Az uborkaszezon tegnap felröppent kis színes hírecskéje az volt, hogy Kelemen Annát nem engedték be Spiró György felolvasó programjára a Művészetek Völgyében.

Kelemen Annát nem irodalmi érdeklődése vonzotta a neves író előadására, a 24.hu által felrakott videóból az derült ki nagyjából, hogy még csak nem is hallott Spiróról. Kelemen Annát vitték. Mégpedig a 24.hu által foglalkoztatott Katz Dávid vitte.

Az 56-os hőseink nevét bitorló Pestisrácok.hu hozta le Ambrus Csaba publicisztikáját, melyben személyében támadja Janan Mirwais-t. Az afgán származású politikai tanácsadó választ írt, de a Pestisrácok.hu a legalapvetőbb sajtóetikai normákat felrúgva nem volt hajlandó lehozni azt, ezzel is jelezve, hogy talán magukat sem tartják már sajtóterméknek, csupán propagandafelületnek. A Reflektor természetesen változtatás nélkül közli az írást.

Méltatlannak érezném, ha a Polgárportál szerzőjét, Ambrus Csabát külön megcímezném ebben az írásomban. Méltatlannak, mert nem ismerem Ambrus Csabát. Nem ismerem tevékenységét, írásait, munkásságát, pedig figyelek minden olyan személyiségre, aki képes és hajlandó a jobboldali közvélemény közéleti befolyásolására. De a Polgárportál szerzője mégis átlépett egy olyan határt, ami után tudom: meg kell szólalnom.

Azért kell megszólalnom, mert bár zavaros írásának csak negyedik elolvasása után értettem meg, mit szeretne mondani, de akkor megértettem: hazugságokkal vádol, miközben a propaganda támogatását állítja szembe a hazaszeretettel, a magyarságtudattal.

Szeretném előrebocsátani, hogy amennyire lehet megpróbálom kerülni az autós közlekedést és nagyobb távokra a távolsági buszt vagy a vasutat veszem igénybe. Többször is belefutottam az utóbbi időben a pofonokba, de azt csak bugnak tartottam. Jóhiszeműen. Ma már fícsör a lerohadás, a késés, az elromlás, a pusztulás.

Az első kis történet a volánról szól.

„Csúfos kudarcba fulladt a C. Ronaldo-ellenes sztrájk”, írja címlapján az Index. A hírportál újságíróját láthatóan megelégedéssel tölti el, hogy a munkavállalók érdekeiért vívott harc hamvában született. Pedig a Fiat autógyár dolgozóinak felháborodása könnyen átérezhető még Magyarországról is, vagy talán pont innen. A nehéz helyzetben lévő olasz márka tulajdonosai úgy költöttek 105 millió €-t Ronaldora, hogy közben jó ideje megszorításokat eszközölnek gyárukban, a munkások juttatásait csökkentik, megvonják. Ez a felállás meglehetősen hasonlít a magyar kormány gondolkodásmódjára is, akik szintén a szociális ellátórendszerből szeretik kivenni a pénzt, miközben a futball támogatása megkérdőjelezhetetlen prioritás jó ideje. Erről az Index is sokat cikkezett már.

Hírét adtuk, hogy a kormány a repedt lófingot sem hajlandó tenni egy olyan szervezet ellen, amely szerint az autizmus gyógyítható azzal, ha veréssel fenyegetéssel arra kényszerítünk autistákat, hogy ne viselkedjenek úgy, mint egy autista. Ezzel nem csak az a probléma, hogy az ilyen módszerek még véletlenül sem gyógyítják - az egyébként nem is gyógyítható - autizmust, hanem az is, hogy egész konkrétan traumatizálják őket. 

Kiáltványban tiltakozik az értelmiség címmel jelent meg egy cikk egy sajtótermékben. Bár elsőre valamiféle Élet és Irodalom stílusparódiának tűnik, mégsem annak szánták. 2018-ban is vannak ma még Magyarországon felnőtt, közélettel foglalkozó emberek, akik szerint, ha valami mondanivalójuk van a világról, nem tetszik nekik egy állami pénzből fenntartott kiállítás, e-mailt küldenek körbe az iránt érdeklődvén, hogy kik azok a hasonszőrű „gondolkozók”, akikkel együtt ezt a világ tudtára lehet adni. Teszem azt egy frappáns kiáltvány formájában.

A civil szervezetek ellen fellépő kormány a civil szervezetek függetlenségére hivatkozva nem tesz semmit egy autistákat fenyegetéssel, szóbeli bántalmazással „gyógyító” csaló tevékenységének megakadályozása érdekében.

Aki figyeli a közélet eseményeit, láthatja, hogy a 18-as országgyűlési választások után az LMP-t heves támadások érik. Kunhalmi Ágnes rögtön a választás után őket nevezte meg bűnbaknak, miközben a tények azt mondják, hogy az LMP több mint 130 ezer szavazattal növelte támogatói számát, míg az MSZP, kiegészülve a DK-val, 300 ezernyi voksot vesztett. Nyilván nem lett volna jó taktika a szocik részéről beismerni a kudarcot, jobb ötletnek tűnt másra ráhúzni a vizes lepedőt. Ez a vonal erősödött meg Tóth Bertalan MSZP elnökké választásával, sőt ezt követően a még megmaradt ballib média is totális háborút indított a zöldpárt ellen. Az ATV-n cseppet sem manipulatívan arról szavaztatták a nézőket, hogy ön szerint is az LMP tehet a kétharmadról?, és a Magyar Narancstól kezdve a 168 óráig a Nyugatifénytől a nívótlan B1 blogig beleállt a támadásba.

Híre ment, hogy az LMP-ben „rendkívüli ülést tartanak az LMP ellen indított médiahadjárat" miatt. A hír majdnem igaz (az ülés nem rendkívüli), az annak nyomán született felháborodáshullám azonban a saját farkába harap: az elnökségi ülés ugyanis pont azzal kíván foglalkozni, hogy a párt belső fórumairól folyamatosan adagolnak olyan információkat a sajtónak, amelyek rossz színben tüntetik fel a pártot.

Híre ment, hogy az LMP-ben „rendkívüli ülést tartanak az LMP ellen indított médiahadjárat" miatt. A belső levelezésből kiszökött hír majdnem igaz (az ülés nem rendkívüli), az annak nyomán született felháborodáshullám azonban a saját farkába harap: az elnökségi ülés ugyanis pont azzal kíván foglalkozni, hogy a párt belső fórumairól folyamatosan adagolnak olyan válogatott félinformációkat a sajtónak, amelyek rossz színben tüntetik fel a pártot.

A helyzet egyértelmű: az LMP elveszítette a választásokat. A saját maga elé kitűzött célok közül csak a legkisebbet, saját szavazótáborának bővülését sikerült elérnie, az viszont nem volt olyan mértékű, hogy a párt számára áttörést jelentsen (továbbra is a negyedik helyen áll a kormánypártok, a Jobbik és a régi baloldali pártok mögött) és arra sem volt elég, hogy új ellenzéki szavazók bevonzásával javítson a politikai erőviszonyokon. Egy ilyen helyzetben egy ellenzéki pártban le kell vonni a tanulságokat, aminek személyi következményei éppúgy kell legyenek, mint kihatása a választott stratégiára. A Jobbik szakad, az LMP belső vitáival szórakoztatja a nagyérdeműt, az MSZP-ben felröppentek a verebek és más sorrendben ültek vissza a drótra, a DK-ban meg lófasz se történt, Gyurcsány Ferenc továbbra is tévedhetetlen.