Ma robbant a hír, hogy a Magyar Szocialista Párt beleáll az előválasztásba, ami azt a célt hivatott szolgálni, hogy a politikusok helyett az emberek, a választók állítsák össze az ellenzéki összefogás, együttműködés 2018-as egyéni jelöltjeit az országgyűlési választásokra. Nagyon úgy tűnik, hogy az MSZP kérés nélkül is a Fideszre bízná az ellenzéki összefogás 2018-as egyéni indulójainak kijelölését.

Két fontos része van a szocik ajánlatának. Az egyik az, hogy az előválasztáson csak az a párt indulhasson, amelyik az összes, vagyis a 106 választókerületben tud jelöltet állítani. Jelöltenként pedig 500 aláírásra van szükség. Ez azt jelenti, hogy például a P-nek 106-szor 500 aláírást kellene összegyűjtenie az egész ország területén, ami 53 ezer aláírást jelent. Nem kétséges, hogy ennyi ajánlót csak az MSZP és a Demokratikus Koalíció képes összegyűjteni. Tény, hogy az MSZP és a DK érdekelt lenne egy hasonló előválasztási rendszerben, ugyanakkor várhatóan puhul ez még majd, hiszen ha az eredeti elképzelés maradna, akkor egészen biztos nem lenne az ellenzéki jelöltek között Szabó Tímea vagy maga Bokros Lajos sem például, vagy a baloldali törpepártok többi viszonylag ismert szereplője. Azt is fontos megemlíteni, hogy bár Gyurcsányék a széleskörű ellenzéki összefogás fontosságát hangsúlyozzák szóban, igazából az motiválja őket, hogy a gyengébb erőket kiszalámizzák a buliból. Gyurcsányék aknamunkájának következtében a Fodor Gábor -féle liberálisokat kiutálták már az előzetes tárgyalásokról is, ahogy a Szigetvári Viktor és Juhász Péter fémjelezte Együtt is távolodóban van a nagy összeborulástól.

Egyszerűen már vállalhatatlan voltál Tamás. Tudom, mennyire kínos évtizedeken át mindent megúszni, aztán elcsúszni egy vizes faszon, de mindketten tudjuk, mást is tettél te Water Willyn kívül a Fenyő alá.

Energiahatékonyság, takarékosság és a megújuló energiaforrások decentralizált alkalmazása - így lehetne összefoglalni röviden azt a jövőképet, amit Sallai R. Benedek LMP-s országgyűlési képviselő és Munkácsy Béla, az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi tanszékének adjunktusa vázolt fel az Élet a Fidesz után nevű rendezvénysorozat második alkalmán.

Sallai Róbert Benedek, az LMP politikusa, a Fenntartható Fejlődés Bizottság elnöke nemrég indította el az "Élet a Fidesz után" című beszélgetéssorozatot, amelynek keretében vendégei segítségével keresi az utat egy igazságosabb és élhetőbb ország megteremtéséhez a politikai szakterületeihez tartozó kérdésekben. A beszélgetéssorozat első alkalmával Mellár Tamás és Ángyán József egyetemi tanárok opponensi tevékenysége mellett a magyar vidék sorsáról tartotta meg programfelvezetőjét, ami alapját képezheti a párt 2018-as vidék- és agrárpolitikai programjának.

A második alkalmat november 23-án rendezték meg Budapesten. Ezúttal az energiagazdálkodás került napirendre, ami egy nagyon fontos és mindenkit érintő téma - ahogy erre utalt is Hargitai Miklós szakújságíró, a beszélgetés moderátora, a felfüggesztett Népszabadság egykori munkatársa. Felvezetőjében elmondta, hogy a kormány energiapolitikájával az ellenzék, valamint a szakmai és a piaci szereplők nem értenek egyet, valamint hangsúlyozta, hogy a sajtószabadság, a kiegyensúlyozott médiaviszonyok nagyban megkönnyítenék az alternatívák bemutatását. 

November közepétől minden évben brutálisan megugrik az ismeretlen telefonszámokról érkező hívások mennyisége. Többnyire hamar kiderül, hogy valamilyen fontos dologra, valamilyen fontos feladat elvégzéséhez/folytatásához kérnek támogatást a vonal másik végén ülő diszpécserek. Beteg gyerekek életét segítő gépre gyűjtenek. Hospice-ellátásban lévők utolsó napjait könnyítenék meg. A lista nagyon-nagyon hosszú. És ha akadnak is szemfényvesztők, többségében valószínűleg tényleg jó helyre menne a pénz.

