A kormányközeli média egyik fő ideológiai állítása az, hogy azért jó a kormány, mert a globalizáció/globalizmus/ontoglobál véleménydiktatúra ellen küzd.

A környezet-, és természetvédelem a szakterületem, hát néhány kolléga elkezdett dolgozni, hogy felhívja a figyelmem arra, az USA új elnöke hogy teszi tönkre országának környezetvédelmi intézményrendszerét és miként járul ezzel hozzá olyan globális környezeti problémákhoz, amelyek a bolygónk élhetőségét is veszélyeztetni fogja már középtávon.

Az USA a világ második legnagyobb üvegházgáz-kibocsátója, és felelős a globális kibocsátás 13%-áért. Emiatt akár egymaga is képes megrendíteni a Párizsi Klímamegállapodást, amelyet már 55 ország ratifikált. Nem véletlen a vészkiáltás még novemberből.

Majd a beiktatás után a Wall Street Journal (amely fizetéses honlappal rendelkezik, tehát nem tudom linkelni, de hátha van akinek betölti) szerint a Trump kormányzat megkezdi az Obama-féle klímavédelmi lépések lebontását és a fosszilis energiahordozók termelését elősegítő lépések bejelentését.

Első kiáltásra normálisnak tűnik, ha hadat üzenünk, vagy ilyesmi. Erre született ez a közlemény:

„Az LMP felszólítja az amerikai elnököt, hogy térjen vissza a Párizsi Klímamegállapodáshoz

Donald Trump amerikai elnök a kampányában végig tagadta, hogy az emberi tevékenységnek köze lenne a globális felmelegedéshez, és kitartott amellett, hogy amennyiben elnökké választják, felmondja az Egyesült Államok részvételét a Párizsi Klímamegállapodásban. A kormányzati átmenetet előkészítő csapatát azután az olaj- és szénlobbi embereivel töltötte föl. Mi több, a környezetvédelemért felelős szövetségi ügynökség Trump szerint szigorú szabályaival akadályozza a gazdasági fejlődést, ezért az intézmény élére Myron Ebbell-t megrögzött klímaszkeptikust kérte föl.

Ha még ez sem lenne elég, külügyminiszterének Tex Tillersont, az ExxonMobil olajóriás vezetőjét tette meg, ami már előre jelezte a ránk váró megrázkódtatásokat. Az LMP elutasítja az új amerikai elnök ez irányú tervezett lépéseit, amellyel aláássa a Párizsi Klímamegállapodás eredményeit és ignorálja a globális ökológia rendszer vészjelzésit.  Felszólítjuk Donald Trump elnököt, hogy vegye komolyan az emberi társadalmak pusztulását is előidézni képes klímaváltozást és térjen vissza az ENSZ égisze alatt létrejött nemzetközi megállapodások szelleméhez.“

Nos,

nem biztos, hogy Trump összecsinálná magát, hogy az LMP kész hadat üzenni az USÁ-nak, ha nem lép valamit, de legalább a magyar társadalom lájkolná e törekvést?

Vajon felszökne az LMP támogatottsága, látván „tökösségünk“?

A hírek csak jöttek: Hivatalba lépésének második munkanapján Trump elnöki rendeletben ad zöld lámpát két óriás olajvezeték építésének, amelyek megkezdését hónapok óta gátolják a zöld mozgalmak és az indián őslakosok (ez utóbbiak erőszakos összecsapásokkal álltak ellen, tehát itt vér is folyhat). Padlógázzal indít tehát Trump a világpusztítás felé, amiben semmi meglepő nincs.

A környezetvédelmi ügynökség is ezentúl csak a Trump-csapat által politikailag ellenőrzött adatot publikálhat. A magyar média nem túl érzékeny környezetvédelmi ügyekben, de most már a ők is felfigyeltek a dologra, és foglalkozni kezdtek Trump környezetvédelmi ámokfutásával:

Az LMP-nek ezek szerint tényleg fel kell vennie a kesztyűt.

Kezem idegesen remeg a revolverem képzeletbeli helyén, csak nem lesz másút, nekünk kell ott rendet tenni. Meggyőzöm a magyar választókat: az LMP kell ide, ha globális rendet akarunk. Majd ráébredek: végül a magyar társadalmat sem érdekelte semennyire még az sem, amikor a magyar környezetvédelmet ugyanígy felszámolták!

Teljesen jogos lenne az összevetés Orbán Viktor hazai dúlásával a hazai környezetvédelmi rendszerben. Tönkretett, szétvert zöldhatóságok, megszűnt intézményrendszer, mérgek a talajban, vízben, szabadrablásnak kitett nemzeti parkok és egy füstbe fojtott ország. Indiánokat éppen nem vernek, de helyette állattartókat tesznek tönkre, szétlopják a földeket, szállodákat építenek védett területekre, elcsalják az erdőket.

Tulajdonképpen rá kell jönnünk: Donald Trump tulajdonképpen nem sokkal nagyobb barom, mint hazai változata, és az sem érdekelt senkit, hogy ő mit csinál a jövő nemzedékek örökségével.

Van így értelme hadat üzenni?

Van, és meg is tesszük.

