Róna Péter beszéde az LMP XXXIX. kongresszusán. 

Biztosan sokan hallottak már arról, hogy mi történt a Tolna megyei Őcsényben. Egy ottani panzió tulajdonosa pusztán emberbaráti szeretetből meghívott magához pár szerencsétlen menekültet, mire a helyiek ordenáré módon nekiestek. Megfenyegették, kocsijának kerekét kiszúrták, családtagjai szintén hasonlókat kaptak. Elsőre sem szép a történet, de másodjára, harmadjára döbbenetesen lesújtó és egyértelműen megrajzolja egy olyan ember arcélét, aki cinizmusával, aljasságával egy fél nemzetet fertőzött meg. Ezt a folyamatot tetőzte be a nyilatkozata is, amivel mindenféle, korábban elért, pozitív, emberszerű politikusi képe végérvényesen lemállott róla.

Orbán Viktor azzal, hogy helyeselte az őcsényi félelemkeltést és agressziót, egyszerre több dolgot is elszabadított az országban.

Eddig a törvények megkülönböztettek menedékkérőt és gazdasági érdekből migráló migránsokat. Nos, az Őcsénybe hívottak eme előbbi, az állam által is védendő (!) kategóriába estek, így kábé úgy mozoghatnak az országban, hogy legalábbis panzióba biztosan mehetnek. Ezzel szemben a miniszterelnök szerint teljesen rendben van, hogy ők migránsok, nem gyerekek, akik menekültek, és aki esetleg mosolyt akar csalni az arcukra, kis nyugalmat adni nekik ebben a rohadt nagy káoszban az megérdemli, hogy jól megfenyegessék.  

Aztán ott van az is, hogy azzal, hogy magasról leszarja, hogy most migráns vagy menekült, akit a magyar hatóságok nyilvánítottak azzá, pont saját elveit és saját embereit is semmibe veszi. Ki az a Pintér Sándor belügyminiszter? Mik azok a törvények, hatóságok? Egy jó kis hergelés pillanatnyi kimaxolásához ezeket az „apróságokat” nem kell figyelembe venni.

De ne feledkezzünk meg arról, hogy azon túl, hogy egyesekben érthető módon (értsd folyamatos rettegés-kommunikáció segítségével) felgyülemlett félelmük miatt túlzásokra ragadtatták magukat. E túlzásokat okozókat nagy kegyesen elfelejtette a miniszterelnök megfeddni. Ugyanis, ha valakinek joga van bármiféle jogos fenyegetésre az egyedül maga a magyar állam hatóságai pl. a rendőrség, ügyészség. De véletlenül sem Kis Pista a Petőfi utca 3-ból jogosult arra, hogy beleüvöltsön a másik arcába, kocsikerekeket szurkáljon ki és még a családtagokat is fenyegessen. Bármilyen erőszak alkalmazását felülről bátorítani óriási felelőtlenség, ha pedig a jogtalan erőszakot helyesli valaki úgy, hogy közben egy adózó helyi vállalkozót nem véd meg, nos az számító és aljas.

Ugyanis ne gondoljuk azt, hogy a jog mögé akar bújni Orbán Viktor! Egyáltalán nem, inkább a jogot hajlítja maga felé tisztán csak politikai számításból. A kormánymédia szüntelen azt harsogja, hogy forradalom és erőszak készül Magyarországon. Hát igen, tessék itt is van, megérkezett. Csakhogy ezt nem a lázadó bevándorlók, de még csak nem is a molotov koktélokat hajigáló nemzetbiztonsági kockázatok, ellenzékiek – majd Vágó Gábort megkérdezzük erről a felvetésről – hanem a kormány és Orbán Viktor által felhergelt magyarok okozták! Még saját szeretett polgármesterüket is elmarták, olyan jól működik a félelem-generátor.

Így jutunk végre a legcinikusabb, legaljasabb pontjához ennek a beszédnek. Nézzék, hallgassák csak meg a miniszterelnök válaszát. Szinte alig telik el egy pillanat, máris korrigál és rögtön elkeni a mondanivalóját egy akkora ordas nagy bukolikus parasztvakítással – miszerint a magyarok gyerekszeretők – hogy azon csodálkozunk hogy a francba nem égett ki a kamera objektíve?! Aztán ezt is tudja fokozni azzal, hogy azt mondja, hogy hazudtak a magyaroknak. Na igen, sokan hazudtak, hazudnak, de a legnagyobb hazug Orbán Viktor, aki a jól ismert módszer használja: az kiabáljon a leghangosabban aki a legnagyobb sumák!

