Mától nem fogható rengeteg háztartásban a Hír TV, ugyanis a UPC eltüntette az analóg adás csatornái közül a Hír TV-t.Telefonos rákérdezés után az ügyintéző megerősítette, hogy ez a helyzet és az általános szerződési feltételekre hivatkozott.

Számításaink szerint több mint 200 ezer előfizetőnél kapcsolta le a UPC a Hír TV-t. Mindezt napra pontosan 2 évvel az elhíresült G-nap után, amikor Simicska Lajos végleg összeveszett Orbán Viktorral.

Hivatalos megkereséssel fordulunk az UPC-hez, hogy pontos magyarázatot adjon a lépésre, amint a választ megkapjuk jelentkezünk és megírjuk.

Frissítés:

Időközben sikerült elérnünk Csintalan Sándort, aki Simicska Lajos legbelsőbb köreihez tartozik. Elmondása szerint a UPC döntése nem politikai hátterű, hanem a digitális átállás jegyében zajlott.

A UPC sajtóosztálya is válaszolt megkeresésünkre, akik megerősítik az információt, hogy a Hír TV adása valóban kikerült a UPC Magyarország analóg csatornakínálatából. Ennek oka azonban szerintük sokkal prózaibb, mint amilyennek elsőre látszik: a digitális csatornakínálat bővülése (pl. új HD csatornák megjelenése) miatt kell időről-időre csökkenteni az analóg kínálatban elérhető csatornák számát, ugyanis a hálózat kapacitása véges. Az, hogy ez a lépés történetesen most az emlékezetes G-nap évfordulóján történt, teljes mértékben a véletlen műve, semmiféle egyéb szándék nincs mögötte (annál is inkább, mivel a változás február 5-től érvényes, míg a G-nap ugye február 6-án volt) - áll válaszukban.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Nagy politikai innovációnak próbálták beállítani a baloldalon az előválasztást. A felvetés akár működhetett is volna, de ez az intézmény nálunk ismeretlen, politikai kultúránkban pedig nem is fog meghonosodni.

Ha jól emlékezem, akkor Horn Gábor illetve az ő általa gründolt Republikon Intézet vetette fel először az előválasztást, aminek az értelme röviden annyi, hogy a baloldalon egymással is versengő felek még a „nagy” választás előtt, saját berkeikben lerendezik, hogy ki induljon majd ott.  A felvetés kétség kívül innovatív volt, de aztán a baloldali marakodás áldozatává vált, a javaslat – illetve az azon alapuló hasonló javaslatok - papírjai épp most landolnak az iratmegsemmisítőben.

Az egyik, ami miatt nem fog összejönni a baloldali előválasztás az a magyarországi baloldali pártok és vezetőik egója és az abból adódó pávatánc.  A másik pedig, hogy a nagyobb pártok nem fogják beengedni a kisebbeket a játékba.

Amint előkerült a javaslat két hozzáállást lehetett tapasztalni. Az egyik az öröm hangjai voltak, míg a másik a gyanakodó, „meg-kell-vizsgálni-és-majd-döntünk” maszatolós. Nem véletlen, hogy később a P(M) tette le legelőször a maga ajánlatát. Ehhez később kapcsolódott az Együtt, az MSZP és a DK is, szavakban mindenképpen. Hisz senki nem szerette volna közülük, hogy rájuk süssék a bélyeget, hogy miattuk nem lesz innováció. Csakhogy az előválasztás minden egyes újabb forgatókönyvének előbukkanásával egyre kisebb lett az esély annak megvalósítására. Ugyanis az újabb és újabb tervekkel a pártok csak azt érték el, hogy a választási programok és a személyek (jelöltek) helyett technikáról – az embereknek megfoghatatlan bizbaszról – vitázgattak. Amúgy pedig ez nem véletlen, jó szokás baloldalon ellopni egymás elől a show-t. Ráadásul jóféle elterelésként is működik egy-egy újabb előválasztásos javaslat benyújtása: el lehet szabotálni úgy a megvalósítását, hogy közben a saját egója sértetlen marad az adott pártnak…

A nagyobb pártok – MSZP és DK – attól tartanak, hogy a saját táborukat a kisebbek javára és saját kárukra használnák, pazarolnák el. A kicsik meg nyilván azért erőltetnék az előválasztást, mert a nagyoknál, a régieknél népszerűbbek a vezetőik. Hát ez sakk-matt.

