Pintér hat pontját nevezhetjük minden jövőbeni választásra nézve érvényes majomvezetőnek, ugyanakkor e sorok szerzője nem varrna mindent Győri Péter vagy az odakent kampány nyakába. Sem a jelölt személye, sem az, hogy időközi választásról volt szó, amelyre nehezebb mozgósítani, sem az ellenzéki pártok választás utáni másnapossága nem elegendő magyarázat önmagában a fideszes jelölt majdnem kétharmados győzelmére.
Azt írja a 444.hu, hogy „Hollik István volt KDNP-s parlamenti képviselő – aki idén azért nem jutott be a Parlamentbe, mert kikapott egy LMP-s zöldségestől”.
Két évvel ezelőtt sajátos előterjesztés került a Fővárosi Közgyűlés képviselői elé, a zárt ülésen tárgyalt és helyszínen kiosztott előterjesztésből az derült ki, hogy a főváros koncesszióba adná a városnéző (hop-on hop-off) buszok üzemeltetésének jogát, a jelenlegi hat, egymással versenyző cég helyet egyetlen egynek. A nyertes 20 évre kerülne monopolhelyzetbe a milliárdos bevételt hozó piacon. A 24.hu akkor azt írta, hogy a szállodaüzletben – így a budapesti Buddha-Bárban – érdekelt jordán testvérpár Zakaría és Szamír Hamdan nyerhet a koncesszión. 
Fel lehet tenni a kérdést, hogy mennyit ér a Liberálisokkal kötött szövetség, de ha valaki szerint egy lyukas garast se, akkor vagy ne kössön velük szövetséget, vagy tartsa magát ahhoz, amit annak megkötésekor ígért.
Úgy tűnhet igen nagy a nyomás az ellenzéki képviselőkön, mivel a választók azt várják el tőlük, hogy ne vegyék fel az országgyűlési választásokon kapott mandátumukat, mert ezzel a lépéssel legitimálják Orbán Viktor rendszerét.
Ám ez az érvrendszer nem csak több helyütt vérzik, hanem azt is meg kell vizsgálni, hogy vajon tényleg ez a mindent elsöprő népakarat, vagy mesterségesen gerjesztik. Talán először Gulyás Márton vetette fel az ötletet, közvetlenül a választások után, aztán gyorsan magukévá tették azok, akik leginkább elkeseredtek a választási eredmény miatt. Ilyen volt Juhász Péter például, akinek a pártjára mindösszesen 37 562-en szavaztak. Mondjuk ez pont 37 562-vel több, mint amilyen felhatalmazást Gulyás Márton kapott. Juhász minden alkalommal igyekszik felszólítani azon politikusokat, hogy ne vegyék fel a mandátumokat, akiknek Juhásszal ellentétben valós társadalmi támogatottsága van. Aztán ott volt Kálmán Olga meg a politikust kérdező műsorok, akik szintén nyomás alá helyezték az ellenzékieket a kérdésben. Addig sikerült hevíteni a hangulatot, míg a Mi vagyunk többen tüntetéseken az lett az általános állítás, hogy áruló, aki parlamenti képviselőként akar dolgozni, akár megszavazták erre tisztségre a választók, akár nem. Az ellenzéki pártok segítségével polgármesteri székhez jutó Márki-Zay Péter egyenesen arról fantáziált, hogy most dől el, hogy ki áll a jó emberek, és ki a rossz emberek mellé.
„Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, és nem vitatom, hogy hajlamos vagyok a köldöknézésre, de szerintem az MSZP és a Párbeszéd stratégiájának helyességét igazolta a rossz eredmény.” (Karácsony Gergely a Népszavának)
„Mi van?”
(Tálos Lőrinc, a Reflektor blogon)
Az amerikai filmek gyakori eleme, hogy a középiskolás gyerekek suli után vagy hétvégente dolgoznak valahol, a diákmunkából befolyó bevételekből aztán nyárra összejöhet az új bringa, egy menő teleszkóp, amivel a csillagokat lehet nézni a kertvárosi éjszakában vagy érettségit követően az utazgatás a barátokkal. Ez az idealizált világ persze köszönő viszonyban sincs a valósággal, különösen, ha a magyar viszonyokat nézzük. És akkor jöjjön egy horror történet egy kedves, fiatal barátom tegnap éjszakájáról.