A miniszterelnök és a kormány ma Magyarországon a legnagyobb hazugsággyárai, tessék, fogyasztható a forró, friss, ropogós őszi, új termék. Kedves magyarok, emésszétek, gondolkodni, érezni evés közben úgysem kell.

Csarnó Ákos

fotó: mti.hu/Máthé Zoltán

Tisztelt Kongresszus! Kedves Barátaim! És tisztelt Vendégeink!

Először is szeretnék köszönetet mondani Hadházy Ákosnak. Ákos, ugyanis tartozom Neked egy vallomással: Egyrészt Te egy igazán jó kolléga vagy, másrészt pedig egy nagyon jó barát! Ákos az egyik legnehezebb feladatot vállalta fel, amit ellenzéki politikus csak felvállalhat. Egy igazi harcosról van szó, aki kérlelhetetlenül küzd az országunkat behálózó, megfojtó és eltipró korrupció ellen.  És Ákost ezért büntetik.  Büntetik őt is és a családját is. Ákos, itt és most, ebben a fontos pillanatban, szeretném mindannyiunk nevében megköszönni Neked a munkádat és nagyon sok kitartást szeretnék Neked kívánni a továbbiakhoz!

Szeretném külön köszönteni kedves vendégeinket is. A helyzet az, hogy ebben az országban az elmúlt évtizedekben voltak olyan emberek, akik a politikai széljárástól teljesen függetlenül hitelesek tudtak maradni, mert mindig a nemzeti érdeket képviselték. Azt látom, hogy ezek az emberek olyan szolgálatot tettek ennek az országnak, amit soha nem fogunk tudni nekik eléggé megköszönni. Én azonban nagyon köszönöm Önöknek, hogy eljöttek a mai eseményre. Szeretném, ha tudnák, hogy hitet és erőt ad nekem az az elköteleződés, ahogyan Önök harcolnak Magyarországért a saját területükön.

Tisztelt Kongresszus! Kedves Barátaim!

A mai nap egy fontos nap számunkra. A mai napon az LMP kongresszusa megválasztott az LMP miniszterelnök-jelöltjének. Szeretném megköszönni a párt összes tagjának és minden delegáltnak ezt a megtisztelő bizalmat. És szeretném, ha tudnátok, kedves Barátaim, hogy ha nem lenne egy ilyen elkötelezett, erős és egységes párt mellettem, én ezt a feladatot semmiképpen sem vállaltam volna.

Bodnár Zoltán beszél az ellenzékről, Botkáról és a kormányváltásról. 

“Évek óta üldözöm a karcagi polgármestert  egy interjúért, de mindig leráz, csak a sajtósáig jutok el, az elmúlt félévben is legalább háromszor próbálkoztam.” – nyilatkozta a Reflektor blognak a HírTV Célpont című műsorának riportere, akire szeptember 27-én a polgármester kulcsra zárta a mosdó ajtaját a Jász-Nagykun-Szolnok megyi város önkormányzatának épületében. A polgármester tagadja, hogy tudta volna, kit zár be a mosdóhelyiségbe.

A riporter, Báthory Róbert, legutóbb a  mostani incidens előtt pár nappal is megkereste Dobos László polgármestert, aki a titkárságán keresztül üzente az újságírónak,  hogy csak a jövő héten tud személyesen válaszolni a kérdéseire, addig pedig egy másik sajtóorgánumnak adott nyilatkozatát tudják a riporter rendelkezésére bocsátani az adott témában. (A Reflektor blog megkeresésére a polgármester azt mondta, a TV2-nek adott interjú ajánlották fel.)

Az újságírótól megtudtuk: két témában kérdezte volna Dobos Lászlót: a Karcagon felállítandó “milánói sámándob-épület” üzemeltetéséről és kapcsolódó részletekről, valamint a település “Tilalmas” nevű részének a vízellátásáról .

