„Ugatnak a demokraták,
De a népnek nincs mit enni.
Fegyverrel kell ezt a szart,
Végre rendbe tenni!” 
(Anyátok – Holiday in Kádár)

Mi a Fidesz sikerének a titka? Ez a legfontosabb kérdés, ha le akarjuk győzni Orbán rendszerét. Az MSZP-SZDSZ kormányok örökösei ezt a kérdést vagy fel sem teszik, vagy saját maguknak is hazudnak, amikor választ adnak rá. Ezért nem fogják soha legyőzni Orbánt. Válaszaik beragadt 90-es évekbeli reflexek, elavult világmagyarázatok.

„A szakértelem bolsevista trükk.” (Csurka István)

Magyarországon kvázi egyszerre történt a kapitalizmusba való átmenet és a jogállami forradalom. A varsói gyors befutásának, az utódpárt 94-es győzelmének az ágyazott meg, hogy a választók jelentős, a választások eredményét eldöntő részének fejében felcserélődött az ok- és az okozat. Az MSZP tudatosan és sikeresen támaszkodott arra a hiedelemre, hogy a rendszerváltást nem a gazdaság összeomlása és az eladósodás tette lehetővé, hanem fordítva: a rendszerváltás miatt omlott össze a gazdaság és adósodott el az ország, következésképpen arra van szükség, hogy a hozzá nem értő „értelmiségiek”, a „történészkormány” helyett újra a „szakértelem” vegye kezébe az országot, amely a 80-as évekbeli reformokkal elérte, hogy Magyarország a térségben viszonylagos jólétben éljen. A felkínált recept a következő volt: térjünk vissza a reformok útjára, hogy utolérjük „a nyugatot”. A választók a „folytonosságra” szavaztak a „megrázkódtatás” helyett. A rendszerváltás elfogadottsága elmaradt azokhoz a térségbeli országokhoz képest, ahol a függetlenség kivívásával járt együtt a jogállam kiépítése és, ahol a társadalom hajlandó volt áldozatokat hozni.

Fel vagyok háborodva, mint ember, mint keresztény, és mint magyar keresztény ember is, olvasván azokat a nemtelen támadásokat, amik Mészáros Lőrincné Kelemen Beatrix festőművész asszonyt érték. A Soros trollok és álcivilek olyan gúnyolódó hangot engedtek meg maguknak a táblakép művésszel szemben, hogy kénytelen vagyok szakmailag szétzúzni aljas karaktergyilkosságukat. Tisztában vagyok vele, hogy egy pillanatra sem vizsgálták a remekeit esztétikai szemmel, azért gyalulták le a vidéki művésznőt, mert a férjét a kreativitása miatt irigylik, a vagyona miatt gyűlölik. Percemberkék sikoltoznak. Semmi baj, Beatrix úgy is az örökkévalóságnak dolgozik, nem a mának.

A napokban jött ki az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) magyar közbeszerzéseket érintő legújabb jelentése, melyben az áll, hogy Orbán Viktor veje 12 milliárdnyi pénzt lopott el az Európai Uniós fejlesztési pénzekből.

Ahogy már többen beszámoltak róla, a kormánypárti propagandasajtó nagyon példamutató módon, szinte egyhangúan igyekezett ezt a hírt elhallgatni. Ám ezek csak feltételezések voltak, az eltussolás bizonyítékát maga az MTI adta írásba.

Az történt, hogy Hadházy Ákos rendkívüli korrupcióinfó sajtótájékoztató keretében beszélt az ügyről. Az MTI nem küldött tudósítót az eseményre, pedig egy parlamenti frakcióval rendelkező párt társelnöke hirdette meg azt. Ez az eljárás igen szokatlan jogállami keretek között egy állami távirati irodától. Az LMP ezután megpróbálta az elhangzottakat sajtóközleményben eljuttatni a közvéleményhez.

