Tudom, a cím provokatív, és sokakból biztosan rossz érzéseket vált ki, hisz a liberális diktatúra szókapcsolat általában szélső-jobboldali cikkekben, megszólalásokban jelenik meg. Én ugyan nem a jobboldali retorika mentén szeretnék kérdéseket feltenni, kritikát megfogalmazni a liberális megközelítéssel kapcsolatban, azonban nem áll szándékomban a már említett rossz érzések kiküszöbölése sem. Épp ellenkezőleg, célom, hogy bemutassam, mennyire káros ezek elkerülése és emiatt bizonyos kérdések felvethetetlensége egy közösség, mozgalom életében. (Ez lehetne itt egy trigger warning is, de nyilván ez csupán egy ironikus megjegyzés.)

Pár hónappal ezelőtt éles konfliktus bontakozott ki a transz identitáspolitika témájában. A dolog hátterében az állt, hogy a Tilos Rádió Zártkörű lányok című műsorában néhányan egy témába vágó konferenciáról beszélgettek, kérdéseket vetettek fel, majd mások ennek kapcsán gyűlöletbeszédet kiáltottak. Feljelentés szervezése, kitiltások Facebook-csoportokból, oda-vissza cikkek a témában. Ezek történtek azóta, és a PC-ről, az identitáspolitikáról és a transzpolitikáról sok pro és kontra írás jelent meg a Reflektoron. A vitába egykor én is belecsöppentem, és most ennyi idő elteltével úgy érzem, fontos néhány tanulságát megfogalmaznom.

Hófehérke cikke azt az amszterdami kezdeményezést értelmezi, amely az utcai zaklatással szemben lépne fel. Kiegészítésképp a javaslatról annyit, hogy az a zaklatást a fenyegetéstől a megfélemlítésen, fizikai támadáson, tapogatáson és fenyegető követésen át a verbális gyalázásig, szexuális beszólásokig és egyéb gesztusokig (pl. szisszegésig) értelmezi, és nem csak szexuális tartalmú, hanem gyűlöletvezérelte cselekedeteket is ért alatta, amelyek nem csak nőket érintenek. 

Olyan jó lenne, ha el tudnánk képzelni - csak egy gondolatkísérlet erejéig - egy normális demokráciát. Ahol a kormány tisztában van azzal, hogy a hatalma nem kiváltság és bármikor (választásokkor) megvonható tőle. Ahol nem kellene attól rettegnie, hogy ha bukja a hatalmat, akkor a korrupciója miatti elszámoltatás nemcsak a bársonyszékébe fog kerülni, hanem a fejébe is. Ezért aztán nem kell mindent elkövetnie annak érdekében, hogy leplezze a hazugságait, a lopásokat, a választópolgárokat nem kell propagandával meggyőzni semmiről, hiszen a tettei magukért beszélnek.
Ugye, eddig el tudunk képzelni egy ilyen ideális kormányt?

Akkor most próbáljuk meg elképzelni ennek a kormánynak az ideális ellenzékét is.
Az ideális kormány mellett az ellenzéknek nem kellene minden energiáját arra pazarolni, hogy a kormány leváltását elérje. A saját alapértékei mentén tudna törvényjavaslatokat beadni, módosító javaslatokat tenni és ezeket az ideális kormány nem söpörné le gondolkodás nélkül az asztalról. A viták érdemi viták lennének, nem személyeskedések és anyázások. Minden párt a saját programja és értékrendje, ideológiája szerint dolgozna, ezeket képviselné.

Az ideális társadalomban az Alkotmánybíróság a pártoktól és kormányoktól független, sokszínű szervezet lenne, ami valóban azzal foglalkozna, hogy a meghozott törvények az Alkotmányban foglaltaknak megfeleljenek.

