Gyurcsány Ferencnek sikerült pont oda felhúzni a két térfelet elválasztó hálót, ahová Orbán Viktor is szerette volna. Az egyik oldalon Európa a liberális Kánaán, a másikon a liberális Mordor. Kettejük elbeszélésében az EP-választás arról fog szólni, hogy a, csak Európa győzheti le Orbán Viktort és „legeurópaibb párt” vezetője Gyurcsány Ferenc illetve b, Európa el akarja távolítani a demokratikusan választott Orbánt, hogy egy Brüsszelhez feltétlenül hűséges – nemkülönben migránsokat betelepítő – erőt tegyen a helyére. Talán éppen Gyurcsányt. Ez a létező legrosszabb forgatókönyv, amelybe Magyarország akár bele is pusztulhat.

A Sargentini-jelentés már régóta sláger volt mind Magyarorszzágon, mind az egész Európai Unióban. Lehetett érveli az arra valóhivatkozással, lehetett lobogtatni, nem figyelembe venni, teljes politikai stratégiát arra alapozni. A jelentés mindenképpen mérföldkő az Unió és Magyarország történetében egyaránt (függetlenül attól, hogy mennyire koherens), mivel először döntött a közösség legnagyobb legitimációval rendelkező szerve egy büntető-jellegű eljárás megindításáról. Ja, és kétharmadnál is erősebb felhatalmazással.

Nehéz időket él meg Magyarország. Az Európai Parlament elvileg szerdán szavaz a Sargentini-jelentésről. Ha az európai képviselők kétharmaddal megszavazzák, akkor példátlan eljárás következik: a hírhedt 7-es cikkely léphet életbe, ami szégyenpadra ülteti...

de kit, vagy mit is?

Vendégszerzőnk, Horváth Zoltán írását olvashatják.

Miközben a jelenlegi kormány az indentitásunk, hagyományaink, meglévő közösségeink megerősítését célzó kultúrpolitikát hangoztat, a közkulturális dolgozók (könyvtárasok, múzeumi dolgozók, levéltárosok, közművelődési szakemberek) ebből nagyon keveset éreznek. Ágazatunkban nem történt meg az életpályamodell bevezetése, az átfogó bérrendezés. A közkulturális ágazatban dolgozók nagy részét épp ezért pozitívan érinti a bruttó 180.500 forintos garantált bérminimum, és ne legyünk igazságtalanok az ágazatban dolgozókat a 15 százalékos kulturális illetménypótlék is segíti, ami havi 10 000–50 000 forintot jelent. Ezzel szerencsés esetben kicsivel több, mint bruttó kétszázezer forintot kereshet egy diplomás kulturális szakember. Kézhez a legtöbben 140-150 ezer forint körül kaphatnak, vagy valamivel kevesebbet.

Elkezdődött az EP-kampány. Nyitányként a Fidesz propagandagépezetébe visszatért HírTV világgá kürtölte, hogy Karácsony Gergely elvállalná "egy baloldali pártszövetség európai parlamenti listájának vezetését". A hírben a címen és a leaden kívül persze semmi nem utalt arra, hogy valóban mondott ilyet, ezért utánajárt a Mérce és kiderítette, hogy tényleg nem mondott ilyet.

Óriásit ment a magyar sajtóban, hogy az augusztus 20-i állami ünnepségeken kereszttel díszítették fel az Országházat. Többen a szekuláris állam végét delirálták vagy rögtön a nem keresztények elnyomásaként értékelték, hogy egy latin keresztet ábrázoló zászló jelent meg a Parlament erkélyeiről lelógatva. Ezzel az értelmezéssel azonban van egy kis gond: az a zászló nem „A” kereszt öncélú ábrázolása, hanem a magyar állam (feltételezett) első zászlaja és mint ilyen helye van egy természetéből fakadóan historizáló nemzeti ünnep díszletei között.

