A garantált minimálbér emelése helyes, de ebben a formában garantáltan bérfeszültséghez fog vezetni, miközben a munkavállalók iskolai végzettsége és a munkában eltöltött ideje még kevesebbet ér a közszférában.

Egyetlen, a munkavállalók iránt felelősséget érző ember sem mondhatja, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum emelése nem volt szükséges lépés. Óriási segítséget jelent a legalacsonyabb bérekben részesülőknek.

A kormányfő korábban büszkén hangsúlyozta, hogy hazánk az alacsony bérekkel lehet versenyelőnyben a környező országokhoz képest. Szinte felkínáltuk magunkat azoknak a multiknak, akik hajlandók voltak beletörölni a lábukat az alkalmazottaikba a nevetségesen alacsony fizetéssel (és ne gondoljuk, hogy ne lennének ilyenek bőven). De a profitorientált ágazatoknál még súlyosabb, tarthatatlan volt már a helyzet a közalkalmazotti szférában.

Az ember kinyitja a Magyar Idők véleményrovatát.

Nem szeretnénk elugrani a kritika elől. Bizony a keresztény tanítás lényege, hogy a rászorultakon segítsünk.  Az egyik legkézzelfoghatóbb kérés, hogy adjatok ennem és fogadjatok be.

Kétségtelen, egyik nap sem feküdhetünk le úgy aludni, hogy meg ne kérdezzük tettünk - e valamit a mai napon azért, hogy legalább egy embertársunk ne fagyjon meg.  Ezt először magunktól kell megkérdezni, aztán a másik kereszténytől-testvérünktől, s igen ebbe beletartoznak a vezetőink is.

Több mint 500 millió forint értékben nyerhettek pályázati pénzeket a Simonka György fideszes képviselőhöz “közeli” cégek  – a Hadházy Ákos LMP-társelnök  által összegyűjtött adatok szerint. A képviselő  egy éve hetente tart Korrupcióinfó címmel sajtótájékoztatót az általa korrupció-gyanúsnak talált uniós pályázatokról. Legutóbb egy “Simonka-közeli” cég által 50 millió forintos uniós támogatásból épült, eltűnt, majd egy másik településen felbukkant autómosó példáján mutatta be, véleménye szerint hogyan “hasznosítják”egyesek a brüsszeli forrásokat Magyarországon. Simonka a Reflektor.hu-nak azt nyilatkozta az ügy kapcsán: szerinte Hadházy zagyvaságokat beszél, hiszen neki magának ezekre a projektekre “nincs rálátása” attól, mert a cégek valamelyik tulajdonosa az ő rokona.

Az LMP társelnöke már több alkalommal is foglalkozott Simonka Györggyel a sajtótájékoztató-sorozaton és most külön táblázatban gyűjtötte össze, melyek azok az uniós pénzből (is) megvalósult projektek, melyek szerinte a fideszes képviselő köreinek jutottak. Hadházy szerint “a módszer az volt, hogy a képviselő családjának egyik cége számlázott a képviselő családjának másik cége által elnyert EU-s pénzből finanszírozott megbízásoknál “. A táblázatból az is látszik, hogy az egymáshoz köthető cégek sokszor együtt indultak a közbeszerzésekért, valódi verseny látszatát keltve.

Újra és újra fellángol a vita Magyarország Oroszországhoz fűződő viszonyáról. Amerikafóbok és ruszofóbok feszülnek egymásnak nagy élvezettel. Ez nem egy új kérdés, gyökere talán a Bizánc vagy Róma vitában keresendő. Talán István és Koppány is erről vitázott az akkori Kálmán Olgánál a korabeli Egyenes beszédben. Sok új persze nem hangzik el. Az „Oroszország csak ellenség lehet” cikknél is ugyanazok az érvek jöttek elő. Külön kedvencem az orosz hackerek veszélyére adott tromf, ami a fenséges orosz kultúrára hivatkozik. Mondjuk, ha Oroszország hívők csöndes Lermontov szavalására, a nyugat hívei Bukowski novellákkal válaszolnának dühösen, akkor az egy igazán élvezetes vita lehetne. Csak hát ennek nem sok köze van a birodalmi érdekekhez, az orosz hackerek manipulációihoz, vagy a két oldalról rendszeres kardcsörtetéshez. Legyünk őszinték, Afganisztán szép példája ennek a vitának. Előbb az orosz hadsereg vonult be, harcolt a tálibok ellen, és vonult vissza véres fejjel, majd az USA vonult be, harcolt a tálibok ellen, és igen, vonult vissza véres fejjel. Szóval bizonyos értelemben sok különbség nincsen közöttük.  Mindannyian – na jó, mi idősebbek – emlékszünk arra amikor Magyarország a szocialista tábor részeként, a Varsói Szerződés és a KGST tagjaként szinte egyöntetűen a Nyugatra áhítoztunk. Aztán ez az egész elbukott és mi a Nyugat része lettünk, és most már azért sokan látjuk, hogy a Nyugat, az bizony csak a kisbetűs nyugat, és közelről nem olyan csábítóak a fényei, mint a vasfüggöny mögül. Egy ideje sokan áhítattól párás szemmel néznek a Kreml aranyozott hagymakupoláira. Csak nem kéne elfelejteni, hogy Putyin Oroszországa már nem az a régi Szovjetunió, ahova akkor tartoztunk. Ha közelebb mennénk, nagyon valószínű, hogy ugyanazt találnánk, mint ideát. A fények ugyanolyan kopottak, az oligarchák ugyanolyan pénzéhesek, és a demokrácia foka sem olyan eget rengető.

