Botka László miniszterelnök-jelölti lemondásának alapvetően három közvetlen oka fedezhető fel.
Egyrészt a múlt héten derült fény a Medián közvélemény-kutatási adataira, ami szerint Botka jelöltként való megnevezése óta majd’ a felére csökkent az MSZP támogatottsága. Ezt a tendenciát egyébként igazolta a Republikon Intézet hétfőn publikált eredményei. Másodsorban időközben a DK és az LMP is úgy döntött, hogy saját listát állítanak, ráadásul az LMP saját miniszterelnök-jelöltet is megnevezett Szél Bernadett személyében. Általános elemzői egyetértés mutatkozik abban, hogy Botka László túl sok konfliktust generált a lehetséges külső szövetségesekkel és a párton belüliekkel is. Naivnak tűnt az a törekvés is, hogy rákényszerítheti arra a DK-t, hogy Gyurcsány Ferenc nélkül szálljanak be egy választási összefogásba, miközben a volt miniszterelnök pártja stabilizálni tudta a bejutási küszöb felett népszerűségét. Harmadsorban az MSZP-n belüli ellenzék is aktivizálta magát és megkérdőjelezte Botka miniszterelnök-jelölti legitimitását.
Molnár Gyula, az MSZP elnöke Botka visszalépése után már új lehetőségről beszélt. A lemondás ugyanakkor erősítheti azt a percepciót, hogy az MSZP a belső intrikák, konfliktusok pártja. A magyar politikai egyik legfontosabb tapasztalata az, hogy a választók nem tolerálják a belső konfliktusokkal terhelt pártokat. A Botka ügy így tovább gyengítheti az MSZP pozícióját. Miután szintén a múlt héten a Momentum elnöke, Fekete-Győr András világossá tette, hogy önállóan indulnak listán és mind a 106 egyéni választókerületben, így végkép megpecsételődni látszik a 2010 utáni pártokat tömöríteni szándékozott Új Pólus lehetősége. Így az Együtt és a Párbeszéd foghat össze kisebb súllyal, vagy Botka nélkül is elfogadhatnak egy ajánlatot az MSZP-től. Ez utóbbi a Liberálisok számára is maradhat további lehetőség, ráadásul nekik nem kell olyan arcvesztéstől tartaniuk, mint a 2010 előtti pártoktól és elittől magát megkülönböztetni vágyó Együttnek és Párbeszédnek.
A fenti közvéleménykutatások azt is megmutatták, hogy az LMP és a DK is sikerrel stabilizálta népszerűségét. A következő hónapokban döntő jelentőséggel bír majd az is, hogy melyik párt tud további erősödést felmutatni. Ha az MSZP tovább gyengül, akkor az is kérdés, hogy hol kötnek ki választói. Adná magát a Jobbik, azonban a pártot nyugdíjas-ellenesként beállító kormányzati kampány és az egyes szavazói táborokban a Jobbikról továbbra is élő radikális kép elriaszthat sok idős MSZP választót. Ebben a helyzetben az egységet felmutatni képes DK profitálhat és képes lehet átvenni a kezdeményezést a 2010 előtti blokkban.
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!