Itthon a nagy történelmi katarzisok sok évszázada rendre elmaradnak. A megújulás, a rosszabbnál rosszabb rendszerek szétverésére tett kísérletek után újra meg újra visszaszivárog a mocsok, a közöny, az elvtelen megalkuvás a mindennapokba, jobb soha nem lesz, csak másként rossz. Így volt ez 200 éve és így van ez ma is.

A +36-1-987-6373-as telefonszámról az elmúlt napokban sok hívást kaptam, de ezeket többnyire még fogadni sem tudtam, később pedig hiába próbáltam visszahívni az adott számot, folyton foglaltat jelzett.

Ma aztán végre kiderült, miről is van szó, épp újabb kampány folyik, most épp arra buzdítanak, hogy október 23-án menjek ki a Kossuth térre, hallgassam meg miniszterelnök úr beszédét. (Basszus, az az Orbán Viktor, aki Nagy Imre újratemetésén beszélt, vajon mit kezdene ezzel a mostani szörnyeteggel?) Egyfelől érthetetlen, hogy közpénzből hallgatóságot toboroznak (legyünk igazságosak, lehet, hogy olcsóbb, mint a fizetett statiszták és kevésbé kellemetlen az iskolások odakényszerítésénél), másfelől mennyire lehet hatékony a módszer? A gépi hívások személytelensége, az, hogy az információáramlás csak egy irányba lehetséges, pont annyira szenvtelen és autokrata, mint az akaratuk rám erőltetése. Már pedig én nem adtam meg sehol a telefonszámomat (Üdv Kubatovnak és a kopaszainak!), hogy ilyen célra felhasználhassák, szóval ez nettó zaklatás.

A lakhatási szegénység olyan kifejezés, ami ma Magyarországon nagyon sok embert érint, köztük rengeteg fiatalt is. Jelentése: valakinek van hol laknia, de körülményei mégsem ideálisak. Ezen embereknek fenntartani a lakhatást eleve nehézségekbe ütközik, fizetni a rezsit, az egyéb költségeket. Ugyanakkor az esetek nagy részében csapdahelyzet is, mert a legtöbb esetben korszerűtlen ingatlanokban tengődnek a lakhatási szegények, ami miatt több áramot, gázt fogyasztanak, ezáltal aránytalanul többet kell fizetniük havonta a fenntartási költségekre, miközben esélyük sincs, hogy korszerűsítsék otthonaikat. Ördögi kör, mit lehet ezzel kezdeni?

Három héttel a kvótanépszavazás után a Magyar Kétfarkú Kutya Párt plakátjai még mindig láthatóak itt-ott az utcákon. Egyedülálló volt, hogy az érvénytelen szavazat leadása ugyanolyan szavazati lehetőségként merült fel a kampány során a politizáló nyilvánosságban, mint a parlamenti pártok által támogatott másik három opció (igen, nem, távolmaradás). Ehhez az kellett, hogy az MKKP a tavalyi ellen-plakátkampányhoz hasonlóan újra sikeresen mozgósítson támogatókat, akik nem voltak restek adományokkal és önkéntes munkával segíteni a “nemigen” üzenet célba jutását. Az MKKP többé nem örök életet és ingyen sört kért, hanem a parlamenti ellenzék pozíciójától eltérő, de mégis közvélemény-kutatásokban és a népszavazási eredményekben is mért, hivatkozható álláspontra szólított fel.

A Demokratikus Koalíció lánglelkű fődemokratája kijelentette, hogy nem lesznek a NER részei és kivonulnak a magyar parlamentből. Mondjuk sokat eddig sem tettek ott, egyik képviselőjük sem villoghatott a parlamenti munkájának sikereivel, de most nem is ez a lényeg. A lényeg ez a NER dolog.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének Gyurcsány Ferenc szerint mindenki része, aki nem ő vagy nem a DK vagy nem az un. demokratikus ellenzék olyan tagja, aki szépen néz rá. Ez akár még lehet is érvényes politikai hitvallás, fene a gusztusát annak, akinek ez bejön, de hát őt is beszavazták a parlamentbe. És most onnan akar kivonulni.

A parlamenti munkához képest létezik azonban egy másik politikai-közéleti front is, mégpedig az önkormányzati szint. A DK-nak sok önkormányzati pozíciója lett 2014 után. Itt nemcsak az önkormányzati képviselői helyekről hanem a bizottsági és felügyelőbizottsági tagságról is szó van, ugyanis erről mindenki el szokott felejtkezni, pedig fontos erőforrásokat jelent egy-egy ilyen pozíció. Még a DK esetében is. A parlamentből kivonulás csak a naív széplelkeket és az elvakult hívőket tarthatja abban a hitben, hogy a DK a legdemokratább az összefogósdi sztoriban, csak hát a tények azt mutatják, hogy annyira azért nem szabad elengedni azt az állami csecset nekik sem.