De mégis mi alapján döntsön az ember, ha egyáltalán módjában áll segíteni?

A karácsonyi adománygyűjtéssel kapcsolatban (a sok-sok millióból finanszírozott 1 százalékos kampányokhoz hasonlóan) nagyon vegyesek az érzéseim. Megértem persze az időzítést, nagy valószínűséggel a „szeretet ünnepének” közeledte nyitottabbá teszi a potenciális adakozókat. Ha év közben annyira nem is, sokan ilyenkor azért szánnak némi pénzt arra, hogy ismeretlen emberek által ismeretlen rászorulókért tegyenek valami jót. És félreértés ne essék: ezt nem ítélkezésként mondom, az efféle adakozás is nagyon fontos dolog.

Számos olyan cél megvalósulására gyűjtenek, melyek ellátása alapvetően állami feladat lenne, ha pedig ezek kiszervezésre kerülnek, az államnak kutyakötelessége volna ezeket finanszírozni. A probléma azonban itt kezdődik. Az állami ellátások jelentős része nem fed le bizonyos területeket, melyeket pedig igen, azoknál is gyakran kétségbeejtő az ellátás színvonala. A kórházakba otthonról hozott gyógyszerek, az ázott falak, az egymást fürdető betegek jól illusztrálják, miért menekülne például aki csak teheti az állami egészségügytől. Azonban láthatóan a civilek is komoly gondokkal küszködnek, ráadásul őket az utóbbi években különösen furcsa szisztémák szerint támogatja vagy épp fojtogatja a kormány, ezek a rendszerek pedig többnyire egyáltalán nem a korábbi munka milyenségét vizsgálják.

A krónikus pénzhiány enyhítésére tényleg jó lehet az adománygyűjtés, a nagy szponzorok (akikből nyilván csak keveseknek jut) mellett meg lehet találni a kis adományokat adó hétköznapi embereket is. De mi alapján döntse el az ember, hogy kinek ad és kinek nem? Nagyon kellemetlen érzés, amikor azért kell rosszul éreznem magam, mert egy újabb hasznos dolog támogatására egyszerűen már nincs pénzem. Ráadásul közel sem könnyű felmérni azt, hogy valójában hányféle szervezetnek adhatnék, hiszen már ahhoz is, hogy valaki egy telefonos kampányt indíthasson szükség van pénzre, amiből az egészet finaszírozhatja, miközben rengeteg főként önkéntesekkel dolgozó, nagyon fontos szervezetnek, se pénze, se marketingfelkészültsége nincs ahhoz, hogy ilyesmibe belevágjon, összességében tehát még azok se nagyon hallanak róluk, akik szívesen támogatnák munkájukat.

Én viszonylag könnyű helyzetben vagyok, mert több szervezetben is önkénteskedem. Így van valamekkora tájékozottságom azzal kapcsolatban, hogy a nekem különösen fontos célok eléréséért kik küzdenek a számomra leginkább támogatandó módon. Azok azonban, akik nem folynak bele nagyon a civilek világába, sokkal nehezebb helyzetben vannak. Szerintem, aki támogatni szeretne valamilyen szervezetet, először nézzen körül a saját környezetében, ellenőrizze le, hogy ki és mit csinál, akár az adott kerületben, akár az adott településen. Gondolja át alaposan, mely ügyek a leginkább fontosak a számára, majd ezt követően döntsön arról, miként tud hozzájárulni azokhoz. Pénzzel, szaktudással, szabad idővel?

Karácsony körül szaporodnak az akciók, ilyenkor valóban könnyebben hajlik az ember arra, hogy jó ügyekhez járuljon hozzá, de azért azt se felejtsük el, hogy a problémák év közben sem szűnnek meg. Az, hogy egyre többen önkénteskednek Magyarországon egyfelől nagyszerű dolog, másfelől jól jelzi azt is, hogy mennyire sok olyan terület van, amit az állam elhanyagol, melyek egyszerűen nem jelentenek preferenciát a számukra. Oktatás, egészségügy vagy épp a hajléktalanság, ezek nem vagy nem konstruktív értelemben trendi témák ma a kormányzatnál.

