Havas Szófiát telefonon kérdeztük arról, mit gondol Szanyi Tibor mai posztjáról, illetve az arra adott kormánypárti válaszról. A politikus elmondta, hogy jelenleg külföldön tartózkodik, facebookozni nem szokott, a történetet pedig nem ismeri. Miután röviden ismertettük vele az eredeti poszt tartalmát és az arra adott kormánypárti reakciót, jelezte, Szanyi posztjában semmi elítélendő nincs és azt reméli, Gulyás Gergely egyszer majd idősebb fejjel meggondolja, miről és mit mond. Azonban ezzel az egész üggyel ezen túl nem szeretne foglalkozni.

2016-ban az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulóján Havas Szófia az orosz tévének adott sokakat sokkoló interjút, melyben horthysta provokációról, CIA-akcióról beszélt, az MSZP pedig magyarázkodásra kényszerült és szankciókat ígért.

Szanyi Tibor szombat estefelé „baloldali” fordulatot hajtott végre, majd a sikeres manőver után beletaposott a gázba és meg sem állt az 1956 utáni megtorlások idejéig. Persze könnyen lehet, hogy a máig féltve őrzött Hollós Ervin kötetek mögött tartja a piát, ahogy az is, hogy néhány üveg után már Horn Gyulával beszélget a régi időkről. Az mindenesetre, hogy október 23-át idézőjelbe téve nevezi „ünnepnek” Havas Szófiai mélységeket sejtet.

Ez a párt Az a párt.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Alig pár héttel a katalán népszavazás után egy újabb déli állam két tartománya, az olaszországi Veneto és Lombardia polgárai is szavaznak az autonómiáról. A két északolasz régió esete azonban különbözik a katalán helyzettől: esetükben nincs szó etnikai, kulturális törésvonalról. Az, hogy a mindig egységben gondolkodó magyar nemzettudattal élők számára nehéz megérteni, hogy egy unitárius kultúrnemzet miért fragmentálódik önszántából, csupán a fejlemények könnyebben emészthető részének számít, hiszen a lombárd és venetoi törekvés a Nemzetek Európája versus föderalizmus dichotómiában sem helyezhető el - avagy az északolaszok meghaladták a nemzetállamot?

Valahogy így köszönt el Orbán Viktor Bernd Storck volt szövetségi kapitánytól, aki két és fél év munka után távozott. És ezzel az elköszönéssel gyakorlatilag mindent elmondhattunk a mai magyar futballról. Kevés, még egy némettel is nagyon kevés és politikával végletesen átitatott.

Szögezzük le, hogy nem Storck a magyar foci rákfenéje, ő legfeljebb belesüllyedt ebbe az ingoványba. Egy olyan ingoványba, ami a rendszerváltás óta képtelen megtisztulni, megfiatalodni és versenyképes focit összerakni nekünk. Ezt a hatalmas bajt pedig minden áron el akarja kendőzni, nem létező eredményeket mutogat, stadionokat épít minden második településen, csak sajnos a focit gólokban és népszerűségben mérik. Világranglista helyezésben és BL csoportmérkőzésekben, fizető nézők számában és nem csak tao milliárdokban meg haveri-vállalkozói szponzorációban.

A probléma összetettebb, mintsem hogy azt egy laikus, BL meccset vagy válogatott meccset néző (mi mást, hazai mérkőzést a radikálisan elhivatott kitartókon kívül nem nézi a kutya sem) fejben össze tudná rakni. De majdnem tízmillió fociedző országa vagyunk, mert a foci érzelmi, látvány-, és sportkérdés is, mégiscsak könnyebb téma, mint mondjuk Paks2. Ezért nem árt esetleg odafigyelni arra is, hogy mit mond és kíván a nép.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő olyan, hogy az ellenzéki pártok megszólalásait valamilyen rejtélyes okból visszatartja a közmédiához tartozó távirati iroda. Az MTI kiküldött tudósítói jó szakemberek, általában fél órán belül továbbítják a megszerkesztett anyagot a központnak. Újságíró berkeken belül az a hír járja, hogy a politikailag forróbb ellenzéki anyagokat az MTI-nek továbbítania kell egy rejtélyes cenzorhoz, aki lecsekkolja azokat.

Hihetetlenül üdítő élmény volt szombaton részt venni A Város Mindenkié (AVM) szervezésében megvalósuló 7. Lakásmeneten. Nem ritka, hogy demonstrációkon veszek részt, de ez minden szempontból példaértékű rendezvénynek bizonyult. Olyan, ami sok társával ellentétben még arra is alkalmas lehet, hogy a magyarországi pozitív társadalmi változások lehetőségében (és ez nem pártpropaganda) hitét vesztő Soros-bérencek, akarom mondani szimpla állampolgárok is arra jussanak az októberi verőfényben, hogy ahol ilyen összetartás, tisztelet és akarat van, ott bármi megtörténhet.