Az MSZP a maga behemótságával nagy nehezen egy irányba fordította a szervezetet, legalábbis Botka László jelölésével. Ő kemény feltételeket támasztott. A DK nem fogja hagyni, hogy Gyurcsány Ferenc ne szerepeljen előkelő (első) helyen a listán - főleg a vasárnapi királycsinálós beszéde után. Az Együtt az már külön. A P(M) pedig ott baltázta el, hogy mindent egy lapra tett fel –az előválasztásra, ehhez akarta magát pozicionálni. Megint sakk-matt.

Az előválasztás segíthetett volna, azonban a jelenlegi kilátások alapján nemhogy zéró összegű lesz a játszma, hanem a 2014-es bukta nagyobb kiadása sejlik fel a látóhatár szélén.

Csarnó Ákos

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

A nemzet fogalmának totális kisajátítása, a mások demokrácia iránti elkötelezettsége miatti lehazaárulózás, a kizárólagosságra, az egyetlen igazság birtokosának címére benyújtott igény rohadtul nem új a jelenlegi kormánytól. Az sem, hogy a tőle független sajtó következetes ellehetetlenítésével, a saját (államkasszából így-úgy finanszírozott) általában meglehetősen igénytelen és szakmaiatlan klónorgánumokon keresztül igyekeznek átmosni minden agyat. Bedarálni, eltaposni vagy a maga pártjára állítani mindent és mindenkit, még akkor is, ha az eddigi tapasztalatok alapján a rák végül sohasem örülhet a test fölött aratott győzelmének.

Ezt az elvtelen, gyomorforgató hozzáállást, az eszközök gátlástalan használatának előnybe részesítését elég sokat láthatta, tapasztalhatta már eddig is mindenki. Az amíg valakit nálunk is jobban lehet gyűlölni, mi pedig a valakivel szemben védelmet ígérünk, nem lehet nagy baj elve pedig a felmérések alapján vállalhatatlansága ellenére is kifejezetten jövedelmezőnek bizonyult, szóval biztosan nem sajnálják fent a reklámvásárlással kiosztott milliárdokat.

Az 1980-as évek politikai vitái jelentős részben az önazonosság kérdéséről szóltak. A szovjet rendszer fogságából felszabadulva Magyarországnak meg kellett találnia saját „helyét”, amely figyelemmel van történeti, kulturális értékvilágára és megfelel a jövőbe vetett politikai várakozásainak. A történeti dimenzióból szemlélő fiatal nemzedék egyik jelentős olvasmánya az 1980-as években Szűcs Jenő történész könyve, Vázlat Európa három történeti régiójáról (1983.) címmel komoly vitát váltott ki.

Szűcs szerint Magyarország egy önálló jegyekkel leírható történeti régió része Nyugat és Kelet között (köztes Európa.) Szűcs kutatásai alapján a „nyugatiság” feltételeiben döntő szerep jutott annak, hogy Róma bukását követően a társadalomfejlődés alulról felfelé jött létre. A „nyugat” évszázadokon keresztül spontán folyamatokon át lebontotta a társadalom merev kötöttségeit. (A cári Oroszországban 1649-ben törvénybe foglalták a robotolást.) Állam és társadalom elvált egymástól, a centralizált földhasználat helyett a faluközösség döntött a maga ügyeiben, az individuum nem alattvalóként szolgált, hanem szerződéses viszonyra lépett, amely hozzájárult a tudatos, érdekérvényesítő citoyen emberképhez. (Keleten évszázadokon át megmaradt a feudális nagybirtok rendszer és a röghöz kötött jobbágyság.) Bibó István a nyugati mintát a „szabadság kis köreinek” nevezte. Magyarország a 16. századig, ha nem is mindenben, de alapvetően magán viselte az Occidens jegyeit. Bár minden nagyon leegyszerűsítve mutatkozott. Például a hűbéri és a rendi szerkezet összecsúszott, amely azt eredményezte, hogy nem alakult ki lovagi kultúra, amely a kulturális mintaadás egyik forrása volt. A nemesség túlburjánzott, a polgárság erejét és számát tekintve gyenge volt, a városiasodás lassan haladt előre. A Szűcs könyv jelentősége nemcsak abban volt újszerű a maga korában, hogy mélyebb történeti értelmezési keretbe ágyazta a magyar társadalomfejlődést, hanem ráirányította a figyelmet a „régióváltás” – keleti, köztes és nyugativá válás – lehetőségére, amint ezt Csizmadia Ervin is hangsúlyozta. A könyv korának kontextusában összefoglalóan mégis azt üzente, hogy a köztes régió (Magyarország) hátránya a Nyugathoz képest ledolgozható.

