A cikk többször beszél a nők hátrányos megkülönböztetése és a GDP kapcsolatáról is. Azt mondja, ha olyan szinten lennének foglalkoztatva a nők, mint Svédországban, óriási gazdasági haszonnal járna. Ez már rögtön két sebből is vérzik. Egyrészt mi elvileg egy zöld párt vagyunk, akiknél nem a GDP az Isten és nem a növekedés az ő egyetlen fia. A nem dolgozó nők feltehetőleg olyan tevékenységeket végeznek, amiért elvileg nem jár pénz, de társadalmi haszonnal járnak. Ilyen például a gyerekszülés, a gyereknevelés vagy az idős rokonok ápolása stb. Szerintem csak (neo)liberálisok állíthatják, hogy jó, ha a nők szülés után két hónappal visszamennek dolgozni, illetve nem ápolják az idős rokonaikat, hanem erre mondjuk fizetett ápolókat vesznek fel. Ez a hozzáállás gyakorlatilag a gyereknevelés erkölcsi semmibe vétele, munkánál alsóbb rendűvé degradálása. (A cikk egyébként néhány sorral lejjebb pont e gazdaságba kényszerítéssel, tehát az előbb leírt véleményével mond ellent).
3. A cikk lent azt írja: „a bérek közötti különbség is „csak”15%, ami azt jelenti, hogy a magyar nők naponta nagyjából 45 perccel többet dolgoznak ugyanazért a bérért, mint az azonos munkakörben lévő férfitársaik”. Nem, kedves feministák! Az igazság az, hogy nem ugyanazokért a munkákért kapnak 15%-kal kevesebbet, hanem az átlagbérek között van ennyi különbség, ami általában teljesen különböző munkaköröket takar. A nők munkahelyei a statisztikák szerint 1) fizikailag sokkal kevésbé megerőltető 2) kevésbé stresszes 3) kevésbé kockázatos. Nem véletlen, hogy a nők 1) tovább élnek 2) abból ráadásul hosszabb időt töltenek nyugdíjban 3) átlagosan sokkal hosszabb ideig tudnak ugyanabban a munkakörben dolgozni (azaz ritkábban rúgják ki őket). Nem véletlen, hogy a 2008-as válság első évében elbocsátott munkavállalók túlnyomó többsége is férfi volt. Nem beszélve a férfiak közötti magasabb öngyilkossági rátákról stb…