"A főpolgármester képmutatásnak nevezte, hogy évek óta folyik a hajléktalanok hergelése és a közvélemény valótlanságokkal történő félrevezetése az ügyben. Emlékeztetett rá, hogy 2010 óta bővítették a férőhelyek számát, komfortosították a szállókat, kórházat alakítottak ki a hajléktalanoknak. A szakmai véleményekre hivatkozva kijelentette: ma csak az nem részesül a hajléktalanellátásban, aki nem fogadja azt el. Kitért rá, hogy jelenleg 400 üres hely van a hajléktalanszállókon, visszautasította és megengedhetetlennek nevezte az olyan nyilatkozatokat, miszerint épeszű ember nem megy be ezekre a szállókra" - áll a budapest.hu összefoglalójában.

Nos, én pont tegnap jártam az egyik ellátó intézményben, hasznos lenne, ha főpolgármester úr is ellátogatna néha-néha egy-egy általa méltatott szállóra, mert szavai alapján a hajléktalan lét nem tűnik napjaink Budapestjén szörnyűnek, nem olyasmi, amiből kitörni alig lehet, inkább csak átmeneti nehézség, apró kellemetlenség az egész, ami ellen könnyedén tehet az, aki akar. Az pedig, hogy mindez rossz színben van feltüntetve politika és képmutatás, a hajléktalanok hergelése... 

A Szakkollégiumi Mozgalom január 6-ai rendkívüli gyűlésén úgy döntött, hogy csatlakozik a Minority Safepack európai polgári kezdeményezés támogatóihoz. A Mozgalom a felvidéki Diákhálózat és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) felkérését elfogadva áll ki az európai nemzeti és nyelvi kisebbségek kezdeményezése mellett.

A nemzeti és nyelvi kisebbségek helyzete az Európai Unióban a mai napig nem megoldott. Sok európai uniós állampolgárt a kulturális hovatartozása miatt ér hátrányos megkülönböztetés. Az EU tagállamai ezen nem tudtak változtatni, sőt több állam a mai napig maga is diszkriminatív hozzáállást mutat a nemzeti és nyelvi kisebbségeivel szemben. Minden szakkollégiumnak alapvető és működését meghatározó értéke a társadalmi érzékenység és felelősségvállalás. Ezért üdvözlünk minden olyan kezdeményezést, amely az európai uniós állampolgárok – köztük a nemzeti és nyelvi kisebbségek tagjainak – egyenlőségét sértő helyzet megoldását célozza.

Jurák Kata szereti saját magát újságíróként meghatározni, mégis folyamatosan úgy viselkedik, mint egy jól megfizetett fideszes provokátor. Karácsony környékén emlékezetes vitát folytatott a KDNP-ből kiugrott Lukácsi Katalinnal az Echo tévén. E beszélgetés során Jurák a maga egyszerűségében megkérdőjelezte beszélgetőtársa hitét, aztán azt kezdte fejtegetni, hogy Jézus ugyan a szeretetet hirdeti, de azért vannak bizonyos határok: a melegeket például egészen biztos utálja. Jurák láthatóan nem csak Jézus üzeneteit nem fogta fel teljesen, de vitatársa mélyebb gondolatait sem nagyon.

E jeles műsorról készített mémet a népszerű Maga is mindig ezt mondja, ugye, Mrs, Lipton? Facebook-oldal, melyben a sorozat főszereplői elképedt arca mellé írták, hogy „amikor karácsonykor kapcsolgatjátok a tévét és meglátjátok Jurák Katát, ahogy az Echo tévében vágja a pofákat”. Felvezetésként a posztba pedig beírták, hogy „gyomorforgató látvány”.

Fejtágítót szervezett sorosozásból a Szita Károly kaposvári polgármester (Fidesz) által elnökölt Megyei Jogú Városok Szövetsége. Mivel civilszervezetről van szó, a bírósági weboldalon online megtekinthető az éves beszámolójuk. Igaz, ebből nem derül ki, mennyit tapsoltak el a ma Budapesten a Bálna rendezvényközpontban tartott a bennünket boszorkányüldözésre emlékeztetető propaganda-napra (vagy választási kampány előjátékra, ha úgy tetszik), de következtetéseket azért le lehet vonni...