Csak nem hagyhatjuk, hogy pár barom szétcsessze gyermekeink életét? Csak nem tehetjük, hogy szó nélkül hagyjuk ezt? Nem, nem érdekel, hogy mekkora barom és t. kollégái, az érdekel mit tesz, és ha ilyen vezetők jönnek, az túl nagy kockázat. Ezért aztán keresek valami keményet és nekik indulok, és várom: aki egyetért, az jöjjön segíteni!

Sallai R. Benedek

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Korábbi cikkemben[1] azt írtam, hogy a tervezett budapesti olimpia nettó költsége a megvalósíthatósági tanulmányban szereplő 774 milliárd Ft helyett, 2700 milliárd Ft körüli összeg lesz. Kérdezték a hozzászólók, hogy honnan származik ez a becslés. Mondjuk nem pontosan így kérdezték, de a lényeget tekintve érthető és jogos a felvetés, hogy honnan vettem ezt a számot.

Nézzük meg először, mennyivel lépték túl az elmúlt években a nyári olimpiák a tervezett költségvetésüket[2] az egyes városokban és menyibe kerülne, ha nálunk is ez történne. A korábbi becslésben a nyári olimpiák átlagával, 252%-os költségtúllépéssel számoltam.

Van az, amikor valaki eleve támogatta, hogy Budapest pályázzon a 2024. évi nyári olimpiai játékok megrendezésére, ennek megfelelően nem is gyűjti az aláírásokat. Tiszta sor. Ugyan formállogikailag támogathatná, hogy írjanak ki népszavazást arról, de miért tenné?

A mai fővárosi közgyűlésen az ellenzék nyugodtan kiállhatott volna az elszámított olimpiai pályázat ügyében. Ha már mondjuk nem mennek kopogtatni meg fagyban-hóban standolni, egy nyomorult "IGEN" belefért volna.

Ehelyett egyeseknek nem sikerült még ez sem.

Bár pártjaik igyekeznek ráülni az olimpiáról szóló népszavazás sikerének rollerjére, ennek ellenére Hajdu László (DK), Karácsony Gergely (P), Horváth Csaba (MSZP), Gajda Péter (MSZP) és Tóth József (MSZP) nem szavazta meg, hogy a Főváros vonja vissza az olimpiai pályázatot!

Így szavaztak a Fővárosi Közgyűlésben az ellenzéki pártok képviselői arról a módosító javaslatomról, hogy Budapest vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai játékokra benyújtott pályázatát:

Gajda Péter (MSZP): nem
Horváth Csaba (MSZP): tartózkodott
Szaniszló Sándor (MSZP): igen
Tóth József (MSZP): nem nyomott gombot
Trippon Norbert (MSZP): igen
Gy. Németh Erzsébet (DK): igen
Hajdu László (DK): nem
Karácsony Gergely (PM): tartózkodott
Székely Sándor (Együtt-PM): igen
Geiger Ferenc (Civil szervezetek): nem
Szabados Ákos (MSZP-DK-Együtt-PM): nem
Tokody Marcell (Jobbik): nem

Csárdi Antal (LMP): igen

Amúgy a piros szín azt jelenti, hogy ne vonják vissza a pályázatot. A sárga a bátor tartózkodás jele míg a zöld az igen.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Általános vélekedés volt a Brexit kapcsán, hogy a kilépés melletti kampány valós tények és érvek helyett betarthatatlan ígéretekről, és a brit társadalomban nem csak az EU miatt erősödő feszültségek belpolitikai haszonszerzés érdekében való kihasználásáról szólt. Az eredmény pedig sokakat váratlanul ért, ahogy az is, hogy mivel jár(hat) az uniótól való elszakadás. Maguk a Brexit-párti politikusok is meglepődtek a lehetséges következményektől, és attól a feladattól, amelyet az Egyesült Királyság unióból való – precedens nélküli – kivezetése jelent.

Nem úgy Theresa May, aki – a konzervatív kormány korábbi belügyminisztereként – a kampány során a maradás pártján volt, miniszterelnöki hivatalba lépése óta azonban minden bizonytalanság és a kilépést hátráltatni vágyó kezdeményezés ellenére azt képviselte: a népszavazás eredményét a kormánynak tiszteletben kell tartania, és a tárgyaló feleknek meg kell találniuk a kilépés azon módját, amely mindenki számára a lehető legkisebb kárral jár.

- Sanyi, aláírod, hogy legyen népszavazás az olimpiáról?
- Hülye vagy? Tudod mennyibe kerül egy népszavazás? 5 milliárd, de az a minimum! Ablakon kidobott rengeteg pénz!
- De az olimpia meg vagy 2000 milliárdba kerül, nem?
- Hát épp ez az! Akkor meg minek költsünk még erre a hülye népszavazásra is?

A közelmúlt olimpiái a szervező városok számára gazdaságilag nem voltak nyereségesek. Baade és Matheson az elismert tudományos folyóirat, a Journal of Economic Perspective hasábjain 2016-ban igazolta a költségvetések áttekintésével, hogy az olimpia rossz befektetés[1].

Hogy a nők kizsákmányolásából profitálni férfisport lenne? Dehogy.

Brendan O'Neill a Spiked szerkesztője.