Az olimpia megrendezése becslések szerint mintegy 3000 milliárd forintba került volna, nagyságrendileg annyiba, mint amennyibe a paksi atombővítés fog fájni. A két projektet abból a megközelítésben is párhuzamba lehet állítani, hogy mindkettő évtizedekre határozza meg Magyarország sorsát. Sőt, ha nem dőlünk be a kormányzati propagandának, akkor azt is láthatjuk az ígéretek mögött, hogy még az olimpiai rendezésnél is nagyobb kockázatokat rejt Paks2.

Az olimpia kapcsán az volt a kockázati tényező, hogy fel kell építeni egy csomó felesleges épületet, meg sporthelyszínt, melyeket túlárazva húznak föl a Fideszhez ezer szállal köthető haver vállalkozók, ezzel a módszerrel kilapátolva súlyos száz és száz milliárdokat a költségvetésből. Az olimpiai játékok euforikus két hete után pedig vakarhattuk volna a fejünket, hogy mi a fenét kezdjünk a krikettstadionnal, meg a többivel. Hasznosítani nem lehet, fenntartani illene, ami viszont rohadt drága, esetleg le lehet bontani, ami szintén nem olcsó. Akkor meg minek építettük fel. Szép példája a felesleges kiadásoknak a mostani úszó világbajnokságra tervezett toronyugró állvány a Batthyány téren. Felépítik több mint 3 milliárdért, aztán a nyári ugrabugra után el is bontják. Igazán sokat tesz hozzá a főváros fejlődéséhez.

Jó, jó mondhatjuk, de mi a baj az atomerőművel, hiszen az csak az olcsó áramot termeli nekünk? A helyzet az, hogy hiába igyekeznek ezt belesulykolni a magyar emberekbe, egyszerűen nem igaz. A paksi atombővítéssel járó kockázatokat három kategóriába sorolhatjuk: ott vannak a környezetvédelmi szempontok, aztán a gazdaságiak és egyáltalán nem utolsó sorban a Magyarország szuveneritását érintő veszélyek.

Az álom képek, gondolatok, hangok és érzések összessége, mely az agyon fut át alvás közben. Az álmok létrejöttének oka, módja és az álmok jelentése még nem tisztázott, bár mindig is érdekelte az embereket. Többen is foglalkoznak álomfejtéssel, számos álmoskönyv létezik; az álomkutatással foglalkozó tudomány az onirológia.

Sigmund Freud szerint az álmok szoros kapcsolatban állnak az álmodó személy aznapi tevékenységével és szimbólumokat rejtenek, amik miatt néha abszurdnak vagy hihetetlennek tűnik az, amit álmodunk.

wikipedia

Itt az utolsó mondatra hívnánk fel a figyelmet leginkább Orbán álomgyilkos interjúja szemszögéből. Ideje felébredni, jóreggelt.

 Szerk.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Évek óta már csak maguknak és saját választóiknak magyaráznak, értelmeznek, rajzolnak és nem az ország egészének. Úgy is mondhatjuk, hogy maguknak értelmezik a valóságot, maguk felé hajlítják a teret.

Olimpia-rendezés kritikusként is fájó látni, hogy mekkora zakót kapott a kormány, a Budapesti Olimpiai Mozgalom, a Fidesz és ezek mindenféle csatolt részei. Most kell felkötnie a gatyáját a valóságértelmezőknek mert a szavazók – de nyugodtan mondhatjuk, hogy hívek – már nem tudják elfogadni a folyamatos győzelmek után ezt a zakót. Meg egyáltalán nem viselik már el a vereséget. Ilyen tekintetben is tehát teljesen olyanok mint a kormányfő. Aki szavakban hatalmas sportember, szavakban hatalmas szabadságjog párti, így népszavazás párti.

De hát nem így van.

Semmit? Na jó, ez talán túlzás volna állítani (hiszen mennyi-mennyi milliárdot lehetne vagy lehetett volna), de tisztességes versenyt, fair küzdelmet biztosan nem. A népszavazás arról szólhatott volna, hogy megkérdezik az embereket (demokrácia), ahogyan ezt normálisabb helyeken teszik, szeretnék vagy sem a ki tudja mennyibe kerülő megajátékokat. Ha a nemek nyernek, vissza lehet vonni a pályázatot, ha az igenek, akkor örülünk, hisz nyilvánvalóan a hazaárulók és a mások álmait semmibe vevők vannak kevesebben.