Sallai R. Benedek sajtóközleményt szeretett volna kiadni „A miniszterelnök strómanja tovább terjeszkedik az élelmiszeriparban is” címmel, de az MTI nem fogadta be azt, mert szerintük az OS szabályzatának 14. 3. pontjába ütközik.

Az LMP-s képviselő azt szerette volna a közvélemény tudomására hozni, hogy Mészáros Lőrinc agrárcége, a Búzakalász 66 Kft. újabb 331,5 millió forint uniós pályázati támogatást nyert el a "mezőgazdasági termékek értéknövelése és erőforrás-hatékonyságának elősegítése a feldolgozásban" című felhívás keretében. A felcsúti polgármester alcsútdobozi sertéstelepére – amelynek átadásának maga Orbán Viktor mondott beszédet 2014 októberében – most húsfeldolgozó épül.

Az elmulasztott, valódi rendszerváltás egyik örökösének haláltusáját láthatjuk az újságokban, a képernyőkön. Az utókor majd eldönti, hogy tankönyvbe illik-e a folyamat, de az biztos, hogy várható volt, egyáltalán nem szép látvány és kínos.

Az MSZP minek van? 

Ez egy nagyon jogos kérdés és el is lehetne intézni a választ annyival, hogy hát jól beválasztották az emberek már többször is a parlamentbe, kormányoztak is (vagy legalábbis úgy tettek), azonban az elsikkasztott rendszerváltás titkainak egyik őrizőjeként elemi érdekük volt és még mindig az, hogy fenntartsák a staus quo-t. Ebben társuk a Fidesz, ők a másik nagy érdekeltek. Gyakorlatilag az MSZP csak azért létezik 2006 óta, hogy Orbánt (a centrális erőterét) megtartsa. Slussz-passz. 
Van az a mondás, hogy az kiabál a legjobban, aki sáros, hát most jól látszik, hogy a demokrácia nagy bajnokai nagyon sárosak. Felelősek az elmúlt 25 évért – személyzeti politikájuk miatt azonban az azt megelőző 40 évért is. És ezek az emberek nem értik a demokrácia működését, ami nagy baj, de még nagyobb baj, hogy nem akarják belátni, hogy az idő eljárt felettük. Kézzel-lábbal kapaszkodnak a képviselői, bizottsági, felügyelőbizottsági helyekbe, státuszokba, pozíciókba, de ha kell, minden további nélkül lebratyiznak a Fidesszel, ha vaskos köteg pénzekről vagy esetleg egy jó kis politikai leszámolásról van szó. A Fidesznek meg kimondottan jó egy ilyen viszály sújtotta MSZP, szívesen együttműködik ha kell, ha nem.

Az MSZP elnöke Molnár Gyula interjút adott Stumpf Andrásnak a Heti Válaszba, és pontosan ott folytatta, ahol abban a nagyon kínos beszélgetésben az Hír tévén Kálmán Olgánál abbahagyta.

„Legalább nem kellene többet idejönnöm” – foglalta össze az Egyenesenben akkor Molnár Gy. azt, hogy mi történne, ha nem lenne többet pártelnök. A kérdés az, hogy az ország jobban járna, ha nem Molnár Gyula lenne a szocialisták vezetője. Az is kérdés, hogy jól jár-e Magyarország, hogy egyáltalán van még MSZP.

Mindenesetre Molnár Gyula elmondta, hogy Botka azért volt jó jelölt, mert vidéki, mert sikeres polgármester és mert magas. Saját magáról meg azt, hogy azért jó pártelnöknek, mert ugyan a párt népszerűsége stagnál, de állítottak köztársasági elnök jelöltet, és néhány hónapra volt miniszterelnök-jelöltje is a pártnak. Ha szoci lennék asszem beleszédülnek, ahogyan robog ez a sikerexpressz.

A Lehet Más a Jövő anyapártján, az Lehet Más a Politikán keresztül a mai nap folyamán alkotmánymódosítást terjeszt az Országgyűlés elé, amely nem másra tesz kísérletet, mint hogy leszállítsa a választási korhatárt (de nem a választhatóság korhatárát) a 2019-es önkormányzati és európai parlamenti választásoktól kezdődően 16 éves korra. A módosító javaslat mellett több érv és nemzetközi példa is szól, ezeket vettük sorra.