Nos, van szerencsém néhány éve ismerni két nagyszájú, remek kamasz lányt, akik azért dolgoznak, hogy alapvető szükségleteik kielégítésére ne a családi kasszából kelljen pénzt kivenni. Az egyik olyan önismereti és alkotóműhely régi és fontos tagjai, amelyik jelenleg vagy korábban intézményben élő gyerekeknek igyekszik segítséget nyújtani abban, hogy önmaguk megismerése mellett, azt is megtanulják, képesek értékeket létrehozni, kitartó munkával nagyon nagy dolgokat érhetnek el, hogy fontosak, még akkor is, ha sokan másképp néznek rájuk.
Na de a lányokról: kettőjük közül az idősebb is – nevezzük Diának – csak 16 éves. Dia azért magántanuló, hogy iskolai kötelezettségei mellett is melózhasson. A 40 kilós lány dolgozott már a vendéglátásban, csontozott húst és szolgált ki vevőket egy hentesáruboltban. Új munkahelyén, a budaörsi Tescoban áruházban április 23-án kezdett dolgozni éjszakai árufeltöltőként, az első nap pedig az utolsó is lett esetében.
Dia vércukra leesett, de hiába szólt többször a felettesének, nem törődtek vele. Dia ekkor úgy döntött, hogy néhány szőlőszemet (kilencet) eszik, hogy ne legyen rosszul. Nem eufemizmusról van szó, hiszen a jegyzőkönyv alapján az 1390 forint/kilós áron értékesített szőlőben 190 forint kárt okozott. Hoppá, de mi is ez a jegyzőkönyv dolog?
Az történt, hogy miután Dia megette a szőlőszemeket megjelent a biztonsági szolgálat, hiszen a kamerákon keresztül látták, hogy „dézsmálás” folyik. Diát bekísérték egy szobába, majd négy órán keresztül ott is tartották, nem engedték még telefonálni sem. Dia elmondása alapján hiába védekezett a fent már említett dolgokkal, minősíthetetlen stílusban beszéltek vele, ahogyan édesanyjával is később, miután a helyszínre érkezett. Diáék azt akarták, hogy legyen kihívva a rendőrség, hogy a hatóság rendezze az ügyet, ezt azonban elutasította a lányt bezáró szakember.
És ha mindez nem volna elég: már az is erősen aggályos, hogy fiatalkorúként hogyan dolgozhatott éjszakai műszakban az áruházban, az meg végképp, hogy az őt alkalmazó külső személyről miért állítja határozottan a Tesco, hogy nem az ő emberük (bocs, a neked bedolgozókért ki fog felelősséget vállalni, ha te szerződtél velük?). Diát kirúgták, az pedig már csak hab a tortán, hogy az éjszaka ledolgozott 13 óra után 7 ezer forint járt az elbocsátást követően, amit állítólag zsebbe kapott meg egy külső helyszínen.
Mégis, hogyan fordulhatott elő ez? És vajon hány olyan eset lehet, amiből nem lesz hír?
A cikkben foglaltakat Diától tudtuk meg, de keressük a többi érintettet is.
A Tesco a megmaradt, romlandó (zöldség, gyümölcs, pékáru), de még jó minőségű és emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas élelmiszereit egyébként rendszeresen szociális intézményeknek szállítja ki adományként, ami nagyon szép gesztus (komolyan), de meglehetősen erős kontrasztban áll mindez azzal, hogy ilyesmi megtörténhetett az áruházlánc egyik üzletében.
Az alábbi kérdéseket juttattuk el a Tesco sajtóosztályának, ha érkezik válasz, akkor azt azonnal megismertetjük olvasóinkkal:
UPDATE, megérkezett a Tesco válasza blogunk kérdéseire!