A választás után májusban járt le a kilakoltatási moratórium. Nem véletlen történt így, a kormánypártok szándékosan a választás utánra időzítették a gyalázatot. Május óta az Orbán Viktor vezette magyar kormány 1355 magyar családot lakoltatott ki otthonából.

Ezen családok az igazságtalan devizahiteleik miatt adósodtak el teljesen, és bár kb. évente kürtöli tele a sajtót Rogán Antal, hogy megoldottuk a devizások problémáját, ez nyilvánvalóan nem történt meg. Logikus: ha megoldották volna, akkor nem kellene időről-időre újabb csodaötlettel előállniuk, másrészt most nem lenne cirka 30 ezer olyan család Magyarországon, amelyeket a kilakoltatás réme fenyeget.

Ezek azok a magyar emberek, akik nem kapnak segítséget az államtól, a Fidesz lemondott róluk és most kész a kilátástalanságba taszítani őket.

Mi, itt a Reflektornál – személyes érintettség okán is – a kezdetektől kiemelten foglalkozunk az autizmussal, az autisták és családjaik mindennapos problémáival. Az egyik első interjúnk a korai fejlesztés fontosságáról szólt és az elsők között adtunk hírt az úgy nevezett „csendes órákról”. Utóbbi kezdeményezés, túlzás nélkül kijelenthető, hogy rövid időn belül világsikert ért el. Érthető, hiszen jóformán semmibe nem kerül, csupán egy kevés odafigyelésbe, nyernek vele nem csak az érintettek és családjaik, de a neurotipikus (nem autista) vásárlók és maguk az üzletek is. Magyarországon az Autisták Országos Szövetsége és Ungár Péter országgyűlési képviselő (a Reflektor alapítója és finanszírozója) is megkeresett több üzletláncot, elsőként a Decathlon reagált pozitívan a megkeresésre, azóta az Aldi, az Auchan és a Lidl is ígéretet tett arra, hogy megvizsgálják a „csendes óra” bevezetésének lehetőségét. A legfontosabb, amit a mozgalom elért, több, mint az, hogy egyszerűbbé tette az autisták és az autista gyereket nevelő szülők életét. Láthatóvá és érthetőbbé tett minket. Érzékenyítette az áruházak dolgozóit és a vásárlóikat, olyan mindennapos küzdelmeinkre hívta fel a figyelmet a sajtó útján, amelyről sokan nem tudnak és nem is gondoltak volna rá: hogy a szenzoros túlérzékenység ugyanúgy megnehezíti a mindennapi életünket, mint kerekesszékesekét az akadálymentesítetlen metróaluljáró. Sokan nem értik, hogy mindez miért jó, ezért megragadnám az alkalmat arra, hogy válaszoljak a legtipikusabb, hozzám intézett kérdésekre.

Azt mondja a Raskó György, hogy az LMP-t a Fidesz mozgatja. Állítását két dologgal támasztja alá: egy értesülés – magyarul pletyka – felidézésével és azzal, hogy szerintem egyértelmű, mindenki láthatja. Tehát konkrétum semmi, csak egy alátámasztatlan bennfenteskedés meg egy Gyurcsány-hitüek körében népszerű összeesküvés-elmélet megismétlése. Idézzük szó szerint: „Már 2010-ben, amikor az Lehet Más először jutott az Országgyűlésbe, hallani lehetett, hogy Orbán körei finanszírozzák a pártot. Egy nagyvállalkozó mesélte, annak idején igen magas helyről kérték meg, hogy segítse az LMP-t a kopogtatócédula-gyűjtésben. Amit pedig a most tavaszi választási kampányban művelt ez a társaság, nyilvánvalóvá tette, kinek tartozik elszámolással.” Bizonyíték? Ja, hogy „hallani lehetett” meg „nyilvánvaló”. Akár le is lehetne szarni. Hogy miért nem teszem? Mert ebben az esetben nem az LMP a fontos, sokkal többről van szó, Raskó György ugyanis ugyanannak az alufólisapkás antizöld ideológiának a képviselője, mint Donald Trump, továbbá egy korrupt és hazug alak és mint ilyen, nekem az ideológiai-politikai ellenfelem.