Számomra nagyon fontos, hogy tudjam, mire és kiknek adom a pénzem, a szabadidő, az energiám. Kihez jut el, miként lesz felhasználva? Szerencsére egyre több adománygyűjtő szervezet enged ilyesfajta betekintést a munkájába, sőt, kínálja fel a lehetőségét annak, hogy a munkájába is bekapcsolódjon önkéntesként, aki akar. Az Igazgyöngy Alapítvány például szociális (gyermek-, ifjúság és családvédelem), oktatási (tanodák működtetése) és esélyteremtési területen ért el Biharban hatalmas eredményeket sok év alatt, miközben politikai okokból ma már az állam helyett elvégzett feladatokra se igazán kap pénzt. Esetükben például az adományozó maga döntheti el, hogy pontosan mire adna pénzt, sőt, az Ajándékozz Karácsonyt!-facebookoldalon keresztül dióhéjban, egy-egy gyerekrajz felirataiból tájékozódva, meg is ismerheti a támogatandó családokat. Kampányukat pedig kizárólag önkéntesek végzik, másra nem is volna pénzük.

Furcsa dolog az adománygyűjtés így az ünnepek előtt, de ha már meg szeretnél ajándékozni valakit, miért ne kerülhetnél valójában is közelebb hozzá? Nem csak a pénzed segítség, te magad is az vagy! Szánj egy kis időt a tájékozódásra mielőtt adományoznál, hidd el, megéri! Az önkénteskedésre szánt idő és energia pedig nem csak a rászorulóknak fontos, de az önkénteseket is gazdagabbá teszi. ráadásul egész évben van rá lehetőség.

Csepregi János

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Az UFO-s filmekben mindig nagy lehetőség van. Lehetőségük van arra, hogy mivel a földre, mint bolygóra és az emberre, mint fajra tekintenek, univerzális, időtálló és nagy léptékű témákat dolgozzanak föl.

Az Európai Bizottság elnöke a következőket írja Fidel Castro halálhírére reagáló közleményében:

„Fidel Castro a múlt század egyik történelmi személyisége és a Kubai forradalom megtestesülése volt. Castro halálával a világ egy olyan embert vesztett el, aki sokaknak hős volt. Megváltoztatta az országát és a tágabb világot is, a befolyása távolra elért. Fidel Castro a huszadik század egyik forradalmi személyisége marad. Az örökségét a történelem fogja eldönteni.”

Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnöke ezzel szemben a következőket írta:  „Fidel Castro öröksége sortűzzel, lopással, mérhetetlen szenvedéssel, szegénységgel és az alapvető emberi jogok eltiprásával teli.  Bár Kuba egy totalitariánus sziget marad, az a reményem, hogy a mai nap az eltávolodás napja lesz az eddig átélt tengernyi borzalomtól egy olyan jövő felé, ahol a csodálatos kubai emberek abban a szabadságban élnek, amelyet annyira megérdemlenek.”

Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint pedig „a szabad és független Kuba, amelyet Castro és szövetségesei építettek, a nemzetközi közösség befolyásos tagja lett, és sok ország és nemzet számára példaértékű volt.  Fidel Castro Oroszország őszinte és megbízható barátja volt.”

“Gratulálok Donald Trumpnak, az Amerikai Egyesült Államok új elnökének!” — no nem én. Az üdvözlést Gyurcsány Ferenc követte el, igaz neki sem volt protokolláris kötelezettsége erre.

Míg a jegyautomatánál várok a KöKiben, van szerencsém végighallgatni, ahogy három angolul útbaigazítást kérő turistának hatalmas kézmozdulatok kíséretében magyarul, hangosan, lassan és lehetetlenül artikulálva magyaráz a 20-as éveiben járó ellenőr.

Mire odaérek, a turisták már eltűntek. Felmutatom a jegyem, a srác egyik kezének hüvelykujját feltartja, a másikon lévő mutatóujját pedig rám szegezi, miközben csak annyit mond lehetetlen lazasággal: Okéjjj!

Ahogy elhaladok mellette, rám kacsint és bizalmaskodva odasúgja:

Lerágott csont már, hogy a Demokratikus Koalíció kollaboránsnak titulálta az LMP-t az alkotmánybírák megválasztása miatt. Szerintük a megegyezés bebizonyítja, hogy az LMP nem ellenzéki párt. Kvázi kiírták magukat az ellenzékből. Van egy rossz hírem: az LMP soha nem is írta be magát abba az ellenzékbe, aminek Gyurcsány Ferenc a részese.