Az olimpia szervezésének költségeiről már többször írtunk. Nagyon sok pénzt (bármelyik becslés is igaz) elkölteni luxus beruházásokra, miközben a minőségi élet feltételei hiányoznak az országban, önmagában is felelőtlenség. Ehhez hozzáadódik az is, hogy az olimpia, a szervező város számára felér egy környezeti katasztrófával. Ennek indoklása szakmai érvek nélkül is sikerülhet: elég megnézünk az az elhagyott, pusztuló olimpiai létesítményekről készült, lehangoló képeket.

Budapest megoldja, hogy legyenek aláírók az olimpia-rendezés elleni standoknál. Kigyulladt a metró a Corvinnál, leszállították az utasokat, akik berágtak. Aztán jól aláírtak az LMP standjánál "Most már elég!" felkiáltással.

Egy normális hétköznapot már léci!

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

A pár tagjai között Putyin mai látogatásáról folyik az eszmecsere, míg közbe nem vág indulatosan az addig újságával foglalkozó hölgy:

A nagy véleményvezér erről is megosztja véleményét:

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

A mai napra Hadházy Ákos igazán pikáns sajtótájékoztatót hirdetett meg, melyre azzal csábította az újságírókat a részvételre, hogy hangfelvétellel fogja bemutatni, miként szerezte meg Orbán Viktor veje, Tiborcz István az első milliárdját.

Van ennek az eseménynek hírértéke? Igen van, gyakorlatilag az összes meghatározó országos médium kiemeltként foglalkozott is vele. Például itt, itt és itt, na meg itt, de itt is, meg ott is, és még itt is, na de hát még itt is.

Országos jelentőségű ügy? Hangfelvétellel bizonyított korrupciógyanús ügy a miniszterelnök vejéről talán csak Észak-Koreában és a putyini Oroszországban nem kelti fel a közvélemény figyelmét, de ott is csak azért nem, mert nem ér el odáig az infó.

Végzetes bélelzáródással fenyeget az a sok kormányzati nyelv, ami a fenekében van

A Ruszkik, haza! világától rég eljutott már Orbán és csapata az elképesztő méreteket öltő opportunizmus, a nemzeti érdekek elárulásának, a demokrácia leépítésének világáig, melyben kizárólag az erősebb és a gyengébb kutya elve érvényesül, s míg felfelé következetesen (lásd. amíg csak az izmok engedik) nyalni kell, addig lefelé gátlástalanul mehet a taposás.

Megfojtani az ellenzéki sajtót? Sajátként kezelni az állami tulajdont és közpénzzel tömni ki a holdudvart? Agitpropba ölni a milliárdokat? Megkérdőjelezni azok nemzeti elkötelezettségét (komoly félreértés, hogy ez bal vagy jobb kérdése és mindenképp valaki ellen irányul), akik mást mernek gondolni? Megfélemlíteni és/vagy tönkretenni a heréskedő kormány munkáját helyette elvégző civil szervezeteket és hazaárulásnak nevezni, ha valaki demokratikus intézményeket szeretne működtetni (lásd népszavazás)? Na, ez az a modell, ami nem csak Oroszországban, de már Magyarországon is csodálatosan működik.