Nyilván tudjuk, hogy a Kormányunk nem ideális. Mióta az eszemet tudom, egyik sem volt az. Csak most már olyan szintre jutott a korrupció, a hazudozás és hatalomféltés, amilyen tán még sosem volt. Ha most egy másik kormány kerülne hatalomra - attól tartok - ugyanezt csinálná, hiszen látja a "jó" példát, tapasztalja, hogy ezzel a társadalommal bármit meg lehet etetni, ha megfelelő a kommunikáció, ha kellően fel tudja tüzelni a népet valaki ellen, ha tud ellenségképet gyártani és azt elfogadtatni, így el tudja érni, hogy a nép ne gondolkozzon, csak zsigerből utálja a másik oldalt. Hiszen csak két oldal van, aki pedig nincs velünk, az ellenünk van, tehát gyűlölni kell, lehazaárulózni és kiirtani.

Az új kormány ellenzéke pedig ugyanazt csinálja majd, mint a mostanié. Ugyanúgy csak a kormány hatalmának megdöntése és a többi ellenzéki párt lenyomása lesz a célja, nem a valódi politizálás. Így aztán kialakul egy ördögi kör, amiből időnként egy-egy párt kiesik, esetleg új alakulatok kerülnek bele, de csak a szereplők változnak, más nem.

Mégis, hogy lehet akkor ebből kitörni?

Szerintem ennek egyetlen módja az, ha valamelyik szereplő elkezd normálisan viselkedni, úgy, ahogy az ideális helyzetben viselkedne. Őt pedig követnék a többiek is. Nyilván a változást nem a kormány fogja elkezdeni és nem is az a párt, amelyik most éppen ellenzékben van, de kormányra kerülve ugyanúgy hasznot remélne a rendszertől, ahogy a mostani kormány (feltételezhetjük róla, hiszen volt már hatalmon, ő is így viselkedett. esetleg van még mindig félnivalója a múltban elkövetett bűnei miatt.). Szóval marad az, hogy ez az első fecske egy olyan párt legyen, amelyik még nem volt kormányon, esetleg egy olyan alakulat, amelyik még csak ezután fog létrejönni, bár rohadt nehéz lenne a semmiből most megváltani a világot.

De tételezzük fel, hogy van egy olyan ellenzéki párt, amelyik - akár milyen nehéz elképzelni -, de nem a szavazatmaximalizálással foglalkozik, amikor egy döntést meg kell hoznia -, hanem azt nézi, hogy az elveinek, az ideológiájának mi felel meg. Aki nem a másik ellenzéki párt gyapálásával foglalkozik, hanem törvényjavaslatokat nyújt be akkor is, ha azokat gondolkodás nélkül lesöprik az asztalról. Akinek egy-egy megszólalásánál nem az a szempont, hogy az mennyire médiaképes, hanem az, hogy mennyire igaz. Aki akkor is úgy próbál meg viselkedni, ahogy egy ideális ellenzéki pártnak kellene, ha a politikai porondon semmi és senki nem ideális. Mivel tudja, hogy ez az egyetlen módja az ördögi kör megszakításának.

Nem kell velem egyetérteni, de én úgy gondolom, hogy az LMP így próbál meg politizálni akkor is, ha ez a jelenlegi rendszerben politikai öngyilkosság. Egyszerűen azért, mert nincs más kiút.

Jó lenne, ha ezt az újságírók, a véleményvezérek is el tudnák fogadni és rajtuk keresztül az újságolvasókhoz, az itt kommentelőkhöz is eljutna.

Z.G.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Friss hír érkezett látszólag a genderharc frontjáról:

Az amszterdami városvezetés betiltaná és rendőrségi ügyként kezelné a nők utáni füttyögést. Nem kezelnék enyhén ezt a bűntényt, három hónap börtön járna érte.

Jönnek is a reakciók a genderharc koreográfiája szerint. Van aki örül, hogy ismét súlyos csapást szenvedett az elnyomó patriarchátus, van aki szerint ezt az egészet csak azok a nők találták ki, akik után senki sem fütyül, van aki szerint túlzás a füttyögést szexuális zaklatássá nyilvánítani, és ez csak a valódi szexuális bűncselekményeket relativizálja stb. stb.