Orbán Viktor jelenlegi kormányfő eléggé kiakadt a civil szervezetekre. Legjobb - értsd legostobább, teflonarcú - katonáját küldte a csatába ellenük. De miközben Németh Szilárd a színen küzd ellenük, addig a kormányfő a témában írt szakdolgozatát jól leszedték az internetről.

Igen kínos lehet szembesülni azzal, amikor a saját maga alkotott világa omlik a fejére.

A net nem felejt, így segít nekünk sem felejteni. Aki szeretné elolvasni a "Társadalmi önszerveződés mozgalom a politikai rendszerben /A lengyel példa/" című szakdolgozatát, annak íme:

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Arról ugyan alaposan megoszlanak a vélemények, hogy a vendéglátással foglalkozó helyeknek be kell-e fogadnia a különösen hideg időkben az utcán élőket (míg sokan ezt elutasítják, már - számunkra roppant szimpatikus módon - számos vendéglátóhely nyitotta meg kapuit, sőt, ad forró teát a hozzájuk betérőknek), abban talán egységesebb az álláspont, hogy úgy senkit nem zavarunk ki, hogy az illető cipője bent marad, ő pedig mezítláb megy ki a fagyba.

És nem mondjuk mosolyogva a vendégeknek, akik az akciót nem tartják helyesnek, hogy az már nem a dolgozók baja, ha a másikon nincs cipő.

A Burger Kingnek az alábbi kérdéseket tettük fel:

1. A Burger King milyen viselkedést vár el dolgozóitól hasonló esetekben?
2. Van-e erre vonatkozóan hivatalos protokollja az étteremláncnak?
3. Mit gondolnak a konkrét esetről, kivizsgálják-e azt?
4. Mit gondolnak a cégek társadalmi felelősségvállalásának fontosságáról saját környezetükben?

És az alábbi választ kaptuk:

A kormányzati siserehad egyre csak nő, pedig Orbán Viktor kormányfő és Lázár János alkormányfő is megígérte, hogy nem lesz olyan, hogy nő. De a valóság éppen az ellenkezője, a mindig pellengérre állított 2010 előtti kormányokhoz képest már duplája a mostani kormány létszáma.

Ez egy puritán, kisemberhez kedves kormányhoz és államhoz nem áll közel. Ebből máris levonhatjuk a következtetést, hogy ez a kormány és ez az állam nem puritán, vezetői pedig egy szavukat sem veszik komolyan és leginkább csak magukhoz állnak közel

Jelenleg a megállíthatatlannak tűnő elvízfejűsödés következtében már 170 főnél is többen mondhatják magukat miniszternek, államtitkárnak és helyettes államtitkárnak, valamint lufihámozó miniszteri-, és kormánymegbízottnak vagy kormánybiztosnak. Pontosan akkor, amikor a kilencedik éve nem tudja emelni a köztisztviselői kar illetményét a kormány (ebből ugye 6 legalábbis Fidesz kormány) de saját embereit azért be kell tolni ilyen-olyan pozíciókba.

A milliós és ahhoz közelítő fizetéseket zsebből kifizető magatartás és a hibákért, a teljesítmény romlásért a felelősséget a napi lövészárkokban teljesítő tisztviselőkre való áttolásnak  a gyávasága együttesen oltári nagy gazemberség, ráadásul annak leplezése, hogy a szakszerűségtől is messze áll a kormány. Nem csak leplezése, hanem beismerése is.

A bürokráciacsökkentés egy varázsszó, tök jó dolgokat lehetne ez alatt a varázsszó alatt véghezvinni. De nem úgy, hogy a fűnyíróelven végrehajtott létszámleépítésen spórolt kiadásokat ez a vízfej szívja fel, nem úgy, hogy ad hoc kivégez háttérintézményeket, vagy hogy ellentételezésként ültet embereket vezetői székekbe (lásd pl. Bakondi überbiztonságiszakértő fia pozícióba helyezése). Nem úgy, hogy a jó állampolgári kezdeményezéseket figyelembe sem veszi, mert nincs benne lenyúlható pénz és főként nem úgy, hogy a napi ügyintézést nemhogy segítené a hivatalokban, de még mindig túlszabályoz.

Nyilvánvaló, hogy a kormány – a Fidesz – a centralizációs törekvéseinek erősíti, hajta végre azzal is, hogy a saját embereit tolja be ilyen-olyan hivatalokba, intézményekbe és államtitkári helyekre. A tudás már régóta nem kötelező, a lojalitás annál inkább.

A működésképtelenség, a strukturális zavarok elrejtésére marad a varázsszó az illúziókeltés nagymestereitől.

Csarnó Ákos

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Többet kéne templomba járni. No, nem a hitélet gyakorlása végett mondom ezt, elég álszent lenne részemről, hiszen igen sokat hiányoztam vasárnaponként az elmúlt egy (két) évtizedben. Hanem mondjuk azért, mert a templomok érdeklődő megtekintése belülről, pont olyan, mint a múzeumba, könyvtárba és koncertre járás: kifejezetten jót tesz az ember műveltségének. Az sem úgy utolsó szempont, hogy a saját bőrünkön tapasztalhatnánk, hogy a templomban istentelenül hideg van ám (elnézést, neveztem egy blaszfémia-versenyre és igen le voltam maradva) és akkor nem osztanánk meg gondolkodás nélkül a facebookon, mint valami Coelho-idézetet vagy cicás képeslapot, hogy „milyen felháborító, hogy nem nyitják ki a templomokat a hajléktalanok előtt”. Beszéljünk nyíltan: aki járt már életében templomban, az tudja, hogy még télen is előfordul, hogy hidegebb van bent, mint kint.

Egy átlagos templom úgy néz ki, hogy elfér benne három zsiráf egymás fején állva. Ha lenne benne fűtés – ahogy nem véletlenül nincsen –, a felfűtésének költségeiből úgy tízszer annyi emberen lehetne segíteni, mint a befűtésével és a hajléktalanok/fűtetlen lakásokban élők ideiglenes befogadásával. Azaz kifejezetten pazarló lenne mégis megoldani valahogy, hogy pont a templomokban lehessen embereket elszállásolni szibériai időjárás esetén.

Nézzük más oldalról. Vajon mekkora felhördülés lenne abból, ha az állam – 10 fok alatt előírná a kocsmák 0-24-ben való nyitva tartását és a fogyasztás nélküli tartós ott tartózkodás tűrését? Mindezt úgy, hogy az „állam és a vendéglátás szétválasztása” nem egy rongyosra hivatkozott frazeológiai egység úgy, mint az állam és az egyház szétválasztása. Mondjuk nem is értem, hogy miért várom el attól, hogy valamennyire értse és következetesen használja az állam és az egyház szétválasztásának a követelését, akinek annyi esze van, hogy jégveremben templomban szállásolná el az embereket a fagyhalált megelőzendő, ezért nekik csak annyit mondok – kicsit félve, mert ha komolyan vesznek, mozgalom születik az alkoholtilalom bevezetése mellett –, hogy 1, kocsmából több van, mint templomból, de ugyanúgy központi helyen 2, azokat mindig fűtik, mert a pultosok fáznak 3, már többször láttam embereket a homlokukkal támasztani az asztalt, szóval aludni is lehet 4, és még mosdó is van bennük.

(A kép forrása a Page Not Found történelmi stúdióblog)

Ápdét és diszklémer: nem kényszerítenénk állami eszközökkel senkire, hogy segítse a hajléktalanokat és kocsmaellenes hangulatot se kívánunk kelteni azzal, hogy nem mindenki tesz így, mindössze az érvelés abszurditására szerettük volna felhívni a figyelmet. Egyúttal jeleznénk, hogy a poszt élesítése után a következővel találkoztunk és annyit mondanánk, hogy melegség költözött a szívünkbe. Ez nagyon menő!

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Kritikai hangok jelentek meg, amelyek a Reflektoron megjelent Putyin-ellenes cikkeket ruszofóbnak, oroszellenesnek tartották. Ezekre szeretnénk itt reflektálni.