Miért az ideológiai ellenfelem Raskó „méhgyilkos” György?

Mert ugyanaz a magyar vidéknek, mint Tarlós István és nyugdíjas mérnök barátai Budapestnek: egy olyan elavult szemlélet képviselője, amely minden olyan megközelítést, amelyet akkor még nem tanítottak neki az egyetemen, amikor ő járt oda képtelenségnek és tudománytalannak, követőit meg a fejlődés kerékkötőinek tartja. Ameddig Tarlós István a főváros vezetése azt tartja modern városfejlesztésnek, amiről a szovjet tudósok a 60-as években azt gondolták, hogy 10-20 év múlva így fog kinézni egy modern nagyváros – például a belvárosokon átívelő autópályák fogják kiszolgálni a megnövekedett autóforgalmat –, addig Raskó a gépesített, vegyszerezett mezőgazdaság és a nagybirtok apostola. Ahogy a világ nagyvárosaiban megfordult a trend és az autókat inkább kiszorítják a belvárosból, a kerékpáros- és tömegközlekedést támogatják továbbá inkább parkosítanak, mint fákat vágnak ki, úgy az intenzív mezőgazdaság káros környezeti hatásairól is egyre többet tudunk, miközben nő a kereslet a helyi- és vegyszermentes élelmiszerek iránt. Tehát miközben úgy gondolják, hogy ők képviselik a fejlődést igazából olyanok, mintha a gőzgépek elterjedését és a szénbányászat felpörgetések szorgalmaznák, vagy mintha a magyar kormány az atomenergiát támogatná a megújulók helyett. (Izé, ez rossz példa, hiszen pont azt teszi!) Raskó György a vegyszerezett, intenzív mezőgazdaság támogatója és haszonélvezője egyben, hiszen az ország saját bevallása szerint is legnagyobb napraforgó-termelője. Várjunk csak! Mi is jut eszembe arról, hogy vegyszer és napraforgó? Megvan, a magyarországi méhpusztulás! És ki képviselte azt az álláspontot, hogy a neonikotinoidok betiltása – amelyet a magyar kormány nem fogadott el – a magyarországi napraforgó-termesztés végét jelentheti? Igen, Raskó György.

Miért politikai ellenfelem Raskó „földprivatizáció” György?