A szöveget változtatás nélkül tesszük közé:
Megjegyzés:
Eredeti posztunkban ez állt:
A Tesco a megmaradt, romlandó élelmiszereit egyébként rendszeresen szociális intézményeknek szállítja ki adományként,..."
Erre jelezte telefonon a Tesco munkatársa, hogy szerintük ezt úgy lehet érteni, mintha romlott árut ajándékoznának, ezt követően ki is javítottuk arra a mondatot, hogy:
"A Tesco a megmaradt, romlandó (zöldség, gyümölcs, pékáru), de még jó minőségű és emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas élelmiszereit egyébként rendszeresen szociális intézményeknek szállítja ki adományként,..."
Tehát Varga Eszter levelében még az első változatra reagált.
Ezek pedig a birtokunkba jutott fényképek a jegyzőkönyvről:
1999-ben még hetedikes koromban Újvidéken, a szülővárosomban éltem amikor a település 3 Duna-hídját lerombolták. Különleges vonzalmamat ezekhez az építményekhez innen eredeztetem, és ha nem fedezem fel magamnak a hangszer készítői szakmát, akkor hídépítész lettem volna. Ezért is érzem fontosnak, hogy - immáron 13 éve budapestiként - véleményt írjak a múlt hét pénteken bemutatott új budapesti híd terveiről.
Kezdeném a legfontosabbal: ez a híd olyan mint amikor a vőlegényre ráadunk egy nagyon szép menyasszonyi ruhát: szép, alkalomhoz illő, de rossz helyre került, máshol (máson) lenne funkcionális. Az UNStudio és a Buro Happold Engineering tervezőiroda által jegyzett terv egyébként világszínvonalú, nem egy egyszerű vasbeton konstrukció, egy olyan látványosság, amely akár egy modern Budapest része is lehet, fellendítheti Budapest déli részének fejlődését, hiszen kapcsolatot teremt a pesti oldal, Csepel és Dél-Buda között. Az a jó a látványterveken, hogy a beton sosem szürke, a fák meg rögtön 15 méter magasra nőnek, úgyhogy várjuk ki a végét, láttunk már teljesen átalakuló betonkolosszusokat például a Duna Aréna kapcsán. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt a tényt sem, hogy ezen híd felépítésének terve az olimpiai pályázattal együtt lett felmelegítve. Az olimpiai pályázatot a kormány - egy sikeres ellenzéki aláírásgyűjtés után - visszavonta, de úgy döntött, hogy az infrastrukturális beruházásokat akkor is megvalósítja. Hogy miért, azt csak sejteni tudjuk.
A magyarországi országgyűlési választások eredménye sokakat meglepett, ezen belül az is, hogy a vártnál jobban működhetett a kormány bevándorlás-ellenességre épülő kampánya. Széles körben elterjedt nézet, hogy ez a kampány azért lehetett olyan hatásos, mert sok ember nem jut hozzá a kormánytól független médiához. Ha ehhez hozzájutnának, szól az érvelés, nem félnének annyira „a migránsoktól”. Az is általánosnak mondható vélekedés, miszerint a propagandát magukévá tevő emberek irracionálisan viselkednek. A következőkben ezt az erősen leegyszerűsítő képet árnyalnám, részben támaszkodva Edward Glaeser harvardi közgazdász professzor egy tanulmányára.
Orbán Viktor 2009-es kötcsei pikniken beszélt először arról az új politikai felosztásról, ami a rendszerváltás utáni duális rendszert felváltotta 2010 után. A centrális erőtérként ismert képződmény lényege, hogy a kormányzó párthoz képest jobbra és balra foglalnak helyet a Fidesznél lényegesen gyengébb erők.
Ez a politikai térkép egyes elemzések szerint a mai napig fennáll, még ha mára módosult is a szerkezete. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a háromosztatú politikai tér az iskolás kort sem élte meg.
Már a második Orbán-kormány első pár évben is látható volt, hogy ugyan a szintén újonnan bekerült LMP is komoly és legitim kritikusaként tud megjelenni az országot irányító pártoknak, a belső válság és a későbbi párszakadás miatt a Fidesz legveszélyesebb ellenzékévé a Jobbik vált.