Csakhogy ez az intézkedés nem a genderharc része.

Van néhány furcsa dolog itt:

Egyrészt a fütyülésen való problémázás a felső-középosztálybeli feministák diskurzusa, nem az alsó rétegek felől jön.

Másrészt valami olyat nyilvánítanak szexuális zaklatássá, ami társadalmi elvárás a férfiakkal szemben: verbálisan intim kapcsolatot kezdeményezni a nőkkel. A kezdeményezés megengedett és/vagy elvárt formája korszaktól, kultúrától és osztálytól függően széles skálán változik, az udvarias vacsorameghívástól a nyílt ajánlattételig, de egy közös bennük: a társadalom elvárja a férfiaktól, hogy a nők felé kezdeményezőn fellépve, mindkét fél számára dekódolható verbális gesztusokkal fejezzék ki az érdeklődésüket. Miért lesz ebből mégis bűncselekmény?

A kormányhivatalnokok viszik ki a 10.000 forint értékű Erzsébet-utalványt a nyugdíjasoknak, de nem egyedül, mindenkit egy-egy biztonsági őr fog kísérni. Mert ez így sokkal olcsóbb Lázár János szerint. Mindezt nem egy kormányellenes Orwell-imitátor könyvéből vesszük, a miniszter maga jelentette be.

Azt már korábban is tudtuk – lásd még a politikai értelemben érvényes népszavazást –, hogy az állami alkalmazottak politikai célokból történő mozgósítása nem áll távol Orbánéktól. Míg kocsis Máté korábban elszólta magát és nyílt színen vállalta, hogy szerinte ezzel semmi gond, a többiek már – KDNP-s okosító brosúra ide vagy oda – okosan inkább sumákoltak, arra hivatkozva, hogy biztosan mindenki csak szabadidejében hívogatta a potenciális szavazókat.

Na, úgy látszik az volt az 1.0, ideje volt fejleszteni a rendszert...

Nigel Farage és Diane James - Daniel Leal-Olivas/AFP

Rájár a rúd a Brexit üdvöske UK Independence Partyra. Az euroszkeptikusok, miután a referendum másnapján bevallották, hogy nem tudják garantálni az egyik fő kampányígéretük betartását, miszerint az egészségügyre fordítják az EU-ba befizetett pénzeket az Egyesült Királyság kilépése esetén, nemrég elvesztették két prominens figurájukat. Steven Woolfe, aki a pártelnökség egyik várományosa volt, amíg egy UKIP-es EP képviselő össze nem verte Strasbourgban, a múlt hónapban kilépett a pártból, kormányozhatatlannak és belső feszültségekkel teltnek nevezve azt. Diane James pedig, aki 18 egész napig vezette a szervezetet, mielőtt lemondott volna, a tegnapi nap folyamán jelentette be távozását arra hivatkozva, hogy nem érezte a személye iránti bizalmat a pártban. A kilépések dacára mindketten jelezték, hogy függetlenként azért kitöltik EP képviselői ciklusukat 2019-ig, ezzel az eredeti 24-ről 20-ra csökkentve a UKIP-esek számát az Európai Parlamentben. A másik két kieső Amjad Bashir, korábbi konzervatív képviselő, aki 2015-ben visszatért a torykhoz, valamint Janice Atkinson, akit kizártak, mert háromszorosára dagasztott éttermi számlákkal próbált magasabb költségtérítést kicsalni az EU-ból. A botrányok ellenére ők is megtartották képviselői helyeiket.