 Sokszor, amikor mi itt a Reflektoron, vagy alapvetően bárki azzal foglalkozik, hogy az Egyesült Államokban vagy máshol az úgynevezett „progresszív” fiatalok hogyan nyomják el a vitákat és mit kreáltak az aktivizmusból, akkor az a válasz, hogy de ez nagyon messze van Magyarországtól, és van nekünk elég bajunk. Az kétségtelen igaz, hogy van nekünk elég bajunk, de emiatt a repülősó-aktivizmus miatt lesz még több is. Ugyanúgy, ahogy Justin Bieber, a planking vagy a fánkevés Amerikából Magyarországra elért, ugyanúgy ér el ide az infantilizálásra alapuló kuckóharcosok pszeudonyelve. Na most, pont ahogy Vajna Tímea megnyitotta a fánkboltját, megjelent a józsefvárosi progresszió központjában, az Aurórában, a safe space, a ciszszexizmus és a whorephobia. Ezeket a szavakat mindjárt elmagyarázzuk, senki se aggódjon.

Az egész úgy indult, hogy a következő buli lesz az Aurórában: „Lesz minden, acid, kosz-house, pszichoaktív techno, bűvös vizuál és egy horda szingli!”. Eddig még minden a szokásos, de ezen a bulin lesz egy olyan is, hogy „igen, ez egy kollektív és határozott középső ujj a patriarchátusnak és a gendernormatívának”. Akkor már elkezdtünk aggódni, ugyanis a patriarchátusnak, bár jó bemutatni, de hogy magyarul ilyen szókapcsolat, hogy gendernormatíva nincs, az is elég bizonyos. De most jön a lényeg.

Kádves Gyárekek! Ma megint Gyurcsány lesz ebédre. Ígérem soha, de soha többé nem fogok vele foglalkozni, ha már múltidő lesz. A világ jelen – és roppant szomorú – állapotában azonban itt van, mozog, sőt túlmozog, becsönget, odacsinál az ablak alá így aligha úszható meg, hogy hozzávágjunk valami kézre eső nehéz tárgyat.

Tényleg várom a napot, amikor le lehet végre szarni a DK-t, de hát konkrétan ők vannak offenzívában, ők fűtik a gőzekét. Van ugye az a stratégiájuk, hogy egyedül ők a 2010 előtti restauráció megalkuvásmentes hívei, még egy „követtünk el hibákat elvtársak” se fér bele. Ők azok, akik szerint 2010 előtt majdnem minden jó volt, csak az nem, amikor nem az MSZP-SZDSZ volt kormányon, rendszerváltás utáni történelmünk pedig nem szól másról, mint a haladár eszmék védelméről a mucsai fasiszták ellen, akik puccsal jutottak hatalomra 2010-ben, azóta a „köztársaság” visszaállítása a legfőbb cél. A DK ebből a felvett pozícióból revolverez mindenkit, egyetlen célja, hogy a Fidesz baloldali ellenzékén belül az Orbán legkönyörtelenebb ellenzéke szerepből a legtöbbet kihozza.

Tegnap nagyot ment Vona Gábor a miniszterelnökkel való tárgyalásán. A Jobbik elnöke mesteri csapdát állított fel Orbán Viktornak, mikor ahhoz kötötte, hogy a Jobbik-frakció megszavazza-e az alaptörvény-módosítást, hogy ezzel párhuzamosan a kormány megszünteti a letelepedési kötvény bizniszt. Ez a lépés kettős ütést mér Orbánra, ugyanis egyrészt jelentős bevételtől esik el a korrupciós gépezet, másrészt bárhogyan is dönt a miniszterelnök, mindenképpen presztízsveszteséggel fog járni. Ráadásul a legnagyobb kihívójától szenvedi el azt Orbán Viktor.

Október 6-án kiderült, hogy a kvótanépszavazásnak két hozadéka lesz. Az egyik, hogy a 3,3 millió NEM szavazattal itthon továbbra is lehet a menekültutálatra építve belpolitikai tőkét kovácsolni, és az is kiderült, hogy mivel eredménytelen lett a referendum, ezért Brüsszelben nem lehet különösebben villogni vele, mert mindenki hülyének nézné a magyar kormányt. Annyi esze van a miniszterelnöknek, hogy felmérje: hol működik a habonyi hazugságkampány, és hol nem.

Így tudnám egy mondatban összefoglalni azt a fülsüketítő vernyogást, amit a brit „progresszív” (haladóknak Hampstead-Guardian liberális) oldal a Brexit népszavazás után produkált:ha a nép nem úgy szavaz, ahogy gondoljuk, akkor nem érvényes a szavazás, szavazzanak addig, amíg ők is  eljutnak arra a morális magaslatra ahol mi állunk.

Volt petíció ahol a történelem jó oldaláról követelte két millió jobb minőségű brit állampolgár, hogy ismételjék meg a népszavazást, van egy bírósági ügy a népszavazás eredménye ellen és van a követelés, hogy a parlamenti képviselők szavazzanak a kilépés ellen a kérdés parlament elé kerülésének esetében. 

Az MSZP, a DK, a Párbeszéd és a MoMa „Mossuk le a gyalázatot” címmel hirdetett közös tüntetést a nemzeti ünnepre. A szöveg  szerint „így adózva 1956 örökségének, és egyben így fejezve ki tiltakozásunkat a sajtó­szabadság, a jogállamiság és a társadalmi igazságosság csorbítása ellen”.

A helyszín eredetileg az Astoria volt. Most talán a Blaha Lujza tér. Az az Astoria volt eredetileg a helyszín, ahol tíz éve Gyurcsány Ferenc kérésére a békés tüntetőkkel szemben rendőri agressziót alkalmaztak.