A legfrissebb elérhető adat (s ez megfelel a törvényi előírásnak, mert minden év tavaszán kell az előző évre vonatkozó jelentést leadniuk a civileknek) a 2016-os évre vonatkozik: abban az évben 115 millió forintnyi forrásból gazdálkodhatott a megyei jogú városokat tömörítő szervezet, s az is kiderül a  dokumentumból,hogy ebből 50 millió forint folyt be tagdíj formájában (félreértés ne essék, ezt a szervezetben tag városok költségvetéséből, vagyis adófizetői pénzből fizetik, nem a polgármesterek saját zsebéből). Azt is megtudtuk, hogy több, mint 30 millió forint ment el személyi jellegű ráfordításra abban az évben, vagyis havi közel 3 millió forintot költött a szervezet a nekik valamilyen formában munkát végző emberekre. Hogy ők hányan voltak (vannak), s hogy ebből  az összegből  mennyi a vezetői, stb. juttatás, és mennyi ment el pl. az irodahelység takarítására, egyelőre nem tudjuk, de megkérdezzük Szita Károlytól. Az is kérdés, hogy a 2016-os költségvetésükben egyéb bevételként jelölt 67 millió 771 ezer forint milyen forrásból származott (erre vonatkozóan is teszünk fel kérdést a kaposvári polgármesternek). Mint ahogy arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a kormány sorosozó plakátkampányának folytatásaként indított mostani polgármester-agymosás és a kapcsolódó rendezvények mennyibe is kerülnek nekünk adófizetőknek.......

A Bálna bérleti díjai az intézmény weboldal alapján:

Ebből a feltételezéseink szerint félmillió és 2 millió forint körüli összegbe kerülhetett a helyszínbérlet. A többi költségről egyelőre nincs információnk. De lesz!

Horn Gabriella

Ismét megtagadta az MTI, hogy lehozza az LMP egyik közleményét. Indoklásuk azért is érdekes, mert Hadházy Ákos lényegében csak megismételte a sajtótájékoztatóján elhangzottakat, amelyre Kósa Lajos közleményben válaszolt. Ami nem jelenhetett meg, az az LMP társelnökének viszontválasza.

Egy közeli, idős ismerőst sokáig kellett győzködni arról, hogy egyensúlyzavara miatt kórházi ellátást vegyen igénybe. Mindig azt mondogatta, ha ő egyszer bemegy, többet már biztosan nem jön ki. A történet sajnos eléggé kiszámítható, igaza lett.

Néhány nappal azt követően, hogy befeküdt, az osztályon elesett, a combnyaktörés miatt a balesetin megműtötték, a seb nem gyógyult, fertőzés, kóma, halál. Én pedig törhetem a fejem, mi lett volna, ha nem próbálom meg rábeszélni a dologra.

Persze könnyen legyint az ember, ilyenek az öregek, félnek mindentől, de tegye szívére a kezét az, akiben ma nincs félelem, ha az ő fizetéséből finanszírozott állami egészségügyi rendszer szakellátására kell bíznia magát! Ha az ő gyermeküknek kell megszületnie, ha az ő hozzátartozója fekszik be. Ez a bizalomvesztés pedig még veszélyesebbé teszi ezt az egész nyomorult helyzetet, hiszen hányan lehetnek, akiknek betegsége azért súlyosbodik, mert félnek elmenni orvoshoz, mert rettegnek befeküdni a kórházba? Hiszen annyi történetről bizonyosodik be, hogy nem csak rémhír vagy Lovecraft-novella.

Ez akár egy bulvárcikk címe is lehetne, de nem az. Az MSZP ugyanis úgy rúgja be a kampány motort, hogy az oldalkocsi adja a másikat. A Botka-buktatás óta időnként fura manőverekbe kezdő pártfosszília, úgy látszik, ébredezni kezd, de jó kérdés: mindez vajon hasznára lesz-e bárkinek is?

Botka legendás fel-, majd letűnése egész biztosan mérföldkő volt az MSZP életében, egy agilis, idealista, a saját pártja valós állapotával és belső viszonyaival tisztába nem lévő lánglelkű harcos – ez nem cinizmus - legalább őszintén akart valamit. Persze az ultimátum meg a nagylelkű ajánlat elsőre is életszerűtlen és megdöbbentő volt, de ahhoz nem férhet kétség, hogy legalább a szándék nem hiányzott. Botka szerette volna az egykori állampártot érdekesebbé, hatékonyabbá tenni, nem akart megelégedni azzal, hogy az MSZP egy koncepciótlan, sótlan, leginkább saját és a Magyar Népköztársaság (ezek azért jelentős mértékben egybeesnek) múltjában rekedt formáció, ami elketyeg még egy darabig, de valós súlya - tartalom helyett - már csak százalékokban mérhető, ráadásul lassan azokat is két kezén megszámolhatja a választó.