Mert ő maga az establishment. Raskó annak a 90-es évek utáni politikai kasztnak a képviselője, amely magánvagyonát az átalakulás során az állam képviselőjeként alapozta meg. Idézzünk csak a Országgyűlés oldalán található önéletrajzából: „1990. július 15-én közszolgálatba lépett, elvállalta a Földművelésügyi Minisztérium Privatizációs és Vállalkozásfejlesztési Főosztályának a vezetését. 1991 márciusától a minisztérium helyettes államtitkára, majd június 11-én közigazgatási államtitkárrá nevezték ki; ezt a tisztet 1994. július 28-ig töltötte be. [...] Államtitkárként 1991. július és 1994. június között az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának a tagja volt.” Foglaljuk össze röviden: Raskó György ott sertepertélt a rendszerváltáskor a földek privatizációjakor és Raskó György az egyik legnagyobb magyar földbirtokos. Talán véletlen lenne az egybeesés? Idézzünk a Magyar Nemzet 2003-as cikkéből: „Az 1990 és 1994 között lebonyolított privatizációs tranzakciók nemhogy csatornát, hanem a mai napig sűrű forgalmat lebonyolító, széles kommunikációs sugárutat teremtettek az MDF-es politikusok és a KISZ egykori vezetői között. Ez idő tájt közhelyszámba ment, hogy az ÁVÜ irodáinak ajtaján kifüggesztett névtáblákat nézegetve a látogató azt hihette, hogy a KISZ vagy az MSZMP központjában jár. Az MDF politikusai és klienseik alkotta igazgatóság döntései nyomán részben az egykori KISZ-es Csepi Lajos ügyvezető igazgató operatív irányításával óriási értékű vagyontárgyak kerültek állami tulajdonból bagóért magánkézbe.” A cikk persze nem csak úgy általában foglalkozik a mezőgazdaság és a földtulajdon Antall- és Boross-kormányok alatti privatizációjával, név szerint is említi Raskót: „A magyar feldolgozóipar ebbe rokkant bele. Így a hatalmas hasznot hajtó növényolajipar – ugyancsak ellenőrizetlen – külföldieknek történt átjátszásához például olyan MDF-es politikusok neve kötődik, mint Raskó Györgyé és Pongrácz Tiboré.” Illetve: „A NÖMOV eladásában Raskó György is kulcsszerepet játszott. Raskó a Világbank alkalmazottjaként érkezett a rendszerváltáshoz, kevesen tudják, hogy már akkor érdekeltségébe tartozott egy, a magyar mezőgazdaságnak konkurenciát jelentő szójaimportcég, a Hunsoya Kft. Ilyen előzmények után tölthette be az Antall-kormányban – az Alkotmánybíróság határozata szerint is alkotmányellenesen – a Földművelési Minisztérium közigazgatási államtitkáraként a vagyonügynökség igazgatósági tagjának státuszát.”És itt nincs vége a bulinak: „...Raskó legutóbb a Fidesz kongresszusán tűnt föl, ugyan ő is csupán az pártadminisztráció nehézkességének tudta be, hogy egyáltalán kapott meghívót. De ha már ott volt, többeknek dicsekedett el azzal a szocialisták és szabad demokraták közös gazdasági holdudvarához tartozó Bankár Rt. nevében, hogy épp most vásárolták meg sikeresen a „horvát Bábolnát”. A sokak által jobboldalinak hitt politikus egyébként nem először bukkan fel vezetőként a mezőgazdasági cégek magánosításánál ügyködő Bankár Rt. érdekeltségeiben, az pedig csak a józan paraszti ész következtetése vagy rosszízű pletyka lehet, hogy köze lehetett ahhoz az ügylethez is, amelynek során a Horn-kormány privatizációs minisztere, Suchman Tamás az elmúlt hónapokban megvásárolta a Bankártól a privatizált Hejőmenti Állami Gazdaságot. Tegyük hozzá, így formálódik az irányított médiacsöndben Magyarországon az új nagybirtokrendszer. Az önkritikát nem ismerő Raskótól a baloldali média általában sosem felejt el véleményt kérni az agráriumot érintő, mindenkori kormányzati intézkedésekről.”

Miért erkölcsi ellenfelem Raskó "takonygerinc" György?