Bár a riporter interjú -kérését elutasította a polgármester erre a hétre, Báthory Róbert közben megtudta, hogy szerda délutánra testületi  ülést  készülnek tartani az önkormányzatnál. Így abban a reményben, hogy ott majd mégis mikrofonvégre kaphatják a város vezetőjét, a stáb valamivel a 3 órára kitűzött ülés előtt megérkezett az épületbe.

A riporter ekkor az önkormányzat folyosójáról nyíló mosdót szerette volna használni, ahová belépve, látta, hogy a polgármester is épp rendeltetésszerűen használja a férfimosdót. (Kívül, a mosdó ajtaján a zárban benne volt egy kulcs.) Báthory így emlékezik a továbbiakra: ráköszönt Dobos Lászlóra, akit ő rögtön felismert, mivel már korábban is találkoztak, majd az egyik fülkébe lépett.

Nem sokkal később a riporter kulcs zörgését vélte hallani, majd  hitetlenkedve ellenőrizte a mosdóhelyiség külső ajtalát, amit nem tudott kinyitni, merti addigra kulcsra volt zárva kívülről.

“Számomra hihetetlen volt, hogy a polgármester, bár pontosan tudta, hogy ki vagyok és milyen céllal érkeztem, mégis bezárt…”-közölte Báthory.

Az újságírót végül a forgatócsoport többi tagja a titkárság segítségével szabadította ki a mosdóból.  Közben a testületi ülés elkezdődött, ám a stáb meglátta, hogy a polgármester az épület udvarán dohányzik. Ezért  megkísérelték az interjú elkészítését, megkérdezte a riporter, hogy miért zárta  be őt a polgármester, de Dobos László továbbra is azt hangoztatta: nem válaszol egyetlen kérdésre sem, keressék a jövő héten.

A Reflektor megkereste a karcagi polgármestert is, hogy megtudjuk, ő hogyan emlékezik az eseményekre. Annyit mondott: fogalma sem  volt, hogy ki a fiatalember, akit bezárt a mindenki  által rendszeresen kulccsal zárt mosdóba, mondván ”annyi mindenki mászkál az épületben” és ő - úgymond - mosdóhasználat közben nem azt nézi, hogy ki van épp akkor vele együtt a helyiségben, s egyébként is azt feltételezte,hogy aki ott van, annak is van kulcsa…... Közölte azt is, hogy ő eddig még nem találkozott a riporterrel személyesen, azért sem ismerhette fel, s s amúgy sem bujkált az újságíró elől, hanem csak rendkívül elfoglalt ember, nem ér rá akármikor interjút adni, Ezt azzal is alátámasztotta, hogy a minap is felajánlotta felhasználásra az újságírónak  a TV2-nek korábban adott interjúját….

Horn Gabriella

Lattmann Tamás az MSZP felkéréséről, az ellenzékről és a kormányváltásról. 

Az MSZP még soha nem volt ennyire csodálatos, mint most, éppen a közelgő halála előtt. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy talán érdemes volna kicsit visszavenni az arcomból, gyorsan kiigazítom magam, valóban előfordulhat, hogy nem közeledik az a bizonyos halál, sőt, számos jel szerint már rég be is következett. Nem kell temetnem a Magyar Szocialista Pártot, rég megásták maguknak azt a sírt. Országmentő retorika ide vagy oda, rohamosan fogynak a szavazóik. Teszem hozzá: minden tisztelet a mellettük máig kitartóknak. Ez aztán az állóképesség!

Bizony, furcsa ez a szerda. Olyan nap, amikor már Kuncze Gábor egykori SZDSZ-es politikus is arról értekezik a Klubrádióban, hogy kérem szépen, nem annyira elegáns és hatékony tárgyalások helyett kész (és életképtelen) tervvel megszólítani az ellenzéket.

Erős mondat következik, de sajnos igaz: Őcsény település lakossága szégyent hozott saját falujára.

Történt pedig, hogy egy jó szívvel megáldott helyi panziós lehetőséget teremtett volna néhány menekült családnak, főleg nőknek és gyerekeknek, hogy megszálljanak nála és kicsit kipihenhessék mindazt a traumát, ami egy ilyen meneküléssel együtt jár. Gondoljunk bele milyen lehet, ha olyanok a körülmények a szülőföldeden, hogy magad mögött kell hagynod mindent. A gyökereidet, a rokonokat, az otthont, a kultúrát. Senkinek nem kíván ilyet az ember, főleg ha ez azzal párosul, hogy az éhezés, vagy a terror elől kell elmenekülnie az embernek.

