Talán ön is tud róla, hogy hazánkat sok oldalról fenyegetik! Brüsszel folyton szuverenitásunkra tör, Soros György pedig busszal utaztatja a menekültek százezreit. Miközben a kormány pallosa a rezsidémon nyakát célozza, másik kezében pajzs, de ki tudja, hogy meddig védheti még meg a hazaárulók pokoli hadától országunkat. Állandó és számtalan fronton zajló harc az élet. Mi pedig, Ön és én egyaránt csak remélhetjük, hogy az Orbán-kormány kisvasúton száguldó keresztesei megvédenek bennünket. Hogy nem lankad se a pallost, se a pajzsot tartó kar ereje.

Igen, jól sejti a kedves olvasó a pajzs és a kard is jelentős részben a Habony-művek terméke. S míg az ötletek néhány ember fejéből pattannak ki, azok megvalósítása – prosztó leleplezésektől a sima hazaárulózásig - állami pénzből foglalkoztatott médiaszakmunkások izzadtságának gyümölcsei. (Sokan vannak, sok az állami vagy kormányközeli felület.)

Rápillantva a „Magyar Ifjúság Kutatás 2016” gyorsjelentésének infografikájára, az első érzésem az volt, hogy ez csak egy vicc lehet. A második gondolat: a döbbenet, hogy ezt az eredményt milyen módszerrel sikerült bárkinek is kimutatnia a mai magyar valóságból. A gyorsjelentést elolvasva, a módszertani fenntartások ellenére is kiderült, elsősorban az infografika az, ami a kiemelésekkel jelentősen torzítja a megállapításokat.

Nézzük a félretájékoztató infografika, vagyis a „dezinfografika” furcsa mondatait és a mögöttük levő valóságot. A háttér is a hivatkozott tanulmányban közölt adatokból származik, a forrás az oldal és ábra megjelölések alapján visszakereshető. 

Tarlós Istvánnak eddig is a kormány diktált, ő pedig mindig engedett a zsarolásnak. Most, hogy leadásra kerültek az aláírások és a Fidesz gőzerővel hátrál kifelé a buktából, a főpolgármester megkapja méltó jussát: ő lehet az, akinek kezdeményeznie kell a pályázat visszavonását. Tarlós úr, megérte?

A 138.000 helyett 266.151 aláírást szedett össze az egészen friss Momentum több ellenzéki párt érdemi (LMP, MKKP, Együtt, Párbeszéd) és több ellenzéki párt kissé meglepőnek tűnő (MSZP, DK) segítségével. Míg kezdetben lesajnálta a politikacsináló ellenzék nagy részének impotenségébe belekényelmesedett Fidesz-KDNP az egészet, idővel azért kezdtek legörbülni azok a mosolygó szájak. Jöhetett a hazaárulózás (mert aki népszavazni akar, az hazaáruló), a lelki zsarolás (tényleg úgy gondolod, hogy a magyar sportolóknak nem jár hazai olimpia?), a kormányszimbióta álcivilek (CÖF) későbbre ígért gáncsoskodása (majd meglátjuk elég lesz-e az a 138.000! – apropó az országoshoz kell 200.000), az erőtlen lejárató kísérletek a lakájmédiában, a legalsó szinteken pedig a verbális és fizikális agresszió. Beszólogatás itt, megvert aktivista amott.

Mindez pusztán azért, mert sokan népszavazást szeretnének a pályázat visszavonásával kapcsolatban. A népszavazás pedig olyan eszköz, ami arról szól, hogy az emberek is elmondhassák, mit gondolnak egy ügyről, ne pedig fentről mondják meg nekik, hogy mit kell gondolniuk. Szar dolog a demokrácia, de még annak látszata is, na. A kiskorúsítás persze kétszeresen is hatékony lehet, egyfelől kényelmesen belesüllyedhet az ember, másfelől fent azt és annyiból illiberalizálhatnak, amit csak akarnak. Azonban talán tényleg megfontolásra érdemes az az elképzelés Bödőcs Tibortól, hogy előbb egy sima hétköznapot kéne megrendeznünk, a többivel egyelőre még ráérünk. Vajon Orbánéknak sikerül megrendezni azt a sima hétköznapot Magyarországon? Vagy Tarlósnak Budapesten?

Úriember nem fogad olyan versenyen, aminek tudja a végeredményét. Legalábbis ezt mondja az angol közmondás, bár a Brexit után nem tudom mennyire elegáns rájuk figyelni. Figyeljünk inkább itthonra, illetve arra, hogy pár pillanattal ezelőtt a Momentum Mozgalom leadott 266151 db aláírást az olimpia-rendezés ügyében.

Tudjuk jól, hogy voltak csörték a MoMo és a szocialisták (no meg a dékások) között, de mi arra számítottunk, hogy a DK fogja bejelenteni, hogy ők mekkora ászok voltak. Na ezért nem fogadtunk. De arra azért mégsem számítottunk, hogy a szocik fogják elérni azt a kétes dicsőséget, hogy lenyúlják az aláírásgyűjtés sikerét és méltán nagy népszerűségét. Ez annak tükrében eléggé visszatetsző, hogy miket műveltek az elmúlt pár hónapban olimpia kérdésben.

