Az Istvánffy András Alapjövedelem-ellenes cikkére írt válaszomra több viszonválasz is érkezett. Donald Trumptól jött a legfrappánsabb. Istvánffy András ugyanakkor leragadt a migráció problémájánál, ami egy fontos részkérdés – de mégsem ez a lényeg. Bár divattéma. Úgyhogy: lássuk először azt, utána Trumpot!
Dr. Erőss Gábor, a Párbeszéd elnökségi tagjának válaszcikke.
Blaha, aluljáró.
Egy deszkás srác álldogál a jegypénztár közelében, mikor odamegy hozzá egy teljesen átlagos megjelenésű fiatal pár.
- Hellóka, testvérem! Nincs fölösbe véletlenül két szálad? - kérdezi a pár fiú tagja.
A srác kiveszi a fülhallgatót, majd kissé feszülten visszakérdez:
- Elnézést, segíthetek valamiben?
Magyarországon az abortuszok számának csökkenése örömre ad okot sokaknak. Orbán Viktor saját sikerének érzi, ami persze egy demográfiai folyamat eredménye. De föl kell tennünk a kérdést, az abortusz maga rossz dolog? Jó, ha csökken?
A következő állításokból mennyi igaz rád?
A következő állításokból mennyi igaz rád?
Nem bírjátok abbahagyni. Az egyik dolog, amit szerettem ebben az országban az az, hogy álszent nyugattal szemben itt nem pattogunk politikusok szexuális életén.
Donald Trumpra több fehér nő szavazott az amerikai elnökválasztáson, mint Hillary Clintonra. Ez az adat talán jelenthetne valamit azoknak, akik szerint az amerikaiak szexizmusa miatt veszített Clinton (vagyis hogy még egy Trumpot is inkább választanak meg, mint egy nőt).
Alig néhány napja született elsőfokú ítélet egy 2013-as ügyben, melyben közösség tagja elleni erőszakban és könnyű testi sértésben is bűnösnek találtak öt embert, akik a Budapest Pride után bántalmazták a rendezvény három résztvevőjét. Az elkövetők az Új Magyar Gárda tagjai voltak. A Jobbikhoz kötődő szervezet kapcsán kevesen kezdenek csodálkozni, ha felmerül a homofóbia, az ítélet azonban rendesen aláhúzza a tényt.
A velük egyetértők egy része valószínűleg hősökként tekint az elkövetőkre, a diszkriminációt elutasítók pedig megerősödnek korábbi elképzeléseikben, gyakorlatilag kevés dolog változik, annak ellenére is, hogy a megkülönböztetés elleni harc szempontjából vitathatatlanul fontos döntés született.
Érdekes módon pont ezekben a napokban jön el az a pillanat, amikor Rácz Károly, egykori pornószínész, transzvesztita előadó, az első budapesti melegbár (Lokál) néhai tulajdonosa, a 2009-es európai parlamenti választásokon a Magyarországi Kisebbségek Pártjának, 2010-ben Tököl egyik választókerületében MSZP-s jelöltje (tényközlés, nem minősítés) úgy érzi, nem hallgathat tovább. Károly hosszas lelki vívódás után kénytelen kipakolni Habonyéknak mindarról, amit Orbán egyik legmeghatározóbb ellenlábasáról, Vona Gáborról tud. Arról a Vonáról, aki nagyban hozzájárult az alkotmánymódosítás sikertelenségéhez, arról a Vonáról, aki számos alkalommal hiteltelenséggel vádolta a Fidesz-KDNP-t, rámutatva például a kötvény biznisz visszásságaira. Arról a Vonáról, akit épp most hiteltelenséggel vádolnak.
A Liget-projekt ötletével volt már valami fundamentálisan nagy probléma, de a magyar állam mégis tudott egy kicsit csavarni a történeten. Többször is.
Nem akarom hosszan felvázolni az elmúlt eseményeket – tudjuk jól mi-minden történt, főleg akik kint voltunk vagy legalább a híreket olvastuk, láttuk. Nem elég, hogy a hatóságok, az önkormányzatok és az állam további szervei súlyos milliárdokat költöttek a Városliget áttervezésére, lebetonozásának terveire, úgy vágatták a fákat, mint ha csak aratnának, az aktivistákat először rendőrök, majd hivatásos kopaszok (ti. a demokrácia valódi őrizői) baszogatták a nevükben, mára az is bebizonyosodott, hogy szimplán rosszindulatú ostobákkal áll szemben a Ligetért tenni akarók tömege. És ez a nagy baj, mert ostobákkal nehéz, ha nem lehetetlen.
4-es villamos, Mester utca. Két nagyon fiatalnak tűnő, apró rocker lány beszélgetése: