Az MSZP, a DK, a Párbeszéd és a MoMa „Mossuk le a gyalázatot” címmel hirdetett közös tüntetést a nemzeti ünnepre. A szöveg szerint „így adózva 1956 örökségének, és egyben így fejezve ki tiltakozásunkat a sajtószabadság, a jogállamiság és a társadalmi igazságosság csorbítása ellen”.
A helyszín eredetileg az Astoria volt. Most talán a Blaha Lujza tér. Az az Astoria volt eredetileg a helyszín, ahol tíz éve Gyurcsány Ferenc kérésére a békés tüntetőkkel szemben rendőri agressziót alkalmaztak.
Valóban nagyon itt lenne az ideje a magyar honvédség gatyába rázásnak. Na, nem azért, hogy aztán dicső csapataink a hősi halál intézményét sem megvetve mindenféle külföldi csatamezőkön vitézkedjenek, hanem abból az igenis vállalható célból, hogy megvédhessék az országot és tevőlegesen, aktívan tudjanak segíteni, ha itthon épp baj van, például természeti katasztrófák idején.
A folyton és alaposan bekaratézott Czinege százezredestől hosszú út vezetett el a karatés Simicskóig, de a fejlődés egy tekintetben mindig konzekvens volt: csak visszafelé történt. Rohadó laktanyák, lerohadó járművek, alacsony létszám, lehulló Gripenek, helikopter és F-16-os tenderek roncsai kövezték a pokolba vezető utat. És persze a hazai közvélemény lesajnáló értékítélete sem maradt el.
Mint kiderült, ma már a miniszterelnök is hasonlóan látja a honvédség helyzetét. Nem kell túlképzettnek lenni ahhoz, hogy belássuk: a bevándorlási krízisre kihegyezett kormányzati kommunikációnak lett alárendelve ez a téma is. (Persze ma már Magyarországon egy zacskó tejet meg fél kiló kenyeret sem lehet anélkül venni, hogy ne a kormányzati migráns-kommunikációról szóljon a mondat második fele.)
Nem szándékozunk a Vastagbőr blog babérjaira törni, de van az a szint, amikor előtör az emberből az „ehhez már pofa kell” megállapítás. Kóka János helikopterügyi szakértő és morális fárosz irányt mutatott Rogán Antal helikopterezése és a Népszabadság megszüntetése témakörökben:
„Nem szívesen nyilvánulok meg manapság nagyközönség előtt politikai témákban, hacsak nincs rá nyomós okom. Most van. Megszólítottak. Én ezeket gondolom erről:
Nem mindegy, hogy a versenypiacon megkeresett, vagy a magyar emberektől ellopott pénzen helikopterezünk.
Nem mindegy, hogy tehetős emberként politikára adjuk a fejünket, vagy politikusként válunk irdatlanul gazdaggá.
Nem mindegy, hogy politikusként felvállaljuk a tisztességesen szerzett vagyonunkat, vagy permanensen hazudunk, amikor kibukik, hogy többszörösét költjük annak, amit hivatalosan keresünk.
Nem mindegy, hogy mi bukunk bele a saját hülyeségünkbe, vagy az újság, amelyik meg meri írni.”
Ma reggel Szél Bernadett elég keményen beszólt Gyurcsány Ferencnek az ATV-n. Az LMP társelnöke azt mondta, hogy „Gyurcsány Ferenc jelenléte a magyar politikában egy nagyon komoly probléma. Régi teóriám, hogy Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor egyszerre fog elmenni a magyar politikából. Szerintem, amíg Gyurcsány politizál, addig Orbánnak könnyű helyzete van. (…) A Gyurcsány-kormány Magyarországon olyan sebet okozott, ami által megkaptuk Orbán Viktort kétharmaddal."
Na ez sok volt a Demokratikus Koalíció erős embereinek, Gréczy Zsolt nem is bírt magával, sajtóközleményben vágott vissza. Szerinte az LMP-nek az volt az alapcélja, hogy képes lesz erkölcsi, politikai, emberi értelemben új alternatívát nyújtani. Gréczy úgy véli, hogy a fenti mondatokkal ezeket az elveket Szél Bernadett elárulta. Mármint azzal, hogy Szél szerint Gyurcsánynak köszönheti az ország a Fidesz túlhatalmát. Zárómondatában úgy búcsúzik Gréczy, hogy „fecsegés helyett munkát javaslunk Széll Bernadettnek.”
Az apróságnak tűnik, hogy Szél Bernadettről van szó és nem Széll Bernadettről. Ezt talán tudjuk be Gyurcsány Ferenc és Gréczy Zsolt közös hobbijának, melynek hatására belecsúszhatnak az ilyetén nyelvbotlások. Az viszont lényegesebb szempont, hogy mit értünk sok munka alatt.
Gránit szilárdságú alaptörvényünkön most újra faragna egy kicsit a két komponensű Fidesz-KDNP-s nemzeti kereskedőház. Akaratunk ellenére ide senkit ne telepítsenek! Hisz ezt és így kívánja a magyar néplélek. A szuverenitás fontosságával persze maximálisan egyetértek, de ezzel az egész szánalmas, 14 milliárdos cirkusszal a legkevésbé sem.
Kósa szerint a népszavazás eredménye egyértelmű jogi és politikai felhatalmazást adott az országgyűlésnek, hogy az Alaptörvényt módosíthassa természetesen a kormány által elképzelteknek megfelelően, akkor is, ha nem volt meg az érvényességhez szükséges részvétel. (És persze jogosan merülhet fel az a kérdés, ha a módosításhoz kellett a felhatalmazás, akkor alkotmányozni vajon milyen alapon mertek? Mert arról a nép véleményét bizony a kutya se kérte ki népszavazás formájában. Vagy akkor az alaptörvény legitimitása nem is egészen kerek?)
Szinte mindenki számára nyilvánvaló, hogy Oroszország stratégia szivárogtatásokkal és egyéb kiberháborús technikákkal szól bele az amerikai elnökválasztásba. Természetesen ebben önmagában semmi új nincs, csinált ilyet már Oroszország, sokszor sok ország ellen. Magyarország ellen is. A kérdés nem az, hogy miért csinál ilyet, vagy hogy honnan tudjuk, hogy Oroszország csinálja és nem a wikileaks könnyesszemű aktivistái. A kérdés az, hogy mit kíván ezzel Putyin elérni. A válasz egyszerű azt, hogy Trump legyen az USA elnöke. Ha viszont Oroszország ezt akarja elérni, akkor nem nehéz kijelenteni, hogy Magyarország érdeke, hogy ez ne valósuljon meg. Könnyű logikai következtetés következik: Magyarország érdeke, hogy Hillary Clinton legyen az Egyesült Államok következő elnöke.
Nem kell szeretni senkit. Sem Clintont, sem az USA-t, sem senkit. Ez nem a szeretetről szól. Ez arról szól, hogy van egy ország, az Egyesült Államok, amelynek adófizetői fizetik azt, hogy a magyar határ garantálva legyen, hogy Magyarország védelme biztosított legyen. Nem kell a NATO-t sem szeretni, de Oroszország nemrég vonult be az egyik szomszédos országba. Magyarország érdeke, hogy ne legyen szomszédos Oroszországgal és, hogy a határaink garantálva legyenek. Ez ma a NATO-ban lehetséges, a NATO-nak nincs alternatívája.
Kevés dolog irritál jobban a politikával csontig átitatott magyar mindennapokban, mint a korrupt, álszent, az emberekre egyszerű szavazati joggal felruházott birkákként tekintő, pökhendi kormányoldal. Sőt, jobban belegondolva, olyan nincs is, ami jobban (hiszen már a Jobbik retorikája is az övék), olyan azonban biztosan, ami közel hasonló mértékben, ez pedig azoknak az embereknek a köre, akik úgy akarják leváltani Orbánékat, hogy a végén semmi se változzon. Egyetlen céljuk, hogy ők üljenek bele a tutiba vagy legalább úgy tegyenek, mintha bele akarnának, hiszen a látszólagos ellenzékiségükért cserébe is jól eltartja őket a Nemzeti Együttműködés Rendszere, miközben valós veszélyt a hatalomra nem kell jelenteniük.
A jelenlegi autoriter, gyűlöletkeltő, közpénz és közerkölcs romboló daganat eltávolításának ugyanis hosszabb távon nem sok értelme van, ha esetleg színében, a pénzeltüntetés és a saját kör kitömésében kevésbé tehetséges akárkik vennék át a helyüket (jelenleg ugye még ennek az esélye se túl nagy). Persze öröm lenne, ha nem lenne uszítás, ha kevesebb Guccit és helikopterezést vagy épp állami hitelből finanszírozott Vajna-produkciót látnánk, ha nem lenne orosz hitelből orosz atomerőmű és persze lehetne még sorolni hosszasan, de a valódi és sokkal mélyebb gyökerű problémákat ez nem kezelné. De akkor mégis mi a rossebet lehet tenni? Rendszerváltozás helyett lehetne rendszerváltás? Létezik ilyen egyáltalán?
Vasárnap újabb tüntetésre kerül sor, ám ez most egy kicsit más lesz, mint az eddigiek. Mégpedig a felszólalók miatt, akik a következőek: Hargitai Miklós (Népszabadság), Jávor Benedek (Párbeszéd), Hadházy Ákos (Lehet Más a Politika) és Juhász Péter (Együtt).
Milyen érdekességet vehetünk észre ezen névsorban? Azt, hogy nincsen összegyurcsányozva. Azt hiszem kijelenthető, hogy Jávor, Hadházy és Juhász Péter a saját területén hiteles politikát képvisel. Hadházy és Juhász a korrupció elleni küzdelemnek az élharcosa. Hadházy szinte a korrupció Czeizel Endréjének mondható, csak nem a genetikáról szokták megkérdezni feszt, hanem a kormányzati lopásról. Jávor Benedek pedig példamutató munkát végez a paksi atomberuházás körüli gyanús ügyek feltárásában. Hargitai Miklós meg annak a fiatal újságíró-generációnak tagja a Népszabadság szerkesztőségén belül, akik már nem úgy tekintenek az MSZP-re, mint a tejet adó tőgyre, hanem mint az egyik politikai szereplőre.
Tehát, ha összességében nézzük, akkor figyelemre méltó line up-ot hoztak össze a szervezők. Csak remélhetjük, hogy ezt így nem a véletlen szél fútta össze, hanem egy ügyek mentén szerveződő hiteles csírácskát látunk.
Sokan érezték azt, hogy megálljt kell parancsolni a Római-partra tervezett mobilgátnak múlthét vasárnap. A szónokok egyetértettek, hogy kell a gát, no nem mobil, hanem a Nánási védvonalra. Idézték Orbán Viktort, akinek 2013-as szavai még egybevágtak a tüntetők akaratával. Az is kiderült, hogy az óbudai hatályos jogszabályok szerint nem lehet kivágni a part menti fákat.
Kilométer hosszan tartott a menet az ÁLLJ fel a Rómaiért! demonstráción, mikor az Újpesti vasúti hídtól a volt Postás üdülőig vonult át a tömeg. A partszakasz dugig megtelt részén színpad várta a tüntetőket, plusz Bródy János és az az öt civil szervezet képviselője, akik az esemény rendezését is magukra vállalták.
Alig száradt meg Rogán „Safranek” Antalon október 2. után a vér (borotválkozási baleset) az egykori összefogáspártok máris betárazták az Orbánváltó csodafegyvert, ami nem más, mint a (most kapaszkodjanak meg!) ÖSSZEFOGÁS – írta meg a Népszabadság (ami vélemény azóta a Nol-os archívummal együtt el is tűnt). Ebben a pillanatban le is dobta az agyunk az ékszíjat, a kiváló Baum kolléga pedig vitriolba mártotta a szövegszerkesztőjét. Azóta sikerült konstruktív és székdobálástól mentes vitát lefolytatnom az elképzelés pártolóival, az e nyomán felmerült gondolataimat foglalnám most össze.
Fontosnak tartom, hogy a Párbeszéd azon politikusait, tagjait és szimpatizánsait, akik e vitában védelmére keltek az előválasztás ötletének (1) Orbán legyőzése motiválja, és (2) őszintén hisznek benne, hogy az összefogás kudarcáról elsősorban a zárt ajtók mögötti, majd sajtttájon kommunikált (vesd össze: kész tények elé állítás) osztozkodás tehet, ezért szükségesnek tartják, hogy a „ki indul ki ellen és ki ellen nem” kérdést a múltkorinál demokratikusabban döntsék el, amelyet egyébként hatékonyabbnak is hisznek, mondván, hogy azáltal mindenütt a legalkalmasabb jelöltet tudják szembeállítani a Fideszével. Céljaik – a kormányváltás és az e célból együtt induló pártok közötti egyezkedés demokratikusabbá tétele, lehetséges választóik becsatornázása a folyamatba – létjogosultsága egy ballisztikai légüres térben vizsgálva nehezen vitathatók. Véleményem szerint azonban a választott út a körülmények (értsd: MSZP, Gyurcsány) miatt téves. Felesleges lenne ismételgetni olyan – számomra – evidenciákat, miszerint ezekkel nem lehet, de nem is érdemes leváltani Orbánt. Ebben – úgy látszik – nem értünk egyet. Azonban így is maradt két lezáratlan kérdés: az egyik, hogy nevezhető-e összefogásnak az, amire készülnek, illetve, hogy hogyan működne, ha egyáltalán.