Szóval a MoMo leadta a 266151 aláírást de nem kellett eltelnie másfél órának, hogy Kunhalmi Ágnes hozsannát intézzen pártja és párttársai felé. Én nem tudom, hogy leütésben (szóközzel) vagy sajtóközleményben esetleg facebook-posztban mérik-e a szociknál a belső harcokban a jópontokat, de az biztos, hogy ilyen tankönyvi szintű szerecsenmosdatást, mint amit a Magyar Szocialista Párt művel jelen pillanatban, arra nincsenek szavak. De persze vannak, nézzük is meg:

Karl Marx és Friedrich Engels írt egy szöveget, amelynek A kommunista kiáltvány címet adták.

Egyre élesedik a helyzet az olimpia-rendezés elleni aláírásgyűjtés körül. Olvasóink jelezték, hogy a Móricz Zsigmond körtérnél az egyik LMP-s aláírásgyűjtőnek egy borospalackkal megütötték a fejét.

Információink szerint a rendőrség a helyszínen intézkedik a sérültet azonban nyílt sebbel kórházba kellett szállítani. Szerencsére eszméleténél van. Tudtunk vele beszélni és a következőt mondta el nekünk.

 A rendőrség az elkövetőt elfogta és el is vitték a kapitányságra.

A képet a 444.hu kapta egy olvasótól. 

Ezt pedig mi kaptuk olvasónktól.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Mi vár ránk Trump győzelme után?

Mit keres Vona az ATV-n?

A magyar fülkeforradalom miért előzte meg hat évvel, a most zajló anti-liberális zendülést?

„Magyarország helyzete egészen 2016-ig egy tragédia volt, mára pedig egy bohózat lett. Mi voltunk egészen mostanáig a fasiszta nép, a genetikailag gyenge, a mindig is bűnös, különlegesek voltunk, különlegesen rosszak, antieurópéérek.  Mostanra kiderült, hogy nálunk csak előbb lett, ami máshol idén. Az osztály problémás gyerekéből mi lettünk az a hipszter gyerek, akinek már 2011-ben megvolt az a divatcucca, ami a legtöbbeknek csak idén lett meg.”

Gottmayer Lea

A balliberális ellenzék új hőse és reménye Vona Gábor. A szavazók kondicionálása az új helyzethez már zajlik, az ÉS hasábjain, az ATV-n, a Bálint házban stb. Ebben a folyamatban az is látszik, mit jelent a „demokráciában” a „nép akarata”: matematikai-statisztikai (demográfia, Big Data) módszerekkel és a véleményipar eszközeivel „lemenedzselt” célt.

Úgy tűnik a NER kedvezményezettjei egyre jobban félnek az olimpiai népszavazás sikerétől. Érdemes olyan szemmel figyelni az eseményeket, hogy minél súlyosabb állításokat fogalmaznak meg, annál nagyobb a para. Legutóbb a kormányzati pénzmosodának fenntartott Magyar Krónika főszerkesztője, Bencsik Gábor írta azt, hogy „a ballibnek azonban számolnia kell azzal, hogy ezt azok sem bocsátják majd meg neki, akiket sikerült rábeszélni az elutasításra. Sokan éppen úgy szégyellik majd a döntésüket, ahogy a kettős állampolgárság elutasítását – és 2018-ban, 2022-ben aligha szavaznak azokra, akik miatt szégyellni kénytelenek magukat.”

Nos, rólunk aztán minimálisan sem lehetne állítani, hogy közünk lenne a ballibhez, viszont azt határozottan ki tudjuk jelenteni, hogy Bencsik óriásit csúsztat.

(a kép forrása a Párbeszéd Magyarországért honlapja)

Ha politikáról van szó és egy párt az általa vallott értékeket szeretné bemutatni (legyünk idealisták, hogy a politikai pártok működése nem minden esetben csak a megélhetésről szól) a potenciális szavazóknak, úgy, hogy abból még haszna is származzon (lásd a régi szavazók megtartása és újak szerzése), akkor van néhány elengedhetetlen dolog:

1. Legyen tartalom. 2. Legyen az a tartalom érthető. 3. Legyen az a tartalom szerethető és tisztelhető. 4. Jusson el a célközönséghez. 5. Higgye el a befogadó, hogy az üzenet gazdája komolyan is gondolja az, amit mond. (Hitelesség.)

Ha ezek valamelyike nincs rendben, az a hatékonyság rovására megy. Kevesebb szavazó, kevesebb esély arra, hogy valóban végre is tudja hajtani (ha vannak) céljait az adott formáció. A kommunikációs vezetők feladata a megfelelő csomagolás és a termék eljuttatása a célba. Tordai Bencének ezt tudnia kell, különben biztosan nem lenne a zöld-baloldali Párbeszéd kommunikációs vezetője.

Nos, amikor Tordai Bence nyílt levélben szólít meg egy ismeretlen lottómilliárdost, az ember óhatatlanul úgy érzi, Orbán Viktor holdudvarának marketinges és plakáthelyeket áruló pajtásai idegesen tördelhetik a kezüket, mert rájuk itt már nem nagyon lesz szükség.