Volt egyszer egy olyan rendszer a világnak ezen a tájékán, amely előírta a minden erkölcsi megfontoláson átívelő lojalitást a Vezérhez és az Eszméhez (amelynek tartalma az előbbi aktuális érdekei alapján változott).
Ez az ideológiai rendszer a saját üzenőfüzetein keresztül rendszeresen tudatta, kik az árulók (Titó láncos kutyái, cuckszervatívok), és hogy aki ellentmond, az soha nem gondolt semmit komolyan, és igazából mindig is ellenség volt. Akkor is, amikor úgy tűnt, mintha velünk lenne. Ezt a bolsevikok, és modernkori stílustanoncaik arra használják, hogy a táborban elvegyék az eltévelyedés lehetőségét is. Ráadásul ideológiai keretrendszerük annyira a napi érdekektől függ, hogy görcsösen rásütik mindenkire, hogy soha semmit nem is gondolt, „opportunista”. Mondják ezt egy olyan politikai közösség képviselői, amelyik közírói nem tudják eldönteni, hogy a polgári Magyarország az egy politikai termék vagy a politika célja.
De mindegy is, ők a mindentudó, mindenkit kioktató pártélet rovat, és ők most elmondták, hogy a volt KDNP-s Lukácsi Katalin, aki többek között a Lex CEU miatt kilépett, nincs. (Amúgy tényleg felháborító, hogy egy politikai cselekmény elleni tiltakozásképp kilép valaki egy politikai pártból, mondhatni hallatlan, a képviseleti demokráciák történetében újszerű.) A fő vád, amelyet Szentesi Zöldi László és Bertha László megfogalmaz, az az, hogy Lukácsi Katalin közszerepelni merészel, és ami a bűnök bűne: részt vett a Pride-on. A Pride-on való részvétel, ami a Fidesz-média számára szemmel láthatólag az egyetlen vérbő politikai ügy a magyar belpolitikában, annyira fontos nekik, hogy az alapján tényleg, valós ideológiai törésvonalakat építve kijelölik őszintén a frontvonalakat. Ja, nem, tévedtem, Stumpf András még a Pride elleni kiállás ellenére sem tudta megoldani, hogy valódi konzervatív legyen, maradt ő konszarvatív, akármit is ír róla egy másik intoleráns „közíró”. A lényege ennek csak egy valami: a Pártot elárulni a legnagyobb bűn, és mint egykor a szociálfasiszták, most a nem-Fideszes konzervatívok a legnagyobb ellenségek.
Vissza Lukácsi Katalinhoz, akivel lehet sok mindenben nem egyetérteni, akár a Pride-on való részvételben, akár másban, de eltagadni a jogát, hogy megváltoztassa a véleményét vagy a párttagságát, az egy vicc. Az a politikai közösség, amelyik a munkásságát azzal kezdte, hogy az SZDSZ-t túlsivalkodta (a ti szavatok) a címervitában, most éppen oroszellenesből oroszbarát lett és Simicska Lajossal drámaiabb volt a szakítása, mint a Júlia regényújság bármelyik száma, kéri számon az éveken ét tartó következetességet és lojalitást, az ne lepődjön meg, hogyha egyre kevesebb hitelessége lesz. Az a helyzet, hogy Szentesi Zöldi László, aki egy jó évtizedig azt sem tudta eldönteni mi a neve, és aki tiszteletlenebb az első szabadon választott kormány Külügyminiszterével, mint az akkori ellenzéke, egy valódi senki. A pártélet rovat volt munkatársa által szerkesztett pártélet magazin és az online pártélet rovat mai munkatársa - előbb-utóbb csak kivesznek ebből az országból. Lukácsi Katalin van, mert neki van gondolata a világról, mert neki van mondandója. Ti nem vagytok.
A szerző az LMP elnökségi tagja.
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