Mert egy jellemtelen hazug alak. Raskó György a magyar vidék elszegényedéséhez vezető földprivatizációnak lebonyolítója egyszersmind nyertese, volt államtitkár és jelenlegi földbirtokos. Raskó György ebből a pozícióból ekézte folyamatosan úgy a zöldeket (már jóval az LMP megalakulása előtt is), mint a Fidesz-kormány földpolitikáját jobboldaliként kritizáló Ángyán Józsefet. Hogy is írta 2003-ban a Magyar Nemzet? „Az önkritikát nem ismerő Raskótól a baloldali média általában sosem felejt el véleményt kérni az agráriumot érintő, mindenkori kormányzati intézkedésekről.” 2012-ben Raskó úgy nyilatkozott az ATV Egyenes beszéd című műsorában, hogy „Ángyán József szabadtéri skanzent akart csinálni a magyar mezőgazdaságból.” A műsor rövid összefoglalója szerint „A szakértő nem ért egyet a frissen lemondott államtitkár szavaival, aki szerint maffiaszerű cégek működnek a mezőgazdaságban.” továbbá „A szakember hozzátette: a mostani agrárkormányzat a profi mezőgazdaság mellett tette le a voksát.” Azaz Raskó a Fidesz-kormány politikáját védte Ángyán Józseffel szemben. Vajon miért? Idézzük a Blikket: „Egy volt államtitkár cégei is szerepelnek a listán. Raskó György, az Antall-kormány agrárállamtitkára és volt országgyűlési képviselő két cége összesen 21 birtokhoz jutott pályázat nélkül Fejér megyében. Azt, hogy ez mekkora területet jelenthet pontosan, nem lehet tudni, de ez a két cég 2400 hektáros területen gazdálkodhat összesen, amelyért közel 130 millió forintos támogatást zsebelhettek be az idei első fél évben.” Beszéljünk nyíltan: ha valakit megvásárolt a Fidesz, akkor az nem az LMP, hanem Raskó György. Van azonban még valami. Raskó szerint az LMP azért van a Fidesz zsebében, mert az MSZP és a DK ellen politizált, illetve, hogy nem fogott velük össze. Szó szerint idézve: „Nem kérdés, hogy az LMP 2018 tavaszi szándéka az volt, hogy az MSZP és a DK tűnjön el vagy legalábbis végzetesen gyöngüljön meg, s a helyüket ők foglalják el.Orbán ismételt kétharmada nem számított Szél Bernadettéknek.Pedig elég lett volna, ha a párt hat-hét fővárosi választókerületben visszalépteti a jelöltjét, a legesélyesebb ellenzéki jelölt javára, de nem tette.” Ühüm. Értem. És tessék mondani, ez minden esetben bizonyíték a Fidesz-bérencségre? Csak azért kérdezem, mert annak idején a Heti Válasz interjút készített a Momentum anyagi támogatóival, köztük Raskó Györggyel. A nyomtatásban megjelent cikkről a 24.hu így számolt be: „Raskó azóta egyéb anyagi támogatást is ígért a pártnak, de több feltétel teljesüléséért cserébe. Elvárja tőlük például azt, hogy legyen a finnekéhez hasonló szabadelvű programjuk az oktatás, nevelés és a szakképzés területén. Ezen kívül feltétele volt az is, hogy a Momentum nem szövetkezhet az MSZP-vel és a DK-val.”

Hát ezért az ellenfelem nekem Raskó György.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Ha minden igaz, és a Fidesz nem veri szét a jelenlegi fővárosi választási rendszert, akkor 2019-ben Budapest lakossága újra közvetlenül választ főpolgármestert.

Emlékezetes volt az 5 évvel ezelőtti főpolgármester-választás, hiszen Tarlós Istvánnal szemben az MSZP-P-DK összefogósdi fétisben szenvedő oldal először Falus Ferencet vetette be, majd a szürreális lovas, lavóros, gyerekríkató videó után Bokros Lajost. Mivel Bokros személye és gondolatai világról semmilyen reális jövőképet nem adott a választóknak, megalázó vereséget is szenvedett Tarlóssal szemben. Ismételten bebizonyosodott, hogy az nem érv, hogy nem tudjuk mi lesz, de ha nem váltjuk le „ezeket”, akkor az maga a nemzethalál.

5 év elteltével ugyanitt tartunk. Tarlós István éppen azt lebegteti, hogy elindul-e vagy sem. Én azt mondom, ne adjunk túl sokat ezen kijelentésekre jelen pillanatban, hiszen Tarlós olyan vén róka, olyan vérbeli politikus, aki minden bizonnyal a háttérben kevergeti a kártyákat, és a végén úgyis nála lesz az ász.

Nagy az esély arra, hogy vele szemben kell felmutatni valakit, akinek jövő ősszel valós esélye lesz, hogy az emberek közvetlen akaratából vezethesse Budapestet.