Botka jött, megbuktatták, ennyi a történet. Nem kellett ehhez nagyon külső ellenség, simán megoldható volt a dolog belülről is. A Tarjányi Péter és Lattmann Tamás nevével fémjelzett Magyar Progresszív Mozgalomról pedig múlt héten derült ki, hogy már le is húzták a rolót.

„A politikai közösség azért jött létre ősszel, hogy a baloldal számára megfelelő miniszterelnök-jelöltet találjon és segítsen leváltani az Orbán-kormányt” – hangzott el a Hír TV-ben, ami egyfelől elérte célját, Botka repült, de az, hogy a „pártok már teszik a dolgukat, nincs ezért szükség a mozgalomra” mit jelenthet továbbra is rejtély a számomra, még akkor is, ha az MSZP-P közös jelölttel rendelkezik a miniszterelnöki posztra.

Az MSZP 2017. második félévében iszonyatos lejtmenetbe kapcsolt. A Botka előtti semmi, a Botka-ultimátum, majd Botka botrányos leléptetése után a következő igazán megdöbbentő fordulat a DK-MSZP párbaj volt, melyben napról napra derült ki, hogy egyfelől az együttműködésre törekvő felek valójában egészen másként látják a dolgokat, másfelől Gyurcsány Ferenc azt csinálhat az MSZP-vel, amit csak akar. A sajtónyilatkozatok, azok cáfolatai és a kínos magyarázkodás hamar a mindennapi rutin részévé vált, a végeredmény pedig az lett, hogy az MSZP még a korábban a pártnak biztos befutó helyett jelentő kerületeket is átengedett a DK-nak.

Ezt követően jött az MSZP-Párbeszéd fúzió, ami inkább Karácsony hitelességét kérdőjelezte meg, az MSZP ezzel nem veszíthetett, támogat egy külső személyt, ha bukik, akkor sem direktbe az ő emberükről van szó. Karácsony pedig megtölti azzal a sajtót, hogy csak két ellenzéki párt van talpon a vidéken, ami az ő szájából is tragikusan hangzik, de az MSZP legalább meghúzódhat az árnyékban.

Aztán jött Csepel, Bangóné Borbély Ildikó, Szabó Szabolcs meg persze Németh Szilárd.

„A szocialisták karácsony előtt megkeresték Szabó Szabolcsot, legyen a jelöltjük. Persze MSZP-Párbeszéd színekben. Az Együtt politikusa ezt visszautasította. Így lett Bangóné Borbély Ildikó a csepeli szocialista jelölt” – foglalta össze az Index a történteket.

A helyzet ugye az, hogy Szabó Szabolcs a saját pártja színeiben akart indulni, ami elég logikusan hangzik, az MSZP-P meg azt mondta, azt már nem. Szabó Szabolcs 2014-ben lezúzta a kerületi rezsiharcost. Az ő ellehetetlenítése meglehetősen fura húzásnak tűnt, persze az MSZP elő is vette az okoskártyát, hogy az ő logójuk nélkül nem lehet az ő jelöltjük, ez pedig ugye, ha nem indítanak saját jelöltet, komoly pénzveszteséggel járna…

A DK rögtön rúgott is egyet az általa már sokszor megalázott egykori anyapártba, ugyan már hogyan képzeli ezt a dolgot, hiszen az MSZP-vel abban állapodtak meg, hogy az a körzet az Együtt körzete lesz. Nagyon úgy tűnik, ezen a négyszereplős harcon egyelőre csak a Fidesz szórakozhat jól, a rezsiharcos meg is mondta:

„Nem érdekel az, hogy ezek itt most marakodnak, zsarolgatják egymást, képtelenebbnél képtelenebb ötletek jönnek, felőlem Gobbi Hilda is indulhat."

Csepregi János írása

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 a képforrása: hirado.hu