Lánczi Tamás politológus (egyéb jellemzőitől e helyen eltekinthetünk) az ATV Csatt című műsorának november 21.-ei adásában a következő válaszra ragadtatta magát arra a felvetésre, hogy vajon nem érdemelnek-e „jobb”, kevésbé korrupt pártokat a magyar választók: Mindenki jobb világot érdemelne, itt jönnek be baloldali utópiák, akik általában meg is szokták ezt ígérni – mondta mindezt a nihilista realista gondolkodók elnéző, hamiskás mosolyával.

A rendíthetetlen kormánypártiak, az elárvult jobboldali újságírók, valamint a jó szándékú és/vagy hivatásos liberálisok aktuálpolitikai iszapbirkózása, kettősmércézése közben Lánczi Tamás ideológiai kiszólása mindenképpen figyelemreméltó (az adás nagy részében egyébként a Jobbikot igyekeztek a kormánypártra/ellenzékre tolni a felek politikai ízlésüknek megfelelően). E cinikus megjegyzésnek azonban korántsem az a legtanulságosabb vetülete, hogy Lánczi Tamás vidáman behódol az elit korruptságának mint apriori, a „nyugati demokráciákban” rajtunk, embereken kívül álló természettörvénynek (összhangban a Transparency International tragikus korrupcióérzékelési indexével). Sokkal fontosabb, hogy mindenekelőtt a baloldal válságáról árulkodnak szavai. Az „utópiákkal” nyilván a radikális baloldali ideológiákra céloz, melyek politikai érvényesülését az utóbbi években Európában és az USA-ban is politológusunk kebelbarátai, a neoliberális vezetők igyekeztek elkaszálni Brüsszeltől Washingtonig (időrendben haladva Görögországtól Bernie Sandersig). Az utóbbi években a baloldalnak rá kellett döbbennie, hogy még a 60-as évek nyugati, szocdem jóléti államai is utópisztikus társadalmi struktúrákká váltak.

Navracsics Tibor uniós biztos azt nyilatkozta, hogy „a legutóbbi adatok azt mutatják: Magyarország jó irányba mozdult el”. Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozott 2016-os Oktatási és Képzési Figyelőjére utalt, amely elemzést Rétvári Bence EMMI államtitkár is megtalálta magának, és azóta mindenhova magával is viszi. A parlamenti vitákban ezt lobogtatja, és az ellenzéki képviselők fejére olvassa, hogy nincsen igazuk, hiszen az Európai Bizottság is azt mondja végre, hogy minden szép és jó az oktatás háza táján. Az az Európai Bizottság, akinek a véleményére korábban egyébként kevésbé figyeltek.

De igaza van-e Navracsics Tibornak és Rétvári Bencének? Röviden: Nincs. Mintha mindketten csupán a kiadvány bevezetőjét olvasták volna el, az elemzés további részéről megfeledkeztek. A lobogtatott dokumentum ugyanis saját maga cáfolja meg a hencegő kijelentéseket.

Az alábbi összeállításban olyan videókat válogattunk össze, melyek jól illusztrálják, hogyan szűnt meg a kapcsolata véglegesen Orbánéknak a valósággal, mennyire nem érzik már, hogy a pofátlanságban is lehetnének némileg mértékletesebbek. Ha már a mértékletesség is keresztény erény. Szóval így néznek hülyének bennünket:

Hazudni ugye bűn?

Gyárfás lemondása azt sejteti, hogy van az a nyomás, amit egy ennyire felülről vezérelt, autoriter rendszer sem bír elviselni és előbb vagy utóbb, önszántából vagy kényszerből enged a hatalom. Ez egy roppant idealista olvasat, számomra pont ezért a legszimpatikusabb, reményt ad arra, hogy egyszer majd élhetőbb napok jöhetnek a Fidesz-KDNP után.

Realistábbnak tűnik azonban az az elképzelés, hogy a kormány inkább csak megnyitott egy kis szelepet, amin keresztül a feszültség egy része távozhat. Így pedig boldogan süppedhet vissza a már említett öncélú, felülről vezérelt, autoriter rendszer kényelmébe. Egy darabig legalább most majd hallgat a nép.