A visszalépés, a népszavazás negligálása a pályázat visszavonásának segítségével nem jelent mást, mint azt, hogy ha nem lehet zavarosban halászni, ha nem lefutott egy meccs, akkor inkább hagyjuk a francba az egészet. Igen, egyértelmű, hogy fontosabb a kormány verhetetlenségével kapcsolatos illúzió fenntartása az olimpiánál.

Mérhetnek bármit a közvélemény kutatók és el lehet olvasni töménytelen szociológiai tanulmányt, a választókkal, de sokkal inkább az emberekkel csak és kizárólag az olyan terepmunkák alatt lehet találkozni, mint egy népszavazási aláírásgyűjtés. Ilyenkor ismered meg az emberek igazi arcát, a demokráciához való hozzáállásukat, és van lehetőséged felmérni az uralkodó közhangulatot.

Az első dolog, ami a gyűjtés alatt feltűnt, az az igény az ellenzéki politizálásra. Függetlenül attól, hogy ki melyik pártot tekinti számára kedvesnek, vagy akár egyiket sem, volt egy olyan hevület az emberekben, hogy végre van egy kezdeményezés, ami mögé mindenki odaállhat, amely pártfüggetlen, és amellyel ki tudják nyilvánítani azon vágyukat, hogy beleszóljanak a sorsuk irányításába. Ezt tüntetések alatt már láttuk korábban (gondoljunk csak arra, hogy a netadós tömeg milyen gyorsan ment át “nem kell netadó” skandálásból “Orbán takarodj”-ba), de hosszan ezek a demonstrációk nem voltak képesek fenntartani az érdeklődést és a lendületet. Ellenben egy 30 napos aláírásgyűjtés remekül alkalmas arra, hogy hosszabb távon szinten tartsa az ellenzéki érzületet, és cselekvésre bírja a passzívabb állampolgárokat is. Az emberek vissza akarták venni az irányítást az ország és a saját jövőjük felett. 266.151 aláírás magáért beszél.

A decemberi testületi ülésre szerettem volna napirendre vetetni azt az előterjesztésemet, mely a helyi népszavazásról szólt, és azt célozta, hogy a választójoggal rendelkezők 10%-a (az eddigi 15% helyett) kezdeményezhessen helyi népszavazást Erzsébetvárosban (a törvény szerint a 10% a lehetséges legkisebb szám).

A polgármester indoklás nélkül nem vette napirendre azzal, hogy majd a következő ülésen… Januárban nem volt testületi ülés, a februárira újra benyújtottam az előterjesztést. Közölték, hogy a polgármester is kezdeményez Szervezeti és Működési Szabályzat-módosítást egy másik ügyben (javaslata szerint július 1-jét, a Közszolgálati Tisztviselők Napját munkaszüneti nappá nyilvánítaná a képviselő-testület), ezért én csak módosító indítványként tudom beadni az előterjesztésemet. Ezt szabályosan megtettem, és mivel mind a 9 ellenzéki képviselő jelen volt az ülésen (a 8 fideszes mellett), bíztam a szavazásban. Nagy meglepetésemre a polgármester a napirendi pont tárgyalása előtt előterjesztőként visszavonta a napirendi pontot, így a módosító indítványomról sem tudott a képviselő-testület szavazni.

Ennyire fél a kerület fideszes vezetése, hogy az erzsébetvárosiak helyi népszavazáson nyilvánítanak véleményt?

Moldován László önkormányzati képviselő

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

A szerdai budapesti közgyűlés egyik napirendi pontja lesz a budapesti olimpia rendezés ügye. A népszavazás előre láthatólag sikeres kezdeményezése miatti fejetlenségben a felelősséget Tarlós Istvánra hárítaná a Fidesz.

Megállapítja, hogy a nemzeti egység felbomlásáért a felelősség mindazokat a pártokat és politikusokat terheli, akik a korábbi években támogatták a budapesti olimpia rendezését és most alkalmi politikai haszonszerzés reményében korábbi véleményükkel szembefordultak, ezzel felszámolták a korábban fennállt politikai konszenzust, és elárulták a budapesti olimpia ügyét.

Ez az egyik - legfőbb - tartalmi része a Kocsis Máté által beadott mai előterjesztésnek. Egy sértődött, beképzelt és hazug állítás. Ugyanis nemzeti egység soha az életben nem volt az olimpia ügyében.  Azért vastagon pont a kormány és a kormánypártok tehetnek, hogy ez nehogy kiderüljön. Nem kérdezték meg őket népszavazáson, több országos kezdeményezést pont ők hasaltattak el. Ha a Fidesznek lehet hinni (nem lehet), akkor ugye ők mindig is a népszavazás támogatói voltak, lesznek és maradnak... ne nevessünk túl hangosan azért!

Ez a csűrés-csavarás ami ebben a határozati javaslatban olvasható csak arra jó, hogy a maguk lelkiismeretét nyugtassa (meg odaszúrjon a szocialistáknak, Karácsonynak meg a dékásoknak) Nem a nemzeti egység bomlott itt meg hanem egyesek elméje és emlékezete. Megszereztük az előterjesztést, tessék:

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

LMP-s képviselő szólt vissza Deutsch Tamásnak

Deutsch Tamás alaposan kiakadt az olimpiai népszavazás kezdeményezés sikerére. Személy szerint azon nyomban vissza is vonná az olimpiai pályázatot.

Többek között a következőeket írta:

A pályázatot a lehető leghamarabb vissza kell vonni. Ez az egyetlen felelős döntés.

A Momentum egyesület az olimpiarendezés tervének szétverése után párttá alakulhat.
Done.

A cél szentesítette számukra az eszközt.

Az ellenzéki pártok gondolkodás nélkül cserbenhagyták a jóakaratú emberek közös ügyét.
Done.

A helyzet egyértelmű. Mindenki megmutatta, mire számíthatnak tőle a magyarok.

Ezzel kapcsolatban három hozzáfűznivalóm van:

A több mint negyedmillió aláíró minden bizonnyal azért nem akar olimpiát, mert felmérte, hogy a projekt kapcsán milyen irtózatos pénzeket lopnának ki belőle.
Done.

És azért is, mert a kormánypártok gondolkodás nélkül cserbenhagyták a jóakaratú emberek közös ügyét: az oktatást és az egészségügyet.
Done.

Deutsch Tamást csak addig a pillanatig érdekelte az olimpiai rendezés, amíg az emberek feje fölött tudtak volna dönteni arról. Az embereket nem merték és a jelek szerint most sem merik megkérdezni ezek a demokraták.

Done.

Ikotity István, az LMP országgyűlési képviselője

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Amikor valami vargabetűkkel volt csak értelmezhető, leírható, akkor Obelix mindig azt mondta Asterixnek, hogy dilisek ezek a rómaiak.

Nos, Obelix egy kedveskedő, nagydarab képregényhős volt, aki beleesett a varázsitalos kondérba, azóta csak idült vigyor ül az arcán, ami mellé odalopózik némi vadkan-fogyasztási láz. Egyes fideszes képviselők, megmondó emberek viszont a való világban delirizálnak. A jászsági Pócs képviselőről teljes mértékben el tudjuk képzelni, hogy szintén (esetleg többször) beledőlt egy kondérba, de legfeljebb a sertéspörkölt zaftjában és az abban tökéletesen feloldódó szilvapálinkában áztatta el magát. Ezért is beszél össze-vissza hülyeségeket. Mondjuk a vadkan az oké.

Most hagyjuk, hogy Pócs milyen kiskirályként tetszeleg élet és halál uraként a Jászságban. Nézzük meg viszont legutóbbi kijelentését az olimpiai népszavazással kapcsolatban! Az érvelése illetve annak logikája futóhomokra épült, de azért szálazzuk ki, hogy mégis miért mondta az okosságait.

Ha finoman akarunk fogalmazni, akkor azt mondjuk, hogy az MSZP megosztott volt az olimpiarendezés kérdésében. Ha kevésbé finoman, akkor meg azt, hogy kurvára nem gondolt arról semmit, amikor úgy viselkedett, hogy nem érdemes konfrontálódni a Fidesszel és támogatta azt, egész addig, amíg ki nem derült, hogy a saját szavazói véleményével sincsen tisztában, nem hogy úgy általában a választókéval.