A Demokratikus Koalíció retorikája ott bukik meg totálisan, hogy míg az LMP-nek voltak érvei a megválasztott alkotmánybírák mellett, a DK-nak pedig csak hazug állításaik voltak velük szemben. Csak röviden: Schanda Balázsról azt állította a DK, hogy megvédte a pedofil papokat, pedig ilyen nem történt. De idézzük pontosan Schandát:

„Minden tragikus eset felmérhetetlen szenvedést és kárt okoz, ugyanakkor a tárgyszerűség megköveteli, hogy a jelenség tényleges mértékét ne túlozzuk el: amerikai kutatások szerint a katolikus papok például a pedagógusokhoz képest elenyésző arányban követnek el szexuális jellegű visszaéléseket.”

Hol van itt a pedofil papok bűnmentesítése? Marosi Ildikó pedig bíróként megszüntette azt a rendeletet, miszerint a hajléktalanokat a hatóság vegzálhatta közterületen. Szörnyű, ugye? Horváth Attila pedig részt vett a 2006-os események feltáró bizottságában. Abban a bizottságban, ami azt vizsgálta, milyen politikai utasításra terrorizálta a rendőrség Budapestet. Mondjuk úgy könnyű, ha Gyurcsányék szerint 2006-ban nem történt rendőri erőszak.

Ugyanakkor azt sem hallottuk a gyurcsánypárt képviselőitől, hogy kiket ajánlottak volna alkotmánybírának a most megválasztottak helyett. Majtényi Lászlót? A magát élő egyenes adásban alkotmányjogásznak hazudó Molnár Csabát? Vagy egyenesen Gyurcsányné dr. Dobrev Klárát?

Mit kezdjünk azzal a ténnyel, hogy Gyurcsányék és az általuk felhevített vérgyurcsányista kispolgárok lehazaárulózzák az LMP-t? Komolyan lehet venni azt, ha az emberek ócsárolják az ökopártot, akiket sikerült 2004-ben rávenni arra, hogy nemmel szavazzanak a kettős állampolgárságért tartott népszavazáson, és habzó szájjal románozzák le a határon túli magyarokat. Akik máig azt állítják, hogy 2006-ban semmilyen szemkilövetés nem volt, maximum annyi, hogy a rendőrség helyretette a randalírozó fideszes csürhét. Akik a mai napig úgy tartják, hogy az őszödi beszéd a magyar politikai történet legszenvedélyesebb igazságbeszéde volt. Akik elhitték, hogy Kövér László akasztani akart a köteles beszédében, amit aztán később Gyurcsány is bevallott, hogy hazugság volt.

Ezeket az embereket manipuláló politikai erők most az állítják, hogy az LMP elárulta az ellenzéket. Na bumm. És akkor mi van, ha ők ezt állítják? Az LMP minden bizonnyal nem akar annak az ellenzéknek a része lenni, aminek a tetején ott ül maga Gyurcsány Ferenc. Nagyon helyesen. Miért lenne jó az Magyarországnak, hogy Orbán Viktort leváltsuk Gyurcsány Ferencre. Egy mentálisan stabil hazudozót egy mentálisan instabil hazudozóra.

Az LMP nem legitimálta Orbán Viktor rendszerét azzal, hogy általa is elfogadható jelölteket delegált alkotmánybírának. Ugyanakkor bármennyit is hisztiznek a DK-ban, ezzel a lépéssel Gyurcsány Ferenc sem lett Orbán Viktor legitim kihívója. Bármilyen összefogósdi, aminek Gyurcsány a tagja csak arra jó, hogy 2018-ban immár harmadszor is kétharmadhoz segítse Orbán Viktort.

Nuszbaum Tibor

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Nyílt válaszlevél Schiffer Andrásnak az LMP alkotmánybíróságot érintő döntéséről

Tisztelt Ügyvéd Úr! Kedves András!

Érdeklődéssel olvastam blogbejegyzésed a Reflektor-blogon, amelyben a Lehet Más a Politika (LMP) alkotmánybíró-választási döntését kívántad megindokolni. Fontosnak és a demokratikus konszenzuson belül értelmezhetőnek tartom ezt a vitát. Döntően nem is a politikai alkufolyamat megítélése vagy a megválasztott bírók személye miatt, hanem az alkotmányos, liberális demokrácia magyarországi helyreállítása szempontjából.

Mielőtt kifejtem, miért tartom értelmetlennek és károsnak az LMP által megkötött politikai megállapodást, két bevezető megjegyzést kell tennem, amelyek az elmúlt napok vitájának stílusára vonatkoznak.