Őcsény számos problémával küzd. Például egyáltalán nincsen egészségügyi ellátás. Meg nincs tűzifa sem. Közben meg sorra zárnak be a „hivatalok”. No, de kik ezért a hibásak?

Nehéz lett volna megfejelni az Együtt akcióját ma reggel mégis sikerült a bravúr a szocialistáktól. Botka László, reménybeli szocialista miniszterelnök illetve Hiller István és Molnár Gyula olyan sajtótájékoztatót tartott ma reggel, hogy csak pislog minden valódi demokrata.

Megy a tolongás a Fidesztől balra helyezkedő pártok között, hogy miként történjen az indulás a 2018-as választáson. Most az MSZP illetve az Együtt próbálja megragadni a lehetőséget, hogy átvegyék a kezdeményezést az ellenzék ezen oldalán, miután Szél Bernadett miniszterelnök-jelöltsége alaposan újraosztotta a lapokat az asztalon.

Azok a cégek, amelyeknek tulajdonosai a miniszterelnökkel szoros baráti, vagy rokoni kapcsolatot ápolnak, jóval gyengébb árverseny mellett nyertek közbeszerzéseket 2010-2016 között, mint az egyszerű magyar cégek. - jelenti ki a Korrupciókutató Központ új anyaga, mely tulajdonképpen “forintosítja a mutyit” .

“Meglehetősen erős kapcsolat mutatkozik a miniszterelnök barátsága és a nyert közbeszerzés nagysága között. A barátok és családtagok leginkább az óriásprojektek megnyerésében jeleskedtek 2009 és 2016 között.”  jelenti ki a korrupció-kutató szervezet korábbi kutatása.

A kutatás hátterének leírása elég pontos képet fest a mai magyarországi közállapotokról:

“Az előző részekben a család, a barátság, a szabadság és az igazságosság jegyében áttekintettük az MGTSH cégek (Mészáros+Garancsi+Tiborcz+Simicska+Habony tulajdonában, illetve résztulajdonában lévő cégek) részesedésének változását a magyar közbeszerzések 2009-16 közötti adatai, szám szerint 151.457 termékbeszerzés elemzése alapján. Megállapítottuk, hogy ma Magyarországon a miniszterelnökkel baráti illetve családi kapcsolatban lévő vállalkozóknak (az MGTSH és MGTS cégeknek) számottevően gyengébb versenyre kell számítaniuk a magyar állam által lebonyolított közbeszerzéseknél, mint az egyszerű magyar vállalkozóknak.”

Az MGTS csoport által nyert közbeszerzések közül  az építőipari projektekre irányult a mostani vizsgálat: ebből kiderült többek között az is, hogy a keretszerződések nélkül, az építőipari közbeszerzések során a fenti  MGTS cégek  2009 -2016 között 610 milliárd forint értékben nyertek közbeszerzést.

A tanulmány megdöbbentő tényekkel támasztja alá a sokak által hangoztatott kijelentést, miszerint térdig - vagy inkább nyakig - járunk a  korrupcióban.

“A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy amikor az MGTS cégek egyedül, vagy kis cégekkel (kishalakkal) konzorciumban nyernek, akkor a nyertes árak valamilyen oknál fogva nem csökkennek a becsült értékhez képest. Ezzel szemben, ha más cégek vagy cégek csoportjai a nyertesek, akkor akár 2,5-18%-os is lehet a medián árcsökkenés mértéke. E jelenség mögött a miniszterelnökkel való szoros személyes kapcsolat szerepét feltételeztük: az ajánlatkérő és esetleg a többi pályázó is - eleve tudja, hogy kinek (kiknek) is kell nyerni, és mennyiért.”

A kutatók most azt ígérik, hogy a legközelebbi anyagukban kiszámítják majd, hogy mennyit is ér forintban a miniszterelnök barátsága. Azaz mekkorára lehet becsülni azt a járadékot, amelyhez a baráti és családi cégek, valamint ezek barátai jutottak 2010-2016 között a közbeszerzéseken keresztül.

.Horn Gabriella